Kisbolygó vadászatra fel! (63) Ausonia, (3) Juno, (30) Urania és (5) Astraea oppozícióban

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Az idei év júniusa kedvezni fog a kisbolygó-vadászoknak, ugyanis négy ígéretes kisbolygó oppozíciót is figyelemmel kísérhetünk, akár egy kisebb távcsővel is. Oppozíció, azaz szembenállás során a kisbolygó a Nappal szemben, a Nap és a Föld által kijelölt egyenes mentén helyezkedik el. Azért szeretjük, mert ilyenkor járnak a legközelebb a Földhöz, és ilyenkor a legfényesebbek. A júniusi események közül némelyik nagyobb távcsöves gyakorlatot és tiszta horizontot igényel, azonban érdemes egy kísérletet tenni megtalálásukra, és megfigyelni mozgásukat a háttércsillagokhoz képest.

A (63) Ausonia már június 3-án oppozícióba kerül. Ezt a közel 100 km-es méretű kisbolygót először Annibal de Gasparis olasz csillagász pillantotta meg távcsövén keresztül 1861. február 10-én. Felfedezője eredetileg „Italia” névre keresztelte szülőhazája után, ezt a nevet csak később változtatták meg a ma is használt Ausoniára a régió ősi megnevezése alapján. Felfedezése óta számos csillagász érdeklődését felkeltette, így például a forgásából eredő fényességváltozásai alapján háromdimenziós modellt is készítettek róla: alakja leginkább egy elnyúlt krumplira hasonlít, melynek felszínét horpadások tarkítják.

A (63) Ausonia háromdimenziós modellje a fénygörbéje alapján. Forrás: Astronomical Institute of the Charles University: Josef Ďurech, Vojtěch Sidorin, Wikipedia

Annak ellenére, hogy az 1354 napos keringése során most kerül a legközelebb a Földhöz, a kisbolygó megfigyelése még így is nehézségekkel tűzdelt: megpillantásához nagyon tiszta horizont, vagy egy magaslat a legideálisabb, ugyanis az Ausonia égi útja során nem fog 9 foknál magasabbra emelkedni az oppozíció időszakában. De ha a nehézségek ellenére is meg szeretnénk figyelni, akkor a Skorpió csillagkép ε Sco és π Sco csillagai által kijelölt egyenes mentén keressük a 9,1 magnitúdó fényességű kisbolygót. Késő éjszakától hajnalig járja az égboltot, de az éjfél körüli delelésekor a legtanácsosabb meglesni. Részletes keresőtérkép itt érhető el. 

Az Ausonia pozíciója az oppozíció éjjelén. FORRÁS: Stellarium

Néhány nappal később, június 6-án a (3) Juno fog eme különleges pozícióba lépni. A kisbolygó nevezéktanban megszokott módon a Juno is kapott sorszámot, mégpedig a 3-as számot, ami arra utal, hogy a legelsőként felfedezett kisbolygók egyike volt. Karl Harding német csillagász pillantotta meg 1804-ben, és a római főisten után Juno névre keresztelte. Ezt a kisbolygót is sokat vizsgálták az évek során, és azt találták, hogy a többi szilikátos aszteroidával ellentétben meglepően nagy a Juno felszínének a fényvisszaverő képessége, így kedvező elhelyezkedés esetén akár a Neptunusznál is fényesebb lehet – ebben a pozícióban volt 2020. áprilisában. Azonban annak sem kell elkeseredni, aki a tavalyi eseményről lemaradt: a Juno 2021. júniusi oppozíciója során a 10,1 magnitúdós maximális fényességet azért eléri, így egy kisebb távcsővel már megfigyelhetővé lesz. Ráadásul könnyebb a dolgunk, mint az Ausonia esetén, ugyanis a Juno a 35 fokos horizont feletti magasságot is eléri, egészen a Kígyótartó csillagkép közepéig kúszik fel. A kisbolygó keresőtérképe itt érhető el.

A Juno pozíciója az oppozíció éjszakáján. FORRÁS: Stellarium

A hónap közepén, június 14-én a (30) Urania lép színre. John Russell Hind angol csillagász élete során számos aszteroidát fedezett fel, ezen munkásságát épp az Urániával zárta 1854-ben, melyet csillagászat görög múzsája után nevezett el. Uránia a csillagokba írt tudományok, az asztronómia és asztrológia patrónája. Nem véletlenül kapta a sok évtizedes múltú, mára sajnos bezárt budapesti Uránia Csillagvizsgáló is róla a nevét. Az Uránia a kisbolygóövben rója komótosan 3,63 évig tartó köreit, míg a tengelye körül 13,7 óra alatt megfordul. A június 14-i oppozíciója során a Kígyótartó, a Skorpió és a Nyilas csillagképek határán kell majd keresni a 10,3 magnitúdós kisbolygót, nagyjából 15 fokkal a horizont felett. Keresőtérképe itt látható.

Az Urania pozíciója az oppozíció éjszakáján. FORRÁS: Stellarium

A hónap végéhez közeledve, június 20-án pedig az (5) Astraea kisbolygóval zárhatjuk e havi aszteroida sorozatunkat. Érdekes módon az 1800-as évek elején az első négy kisbolygó, a (1) Ceres, a (2) Pallas, a (3) Juno és a (4) Vesta felfedezése között csupán néhány év telt el, ráadásul akkoriban még ezeket az égitesteket is a bolygók közé sorolták. Ezután azonban az ötödik kisbolygó, az Astraea felfedezéséig 38 évet kellett várni. Kiforrott tehát az elmélet, hogy a Mars és a Jupiter közötti 4 új bolygóval véglegesedik a bolygók száma. Erre cáfolt rá Karl Ludwig Hencke német amatőrcsillagász, aki 1845-ben távcsővégre kapta az új égitestet, és a görög mitológiából ismert igazság és becsületesség szűz istennője után az Astraea nevet adta neki. Külsőleg meglehetősen hasonlít a többi aszteroidához, talán egy kicsit gömbölyűbb az alakja. Az oppozíció időpontjában a Nyilas csillagképben kell keresnünk a 10,4 magnitúdós fényességű kisbolygót, a Kaus Borealis és a μ Sgr csillagok egyenese mentén. Részletes keresőtérképe itt található.

Az Astraea kisbolygó az aszteroida-öv legnagyobb törpebolygója, a Ceres mellett. Forrás: Wikipedia, Rursus

Az Astraea pozíciója az oppozíció éjszakáján. FORRÁS: Stellarium

Végezetül álljon itt egy összefoglaló táblázat az oppozíciók legfontosabb információiról. Érdemes ezeket a kisbolygókat egymás után több éjszaka is megfigyelni, hogy láthassuk a mozgásukat a csillagos háttérhez képest. Egy nap alatt az elmozdulás már kiválóan látszik!

Kisbolygó Oppozíció napja Fényesség Csillagkép
(63) Ausonia Június 3. 9,1 mag Skorpió
(3) Juno Június 6. 10,1 mag Kígyótartó
(30) Urania Június 14. 10,3 mag Kígyótartó
(5) Astraea Június 20. 10,4 mag Nyilas

Szerző: Zsidi Gabriella, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítóképen:  Az Ausonia pozíciója az oppozíció éjjelén. FORRÁS: Stellarium

Tetszett a cikkünk? A júniusi égi jelenségekről bővebben itt olvashatsz!