Merkúr megfigyelési útikalauz Svábhegyi-olvasóknak

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Mióta a Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-os prágai gyűlésén definiálta a bolygó fogalmát -ezáltal a Plútót kizárva a planéták sorából – a Naprendszer legkisebb bolygója a Merkúr. A központi csillagunktól mindössze 58 millió kilométerre keringő égitestet az év nagy részében nem könnyű megfigyelni, ráadásul olyan médiafigyelem sem övezi, mint a Szaturnuszt vagy a Marsot. De miért olyan nehezen látható a Merkúr, és miért érdemes mégis májusban távcsövünket e tüzes világ felé fordítanunk?

A Naprendszer vaskohója – néhány tény a Merkúrról
A Merkúr egy 4879 km átmérőjű, a Földnél tizennyolcszor kisebb tömegű bolygó. Sűrűsége megegyezik a Földével, azonban ha a gravitáció miatti sűrűségnövekedést is figyelembe vesszük, a Merkúr jóval sűrűbb, mint a Föld. Ez annak köszönhető, hogy a Merkúr a földinél nagyobb arányban tartalmaz például vasat, nagyméretű, vasban gazdag magja pedig a planéta jelentős részét elfoglalja. A legnépszerűbb keletkezési elmélet szerint ennek magyarázata egy, a Naprendszer korai és instabil szakaszában bekövetkező óriási ősbolygóütközés lehetett, melynek során a fiatal Merkúr külső, fémekben szegényebb köpenye leszakadt a bolygóról, a fémes magot hagyva csak nagyobbrészt hátra.

A Föld és a Merkúr belső szerkezete. Látható, hogy a Merkúr térfogatának jóval nagyobb részé teszi ki a fémes mag, mint a Földét. Forrás: http://astro.u-szeged.hu/

Gyakori tévhit, hogy a Naprendszer legforróbb bolygója a Merkúr. Ez nem így van, bár a gondolat jó, hiszen a Naphoz képest legbelső bolygóról beszélünk. Bár a Vénusz felszínét ugyan csak negyedannyi napsugárzás éri, mint a Merkúrét, de rendkívül vastag légkörrel rendelkezik, így az üvegházhatás miatt a sugárzás jelentős része fogságba esik és felfűti az égitestet. Annyi bizonyos, hogy földi szervezetek számára sem a 427 fokos merkúri, sem a 465 fokos vénuszi környezet nem ajánlott…

Hol keressük az égen?

A bolygók fontosabb mértani pozíciói az égen- csillagászati magyarázóábra. Forrás: Wikipédia

A két belső bolygó, a Merkúr és a Vénusz a földpályán belül keringenek. Tekintsünk át a fenti ábra belső részét, és helyezzük magunkat a Földet jelképező korongra. A Nap képzeletben mindig velünk szemben van. Most nézzünk a belső körön a bal vagy jobb oldali bolygóra, ami a Merkúrt/Vénuszt jelképezi. Akárhova is mozgatjuk ezeket a köröket a belső körön, képzeletbeli pályájukon, azok mindig csak viszonylag kis szöget fognak bezárni a Nappal. Ez azt jelenti, hogy egünkről nézve a Merkúr és a Vénusz soha nem távolodik el túl messzire a Naptól. A belső bolygók így csak napkelte előtt vagy napnyugta után figyelhetők meg, rövid ideig. A Merkúrt, a legbelső bolygó révén ez különösen érinti, hazánkban a jó láthatóságok során legfeljebb 18-20°-ra távolodik el a Naptól. Így egy esti kitérés során napnyugta után háromnegyed órával figyelhető jól meg, napnyugta után pedig 1,5-2 órával lenyugszik a látóhatár mögött.

Nehéz megfigyelhetősége miatt a legenda szerint Kopernikusz, a mai világképünk alapjait lefektető híres csillagász, életében sosem látta a Merkúrt. Most viszont pompásan látszik az apró bolygó a nyugati égen, „szárnyaljuk” hát túl Kopernikuszt, és keressük meg a Merkúrt!

Észlelési útmutató Merkúr megfigyelőknek
A Merkúr 2021 májusi, esti kitérését a hónap során kiválóan megfigyelhetjük:

  • Május 6-án a Nap mögül kibukkanó telimerkúr már jól látható fogyásnak indul, 68%-os fázisa mellé még elég apró, 6,2”-es korongátmérő tartozik. Fényessége nagy, -0,7 magnitúdó, így már feltűnően pislákol a naplemente után háromnegyed órával, háromnegyed kilenckor az esti égen.
  • Egyre távolodik a Naptól. Dichotómiáját, azaz az éppen 50%-os félmerkúr állapotot május 12-én éri el, ekkor 7,1”-es lesz korongjának átmérője. 22:15-kor nyugszik, több mint két órával a Nap után, így -0,1 magnitúdós fényességével az esti égbolt látványos égiteste.
  • Bolygónk május 17-én éri el legnagyobb távolságát a Naptól, 22°-ra távolodva el központi csillagunktól. Fázisa tovább csökken, már egy kövér, 35%-os sarlót láthatunk. A 8,2” átmérőjű, hízó sarló még számos izgalmas részletet mutat. Bár lassan halványodik, 0,5 magnitúdós fényességével még mindig könnyű célpont kilenc óra körül, hiszen csak 22:22-kor, több mint két órával a naplemente után nyugszik le.
  • A fogyó merkúrsarló rohamos sebességgel halványodik és közeledik a Nap felé. Május 26-án még van esélyünk elcsípni a mindössze 16%-os, de merkúri értelembe véve hatalmasra nőtt, 10,2”-es merkúrsarlót. Bár már erősen halványodik, az 1,8 magnitúdós égitest még bő másfél órával nyugszik a Nap után, így binokulárral és távcsövekkel biztosan meglátható lesz. Igazán szép trófea a pompás láthatóság végére!

