Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz.
És bár a Perseidák lenyűgöző látványától egy évig el kell búcsúznunk, a romantika szerelmesei talán vigaszra lelhetnek Petőfi vagy Ady ősz-tematikájú verseiben…
Az őszt az elmúlással és a természet, az élet lelassulásával szoktuk párhuzamba állítani.
De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a nap sugarai még mindig erősek, a fák levelei még kicsattanóan zöldek és a párák, ködök is csak óvatosan látogatnak meg minket a hűvös hajnali reggeleken.
És Juhász Gyula kiváló megfigyelésen alapuló sorait se felejtsük el: „Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek… "
Bizony, a szeptember a nyár után a legropogósabb és legmélyebb kék egeket tudja fejünk fölé varázsolni!Csillagászati szempontból – és itt, a Svábhegyi Csillagvizsgáló blogján ez minden bizonnyal egy nem elhanyagolható tény – egyébként még nincs ősz: az a szeptember 22-i őszi napéjegyenlőséggel köszönt majd be.
Akárhogy is legyen: az égbolton tovább zajlik az élet, s csupa izgalmas esemény vár ránk az elkövetkező hetekben!
Ideális körülmények a Merkúr nappali megfigyeléséhez
A Merkúr észlelése körülményes. A Naphoz legközelebb keringő bolygó a földi égboltról nézve mindig viszonylag közel jár anyacsillagunkhoz, így, ha sötétebb égi háttér mellett szeretnénk megfigyelni (ami a megtalálásban mindenképpen segít) akkor vagy hajnalban, vagy napnyugtakor van esélyünk megpillantani.
Ám ilyenkor is maximum másfél-két órával kel a Nap előtt, vagy nyugszik a Nap után, és a horizont közeli helyzete miatt képe erősen remeg és torzult.
Szeptember első két hetében azonban megnyílik egy kellemes kiskapu. A Merkúr 24-28 fokra jár majd a Naptól, ami igen jelentős kitérésnek számít, és már bőven biztonságos a megfigyelés szempontjából.
A két hét során 14 óra körül delel 33-39 fok magasan. Nagyjából 0 magnitúdós fényességű, így csak legalább 20 cm-es távcsövekkel pillantható meg, azonban a horizont fölötti magassága már jó megfigyelési lehetőséget, és kevésbé remegő levegőt ígér.
A bolygó koordinátáit keressük ki planetárium program segítségével (pl. https://stellarium-web.org/).
A nappali megfigyelés lényege, hogy a pontosan pólusra állított távcső osztott körei segítségével beállítjuk a Napról kiindulva (napszűrő!!!) a bolygó koordinátáit, majd nagy látómezejű okulárt használva a környéket pásztázzuk a bolygó látómezőbéli felbukkanásáig.
A Holdsarló kézen fogja a Jászol-halmazt
Szeptember 4-én a 9,7%-os fázisú holdsarló megközelíti a Jászol nyílthalmazt. A Holdtól mindössze 2,9 fokkal délre látható fényes és szórt nyílthalmaz nagyon esztétikus látványt nyújthat, feltéve, hogy műszerünk látómezeje elég széles.
Az együttállást binokulárral érdemes észlelni.
A páros a hajnal második felében kel, 4:27 perckor vannak a legközelebb egymáshoz. Az alacsonyan járó párost érdemes széles, jó keleti láthatárú észlelőhelyről keresni.
Holdsarló-rekord a hajnali égen
Szeptember 6-án késő hajnalban a mindössze 21 óra 17 perces holdsarló megpillantására nyílik lehetőségünk.
Binokulárral mindenképp van esélyünk levadászni a hajszálvékony tüneményt, de a triszta és ropogós lesz az ég, szabad szemmel is próbálkozhatunk, egyéni rekordot állíthatunk fel! A Hold hajnalhasadtakor kel, így a fokozatosan rózsaszínbe-sárgásba öltöző égbolt bár nehezíti, de természetesen gyönyörűvé is varázsolja a jelenséget.
