Égi jelenségek júliusban, avagy néznivalók a nyáriszünetre

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A júliusi ég sok szempontból kakukktojás, de a jó értelemben. Már elkezdenek hosszabbodni az éjszakák, de még mindig kellemetlenül rövidek. A tücskök ciripelése, a békák brekegése és a tejút mindent uraló látványa szinte kiabálja felénk, hogy itt végre a nyár! Az augusztust felejthetetlenné tevő Perseidák azonban még úton vannak a távoli űr sötétjében, hogy aztán a következő hónap 10.-11. napja körül keresztezzék bolygónk pályáját. A kánikulák fullasztó melegében szinte felüdülés egy kiadós éjszakai csillagvadászat; s kinek ne lennének emlékei azokról a hajnalba nyúló filozofikus beszélgetésekről, melyekhez csak a fejünk felett ezernyi csillag pislogó fényétől ragyogó égi kupola nyújthat méltó hátteret. A nyári égbolt igazi valójának és gyönyörűségének megtapasztalásából csak kiragadott részleteket kapunk, ha csillagászati összegű teleszkópokkal kívánjuk felnyitni ezt az ékszerdobozt. Legalább ennyire lenyűgöző élmény egyszerűen kimennünk egy tisztás mellé, magunkkal vinni egy kényelmes pokrócot, magunk alá teríteni, s egy egyszerű kézitávcsővel, vagy csak szabad szemmel élvezni a felettünk kitárulkozó világegyetem csodáját.

És bár ebben a cikkben a hagyományos, távcsővel megfigyelhető égi jelenségeket tárgyaljuk, soha ne hagyjuk, hogy a fa eltakarja az erdőt: a nyári égbolt egyik esszenciája a pokrócos, szabadszemes megfigyelés.

Bolygók játéka az égen:

A Merkúr hajnali láthatósága
Július 4-én ki korán lel, Merkúrt lel. Ezen a napon kerül ugyanis a Naprendszer legkisebb bolygója nyugati elongációba, vagyis a Földről nézve a forró planéta ekkor távolodik el legjobban a naptól nyugati irányban. Ne tévesszen meg ez a hadicsel: a Merkúrt a keleti égbolton, hajnalban kell keresnünk! A 21,6 fokos naptávolsága ellenére még így sem könnyű ez a hajnali célpont, a fél magnitúdós bolygó egy és negyedórával kel a Nap előtt. Binokulárral érdemes keresni, napkelte előtt egy órával. A bolygó július 10-én kerül dichotómiába, ekkor gyönyörködhetünk majd félmerkúrban, immáron -0,1 magnitúdós fényesség mellett. Annak megítélését, hogy az amerikai Függetlenség Napjának és a kereskedők, hírvivők istenéről elnevezett bolygó naptávolságának egybeesése milyen szimbolikus jelentőséggel bír, az Olvasóra bízzuk.

A New Yorkot pusztító óriási repülőcsészealjak a tudomány jelen állítása szerint legfeljebb a mozivásznakon fenyegetik az amerikaiak békés ünneplését.

Uránusz újra az égen július 5-én
Július 5-én az Uránuszt lelhetjük különleges helyen: a türkizkék bolygó 5 fokra nyugatra közelíti meg a Hold fogyatkozó sarlóját a hajnali szürkületben, a Kos csillagképben. Mivel az Uránusz egy kezdők számára nehezen megtalálható célpont, ezért ez egy ideális időpont lehet felkeresésére. Keresőtérképe a cikk végén található.

Naptávolban didereg a Földünk július 6-án
A Föld július 6-án éri el idei legnagyobb naptávolságát, 152 100 532 kilométerre távolodunk központi csillagunktól. A Föld és a Nap távolsága ugyanis nem pontosan állandó, valójában lassan, de folyamatosan változik az év során. Ez azért van így, mert bolygónk nem tökéletesen kör alakú pályán kerüli meg a Napot. Néhány időjárási különlegességnek is ez a magyarázata. A déli féltekén például azért sokkal szélsőségesebbek az évszakok, mert a naptávolság egybeesik az évszakokban a napsugárzás beesési szögével (ez utóbbi a Föld tengelyének ferdeségével áll összefüggésben). Vagyis míg a déli féltekén akkor van tél, amikor naptávolban vagyunk, s akkor nyár, mikor napközelben, addig itt északon ez éppen fordítva van. Így fordulhat elő az, hogy míg a Déli-sarkon mértek már dermesztő mínusz 88 Celsius fokot, addig az Északi-sarkon „csak” mínusz 70 fok a rekord.

A rekkenő nyári melegben nem árt emlékeztetni magunkat, hogy a Déli-sarkon bizony éppen tél van – igaz, ez a kép Rakonczay Gáborról akkor készült, amikor ott nyár volt. Forrás: https://vjm.hu/megjarta-a-deli-sarkot-es-osztalykirandulas-palyazatot-is-tamogat-rakonczay-gaborral-beszelgettunk/

A Vénusz és a Mars szoros randevúja hónap 13-án
Július 12-én örülhetnek az együttállások szerelmesei. A Vénusz az esti szürkületben délnyugati irányban 4,3 fokra közelíti meg a vékony holdsarlót, míg a Mars 4,6 fokra.