A bolygó apró látszó átmérője miatt fázisának megpillantásához legalább 100-szoros, de valódi részletek megfigyeléséhez inkább 200-szoros nagyítás ajánlott. Ha az égbolt és a távcsövünk engedik, nyugodtan mehetünk feljebb is, azonban mivel a bolygó közel van a horizonthoz, vastag légrétegeken kell keresztülnéznünk, a légkör általában korlátozza a használható nagyítást.

Az esti égbolt képe 2021.05.06-án, 20:29 perckor. A fényes Vénusz már nagyon közel van a látóhatárhoz, csak tökéletesen tiszta horizontnál látszik, de a Merkúr szépen ránk mosolyog a nyugati ég alján. Forrás: Stellarium.

De mit is fogunk látni a Merkúron?
Kisebb, 5-10 centiméteres lencseátmérőjű távcsövekkel a bolygó korongalakjának megpillantása, illetve a fény-árnyék határ (ún. terminátor) megfigyelése lehet elsősorban a célunk. Már ez sem magától értetődő feladat, az erősen remegő levegőben a légkör fel tudja fújni és elhomályosítani a bolygó képét. A légkör színekre bontó hatása, az atmoszférikus diszperzió ellen az atmoszférikus diszperzió korrektor nevű optikai kínzóeszközzel, vagy jóval egyszerűbb megoldásként egy narancssárga szűrővel védekezhetünk. Ennél nagyobb műszerekkel (vagy nagyon jó minőségő, 8-10 cm-es távcsövekkel is akár) érdemes megpróbálkozni a felszíni részletek megpillantásával, ugyanakkor ehhez tapasztalt szemre lesz szükségünk. A Merkúr alakzatainak kontrasztja nagy, a Mars tengereinél könnyebben megpillantható a sötét medencék és fényes, kisugárzó foltok mozaikja. A horizontközeli helyzet a remegő levegővel azonban türelemre és gyakorlásra int. A jó hír, hogy ezt a tapasztalatot kitartással és türelemmel mindannyian megszerezhetjük. Ha teleszkópunkat minden tiszta egű estén a bolygó felé fordítjuk, legyen az akár mondjuk egy hazánkban népszerű, 90/900-as Skywatcher refraktor, kitartó türelmünket minden bizonnyal jól eső siker koronázza majd. Ha első nap nem is, de előbb-utóbb biztosan fogunk látni részleteket. Mindenképpen adjunk magunknak időt, hogy a szemünk megtanulja látni a bolygót – bármilyen furcsán is hangzik, ez szemünk számára tényleg egy tanulási folyamat.

Cseh Viktor kiváló rajza a Merkúrról csupán 10 cm átmérőjű távcsővel készült 2015.04.22-én 19:45-20:25 között. A rajz jobb oldalán gyönyörűen látszik a terminátor vonala, a megfigyelő számos részletet látott a bolygón. Kezdőként ilyen minőségű észlelésekre ne számítsunk, azonban néhány sötétebb-világosabb régió bizonyára szemünk elé kerül majd. Forrás: eszlelesek.mcse.hu

Nagyban segíti a megfigyelést, ha a látottakról rajzot készítünk. A rajzolás során motiváljuk magunkat, hogy elegendő megfigyelési időt töltsünk az okulárnál, és a bolygó minden részletét alaposan meg tudjuk figyelni. A megfigyelési technikákról kezdőknek szóló tanácsokat itt olvashatunk bővebben, észlelőlapot pedig itt találunk. Dióhéjban a lényeg, hogy azokat a tiszta, remegésmentes pillanatokat várjuk meg, amik során a légköri remegés megáll, és megmerevedik az éles bolygókép. Az ilyenkor látottakat mintegy lefotózzuk a szemünkkel, aztán gyorsan vázlatként lerajzoljuk emlékezetből. Jó vezetésű óragépes távcsővel és webkamerával tulajdonképpen ugyanígy rögzíthetjük digitálisan a bolygótáncot, melyből szofisztikált programok segítségével éles képet készíthetünk. A Merkúr webkamerás rögzítésére érdemes vörös, vagy infravörös szűrőt és monokróm kamerát használni. Nagyobb műszerrel nappali égen is érdemes próbálkozni a fotózással, ilyenkor a zavaró légköri hatások kevésbé jelentkeznek.

Csabai István csodálatos részletességű Merkúr fotója a 2019-es nyári hajnali láthatóság során készült, már nappali égen, 356mm átmérőjű C14 Schmidt-Cassegrain távcsővel. Forrás: eszlelesek.mcse.hu.

A Merkúr egy, a maga ridegségében, fémességében és forróságában egyedülálló „pokoli” világ, ugyanakkor egy rendkívül izgalmas és egzotikus bolygóészlelési trófea. Mindenkit arra biztatunk, hogy menjen ki este egy jó horizontú helyre és tekintsen Nyugatra, a lenyugvó napfény sugarai felé. Onnan néz felénk egy apró, tüzes világ, ami csak arra vár, hogy talán életünkben először mi magunk is felfedezzük!

Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítóképen a Merkúr látható. Forrás: https://solarsystem.nasa.gov/resources/771/colors-of-the-innermost-planet-view-1/

Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is: Az (Io)árnyékos oldal májusi eseményei – holdfogyatkozások a Jupiteren

Szeretnél még többet megtudni a Merkúrról és más egzotikus forró bolygókról? Le ne maradj vasárnapi Galaxis Útikalauz műsorunkról!