A minél fiatalabb holdsarlók megpillantásának amatőrcsillagászok körében kedvelt kihívásáról egy korábbi cikkünkben írtunk részletesebben.
Tovább táncolnak a Galilei-holdak
Szeptember 7-én és 9-én este egy különleges eseménysorozatot kaphatunk távcsőlencsevégre: a Galilei-holdak kilépését a Jupiter árnyékából a bolygó keleti oldalán. Szeptember 7-én a két kisebb és közelebbi, az Io és az Europa, szeptember 9-én pedig a két nagyobb és távolabbi, a Ganymedes és a Callisto kilépését figyelhetjük meg.
Az alábbi táblázat segít az eligazodásban:
| Galilei-hold neve | Kilépés dátuma | Középpont kilépésének időtartama | Távolság a Jupiter keleti peremétől (ívmásodperc) |
| Io | Szeptember 7. | 20:07-20:09 | 9 |
| Europa | Szeptember 7. | 22:40-22:44 | 15 |
| Callisto | Szeptember 9. | 21:10-21:20 | 48 |
| Ganymedes | Szeptember 9. | 22:18-22:26 | 27 |
A holdak megfigyelését legalább 15-20 perccel az itt megadott időpontok előtt kezdjük el, hiszen az értékek Budapestre vonatkoznak, ráadásul a holdak középpontjára vannak számolva. Fokozatos, ám eltérő sebességű fényesedésről beszélhetünk: míg a Callisto árnyékból való előbukkanása tíz percig is eltart, addig az Io csupán két perc alatt előbukkan.
Nagy távcsövekkel akár a diffúz bolygóperem széles is megfigyelhető a kettévágott holdkorongon.
Pallas oppozíció szeptember 11-én
A (2) Pallas kisbolygó 11-én opponál a Halak csillagképben. A 8,3 magnitúdóra felfényesedő aszteroida kiváló megfigyelési célpont, horizont feletti magassága és viszonylagos fényessége okán kezdőknek, kistávcsöves megfigyelőknek kifejezetten ajánlott.
A kisbolygó így is mindössze 0,35”-es méretet ér majd el, így a legnagyobb, 30-40 cm átmérőjű távcsövekkel, jó éggel és kellő kitartással megkísérelhetjük felbontani a bolygó korongját is, ahogy az Szél Kristóf rajzán látható.
A Pallast 1802-ben fedezték fel. Kezdetben bolygónak tekintették, s ez csak akkor változott, amikor a XIX. század közepén a technika és a csillagászat fejlődésével elkezdték tömegesen felfedezni a kisbolygókat.
Ez azonban ismét változhat: az aszteroidaöv tömegének 7%-át kitevő Pallast a jövőben lehetséges, hogy törpebolygóvá (ilyen például a Ceres vagy a Plútó) nyilvánítják, feltéve, hogy alakja eléggé gömbszerű (pontosabban: hidrosztatikus egyensúlyban van). Az aszteroidát az ókori görög mitológiai hősről, Pallaszról nevezték el – ő Triton lánya és egyben Athéné barátja.
A Pallas a Napot 1686 földi nap alatt kerüli meg, pályája igen elnyújtott ellipszis, tömege 2,2*1020 kg. A fizikai kiterjedése közelítőleg akkora, mintha Magyarországot kivágnánk a Föld burkából 525 km mélységig: dimenziói 570x525x500km.
A Pallas keresőtérképe itt elérhető.
Angelina oppozíció szeptember 14-én
A (64) Angelina kisbolygó a Halakban opponál 11,1 magnitúdós fényességével. A közepes méretű (legalább 15 cm átmérőjű) vagy nagyobb távcsövekkel már ideálisan megfigyelhető aszteroida átmérője nagyjából 50 km, úgynevezett E-típusú (ensztatitban, magas magnéziumtartalmú szilikátos kőzetekben gazdag) kisbolygó. Az E-típusú kisbolygók nagyrészt a Magyarországról elnevezett Hungaria dinamikai családra jellemzőek (a Hungaria család 59%-a E-típusú), ezek pedig a Hungaria kisbolygóhoz hasonlóan a Jupiterrel és a Marssal rezonanciában keringő aszteroidák.