13-án a Mars követi bolygónk példáját, és szintén naptávolba ér. A vörös bolygó így 249 223 321km-re merészkedik el a Naptól. Ha már Vénusz és Mars: a Földünket körülölelő bolygók még aznap, 13-án este fél tízkor 29,3 ívpercre közelítik meg egymást az Oroszlán csillagképben. Egy csillagászati távcsővel a páros igen egzotikus látványt mutat majd: az egy látómezőbe kényelmesen beleférő vakítóan fényes Vénusz mellett a Mars alig pislákol majd halvány narancsos csillagként.

A Hold és az óriásbolygók hónap végi találkozása
A belső bolygók után a Naprendszer óriásai következnek. Június 24-én este a Szaturnusz lép a porondra, és 5 fokkal északnyugatra ballag a fényes telihold mellé. Majd 26-án a Jupiter követi, aki 4,8 fokkal északra lesz látható a Holdtól.

Kisbolygók

Oppozícióban a Hebe július 18-án
18-án a (6) Hebe aszteroida oppozícióba kerül. A 8 magnitúdós égitest a Sas csillagképben araszol, keresőtérképe itt található. Júniusi cikkünkben már említettük, hogy hosszú kihagyás után az ötödik felfedezett kisbolygó az Astraea volt. A Hebét ugyanaz a csillagász, Karl L. Hencke fedezte fel, mint az Astraeát. Nevét a matematikus Gausstól kapta. A Hebe egymaga kiteszi a kisbolygóöv tömegének fél százalékát, s fényessége szerint a Naprendszer ötödik legtündöklőbb aszteroidája. 1977-ben elhaladt egy csillag mellett, az ekkor készült fénygörbe alapján rendelkezik egy parányi holddal, a kedves nevű Jebével, melynek vizuális megerősítése azonban még nem történt meg. A Hebét egyébként szintén júliusban fedezték fel, az 1847. évben, hónap elsején.

Az Iris. Forrás: Wikipédia.

Az Iris szoros együttállásban a 62 Tau csillaggal július 22-én
22-én hajnalban a 9,9 magnitúdós (7) Iris 6 ívperccel keletre lesz látható a 62 Tauritól, ami egy 6,3 magnitúdós csillag a Bikában. Mint minden ilyen közelség, ez is jó támpontot adhat a tapasztalatlanabb kisbolygóészlelőknek az égi tájékozódásban, az Iris halovány fénye azonban legalább 10 cm-es távcsövet igényel. A nagyjából 200km átmérőjű égitest felszínén vasban és magnéziumban gazdag szilikátokat mutattak ki a csillagászok. Az Irist 1847 augusztus 23-án fedezte fel John Russel Hind ugyanabban a különleges londoni magáncsillagvizsgálóban, melyről májusban már írtunk. Térképe itt elérhető

Győzelem: oppozícióban a Victoria, július 30-án
30-án érkezik a (12) Victoria is oppozícióba. A 8,3 magnitúdós Victoriát a Sasban keressük, ide kattintva elérhető a térképe. Ez az aszteroida is a már említett Hind úr felfedezése volt, melyet 1850. szeptember 13-án figyelt meg először. A Victoria név már korában is áthallásos volt: bár hivatalosan a görög Niké istennő római megfelelőjéről nevezték el, természetesen mindenki érezte az áthallást a regnáló Viktória királynőre. A nagynevű csillagászati folyóirat, az Astronomical Journal szerkesztője, Benjamin A. Gould ki is kelt a névválasztás ellen s alternatívaként a Cliot javasolta, azonban egy befolyásos amerikai csillagász érvelése végül eldöntötte az ügyet, s maradtak a Victoriánál. Radar és spektrográfiai mérések kimutatták, hogy a kisbolygó rendelkezik egy apró holddal.

A Pluto is szembenállásba kerül július 17-én
Szegény bolygó-sorból száműzött, és így törpebolygónk július 17-én éri el szembenállását. Még rendes aszteroidának sem mondhatjuk, hiszen nem a fő kisbolygóövben, hanem a Neptunuszon túl rója égi pályáját lassan téve meg 248 éves Nap körüli keringőjét. Megfigyelni hatalmas távolsága miatt koránt sem könnyű: A 14,3 magnitúdós Pluto megpillantásához legalább 25 cm-es távcsövet és részletes keresőtérképet javaslunk.

Kettős árnyék a Jupiteren 29-én
Többször is hírt adtunk már arról a gyönyörű táncról, melyet a Jupiter holdjai lejtenek bolygójuk körül. Huszonkilencedikén este két hold árnyékát is megfigyelhetjük egyszerre az óriásbolygón, ami szintén kuriózumnak mondható.