A (64) Angelinát 1861-ben fedezték fel Marseillesből, és egy város fölötti csillagászati állomás nevéről nevezték el. Neve a korszakban nagy galibát okozott, ugyanis szokás szerint az égitesteket mitológiai alakokról nevezték el. Felmerült, hogy a második n-t kivéve legyen csupán Angelia (egy kisebb görög istennő neve), ám ez végül nem valósult meg. Tömege 1,5*1017 kg, a Napot 1606 földi nap alatt kerüli meg, pályája nem túl elnyúlt ellipszis alakú.
Keresőtérképe innen érhető el.
Ceres - σTau közelítés szeptember 17-én
A Ceres törpebolygó 17-én 23 óra 27 perckor 3’-cel délre megközelíti a szigma Tauri csillagot a szabadszemes Hyadok csillaghalmaznak, a bika V betű alakú fejének alsó részén. Az 5,1 magnitúdós (azaz fényszennyezésmentes égen szabad szemmel is látható) csillag mellett közel elhaladó, 8,5 magnitúdós Ceres ismét egy könnyű célpont kezdőknek vagy kistávcsöves megfigyelőknek.
A sokszor problémás látóhatár ezúttal sem akadály: a Ceres éjszaka és hajnalban magasan a horizont felett jár.
Keresőtérképe ide kattintva érhető el.
A Ceres az első felfedezett kisbolygó, ám ma már törpebolygóként tartják számon, kezdetben pedig bolygónak tekintették. (Hogy mitől lesz valami kisbolygó, törpebolygó vagy bolygó arról egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk.)
A Ceres átmérője 950 km, tömege a teljes kisbolygóöv tömegének harmadát teszi ki. Felszínén a gravitációs gyorsulás a földinek 2,8%-a, vagyis a Ceresen állva nagyon könnyűnek és erősnek éreznénk magunkat. Az 1801. január 1-én felfedezett törpebolygónak magyar vonatkozása is van, az olasz Giuseppe Piazzi ugyanis Zách János Ferenc buzdítására lelte meg az objektumot.
Ceres a római mitológia istennője: az aratás, az anyai szeretet és a növények ültetése tartozott istennői oltalma alá.
Hermione oppozíció a Cetben szeptember 27-én
A Harry Potter rajongók biztosan örülnek, hogy a varázslóhölgy meglátogat minket. Ami azt illeti, a (121) Hermione valójában jóval a regények előtt, 1872-ben került felfedezésre, aki a görög mitológiában Menelaosz és Heléné lánya volt.
Dimenziói nagyjából 268x186x183 km, tömege 5,4*1018 kg. A csupán 11,3 magnitúdós, halvány, Cetben járó égitestet az Angelinához hasonlóan érdemes sötét égről, közepes vagy annál nagyobb méretű távcsővel megfigyelni.
Keresőtérképe innen érhető el.
Érdekesség, hogy a megfigyelések szerint a Hermione rendelkezik egy apró holddal. Az egyelőre S/2002(121) 1 katalógusszámú holdacskának a LaFayette nevet javasolták.
Csak nem a 101 kiskutyából?
Szeptember 14-én csillagászati szupernap vár ránk
14-én annyi érdekes csillagászati esemény történik majd, hogy csak úgy kapkodhatjuk a fejünket.
Vegyül most sorra ezeket:
Oppozícióban a Neptunusz
A Naprendszer utolsó bolygója, a kékesen ragyogó Neptunusz megfigyelhetősége a tetőfokára hág.
A Jupiter oppozíciója után most a távoli jégóriást csodálhatjuk majd meg távcsöveinken keresztül, hiszen a Vízöntőben járó 7,8 magnitúdós és 2,8 ívmásodperces bolygó kistávcsövekkel is viszonylag könnyű célpont.