Az Io és a Callisto vetnek majd árnyékot a Jupiterre. Nagyon fontos, hogy jó délkeleti horizontú helyről figyeljük meg az eseményt, mert csak onnan lesz látható. A Jupiter 21:20-kor kel, ekkor a Callisto már árnyékot vet a bolygóra. Árnyékát az egyenlítőtől délre keressük a nyugati peremnél. Az Io árnyéka 22:05-kor jelenik meg a keleti peremen, ekkorra azonban a Callistóé már egészen nyugaton lesz. Majd 22:37-kor az Io korongja is belép a Jupiter elé a bolygó keleti oldalán, így ha szerencsénk van, egyszerre figyelhetjük meg a Callisto már nagyon nyugaton lévő árnyékát, az Io árnyékát és magát az Iót a korong előtt, igaz, minderre csak két percünk van, mert a Callisto árnyéka ekkor kilép a bolygókorong elől. A Callisto holdkorongja csak 23:10-kor lép be a korong elé, vagyis mindkét holdat egyszerre figyelhetjük meg átvonulni a korong előtt. Ráadásul ekkorra már sokkal kedvezőbb körülmények között, hiszen a Jupiter már 15 fok magasan fog járni. Az Io árnyéka éjfél után 24 perccel, az Io 0:55-kor, a Callisto 3:31-kor hagyja el a korongot.

A Jupiter 22:15-kor Az Io árnyéka már belépett a Jupiter keleti peremén, miközben a Callisto árnyéka még látszik nyugaton. A két hold a bolygótól keletre figyelhető meg egymás mellett, dél a távcsőben látható módon felfelé van. Forrás: WinJupos

Bolygók megfigyelése júliusban

Merkúr
A hónap első felében viszonylag jól megfigyelhető a hajnali keleti égen, egy és negyed órával kel a Nap előtt. Július 4-én nyugati elongációban van, a hónap második felében azonban láthatósága gyorsan romlik. 25-e után a Nap fénye már elnyomja a halvány égitestet.

Vénusz
A -3,9 magnitúdós, 11 ívmásodperces és közel 0,86 fázisú Vénusz gyönyörűen mutat a nyugati égen, s ezt csak fokozza, hogy másfél órával nyugszik a Nap után. Viszonylag közel tartózkodik azonban a horizonthoz, így érdemes naplemente után minél hamarabb megfigyelni.

Mars
Júliusban el kell búcsúzzunk a Naphoz erősen közeledő bolygótól. A hónap elején este még kereshető este a nyugati égen. Használjuk ki a 12-i Mars-Vénusz együttállást, itt a Vénusz klassz támpont a megtalálásához. A bolygót legközelebb november végén láthatjuk majd viszont, immár a hajnali égen, napkelte előtt.

Jupiter
Késő este kel, -2,7 magnitúdós fényességével és 47 ívmásodperces átmérőjével uralja a keleti eget. Éjfélkor már 17 fok magasan jár. Mindenképpen észleljük, sávos felhőrendszere és tekergőző viharai mindig csodás képet festenek.

Szaturnusz
Az este kelő Szaturnuszt éjfél előtt fél órával már 18 fok magasan láthatjuk a keleti égen, ahol később a Jupiterrel alkot szép párost. Fényessége 0,3 magnitúdó, átmérője 18 ívmásodperc, távcsővégre hívogat.

Uránusz
Éjfélkor kel, hajnalban már 20 fok magasan jár. Az első szezonnyitó észleléseket elkészíthetjük, keresőtérképe itt található.

Neptunusz
Hajnali egykor ér 20 fok magasra, az éjszaka nagy részében látható. Térképe itt elérhető.

Csillagzápor hóvégén, de még nem az augusztusi
Cikkünk kezdetén a szabadszemes csillagnézés gyönyöreiről írtunk. Ennek fényében fejezzük hát be áttekintésünket, ugyanis 30-án két hullócsillagraj is meglátogat minket, a Déli Delta Aquaridák és az Alfa Capricornidák. Előbbi óránként 25, utóbbi 5 meteort tartogat számunkra, így mérsékelt, de tisztességes látványra számítsunk. A hullócsillagok a délkeleti horizont irányából jönnek, érdemes tehát délkelet felé nézni, a látóhatártól 40-50 fok magasságba. Öltözzünk az időjárásnak megfelelően (a hajnalok még nyáron is hűvösek tudnak lenni), terítsünk ki egy pokrócot a szabad ég alá, és csak élvezzük a fölébünk terülő égi tűzijátékot. A magyar amatőrcsillagászok régi és szép hagyománya, hogy amikor hullócsillagot látnak, így kiáltanak fel örömükben: TOP! Vigyük tovább e szép hagyományt, és ne spóroljunk a kívánságokkal.

Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítókép forrása: https://stock.adobe.com/bg/search/images?k=telescope%20camera

Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is: Új baktériumfajt fedeztek fel a Nemzetközi Űrállomáson