A Neptunuszon kis (9-15 cm) távcsövekkel a korongalakot és a peremsötétedést érdemes megfigyelni. Nagyobb műszerekkel már kivehető egy-egy felszíni alakzat is, ilyenkor sötétebb-világosabb foltokat, sávokat vagy akár a Triton holdat is megpillanthatjuk.
Súrolva fedi a Hold a ZC 2650-et.
A Hold déli peremén Budapestről nézve 21:41-kor súrolva fedi a Nyilas csillagkép 4,7 magnitúdós csillagát. Érdemes közepes, vagy nagyobb nagyítással kémlelni a Hold déli peremét, belépés előtt, és után is. Mindenképpen legalább 15-20 perccel hamarabb kezdjük el az észlelést, hogy biztosan ne maradjunk le a fedésről.
A már említett (64) Angelina kisbolygó is szeptember 14-én opponál!A Merkúr bolygó pedig éppen a legnagyobb keleti kitérésben tartózkodik 14-én, így nappali égen nagy távcsővel jól megfigyelhetjük.
Itt van az ősz!
Bizony, szeptember 22-én beköszönt a csillagászati ősz. A napéjegyenlőség jelzi az idő múlását: ettől a naptól fogva az éjszakai órák hossza meghaladja majd a nappaliakét. Szomorkodni azonban nincs nincs mire, hiszen az őszi természet varázsa is magával ragadó, és megvan a maga melankolikus, romantikus varázsa. És végre jó hosszú ideig nézhetjük éjszaka a csillagos égboltot!
Szeptember 24-én együttállásban az Uránusz és a Hold
24-én az Uránusz 2,5 fokra közelíti meg a tőle DK-re látszó Holdat a Kos csillagképben. A 86%-os Hold erősen megvilágítja majd az eget, így igazi kihívás lehet derült égen, 8-10 cm-es, fényerős, nagy látómezőt adó távcsövekben egyszerre megpillantani az Uránusz sápadt fénypontját a fényes holdperem mellett.
Bolygók
Merkúr: este nehezen megfigyelhető, nappal azonban kényelmes dolgunk van, mert a Naptól igen nagy kitérésben tartózkodik (14-én 26,8 fokra). Nagy távcsövekkel, a távcsöveken található osztott körök és koordináták (vagy GOTO) segítségével fel tudjuk keresni a bolygót, szigorúan ügyelve arra, hogy nehogy a Napba nézzünk.
Vénusz: kitűnően megfigyelhető, bár közelebb jár a látóhatárhoz, mint nyáron. Fényessége a hónap végére -4,2 magnitúdóra, látszó átmérője 18,6 ívmásodpercre nő. 80 perccel nyugszik a Nap után, így a fehéren ragyogó Esthajnalcsillag valósággal uralja a naplemente utáni esti órát.
Mars: sajnos a hónap során nem figyelhető meg, a Nap mögött tartózkodik
Jupiter: az esti-éjszakai ég királya a déli égbolton, az óriásbolygó -2,8 magnitúdós fényessége és 48 ívmásodperces látszó átmérője rendkívül jó célponttá teszi.
Szaturnusz: a Jupiter előtt kel, könnyen észlelhető a déli égen. Fényes, 0,4 magnitúdós és 18 ívmásodperc látszó átmérőjű, így mindenképpen keressük fel!
Uránusz: 23 óra után már 20 fok magasan jár, kifejezetten alkalmas a megfigyelésre.
Neptunusz: 14-én tartózkodik oppozícióban, és 21 óra után kerül 20 fokkal a horizont fölé, távcsőre fel!
***
Végül a szeptemberi hangulatot mi sem tudná jobban szavakba önteni, mint Juhász Gyula: Milyen volt… című versének második versszaka, 1912-ből.
Gyönyörködjünk azért az egész versben:
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyárS e szőkeségben újra érzem őt.
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.
Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is: Két új exobolygót fedeztek fel amatőr kutatók közreműködésével