Az intersztelláris tojásvadászat, avagy a tavaszi Messier-maraton

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Nyílnak a virágok, örvend a szív, hiszen itt a március. Természetesen ez nem jelenthet mást, mint hogy elérkezett a Messier-maraton ideje! Mielőtt azonban a hosszútávfutás egy elcsigázott francia hangzású válfajára gondolnánk, ismerjük meg eme nemes sport lélektanát! Sőt, akár élőben szurkolhatunk is a Svábhegyi Csillagvizsgáló csapatának a közelgő hosszú hétvégén.

A Messier-maraton verseny lényege az, hogy egyetlen éjszaka alatt a lehető legtöbb Messier-objektumot felkeressük távcsövünkkel. Komoly versengés tárgya lehet, hogy ki mennyit talál meg a 110 célpontból, mielőtt beköszönt a pitymallat. A magyarországi rekord 109 objektum, hiszen az őszi Bak csillagképben alacsonyan járó M30-at képtelenség erről a szélességről megfigyelni ekkor. De egy gyakorlott távcsőkezelő 90 objektumot gond nélkül fel tud keresni. (A szerző maga két éve, ugyan külső bíráló által nem hitelesítetten, de személyes 107-es rekordot állított fel.) Kinek mennyi fér bele hajnalig? És egyáltalán mit keressünk?

A Messier-objektumok pompás színes felhozatala egy mozaikon. Láthatunk nyílt és gömbhalmazokat, galaxisokat, csillagkeletkezési régiókat, vagy éppen a csillagok halálát jelentő planetáris ködöket is. Forrás: Michael A. Phillips, https://en.wikipedia.org/wiki/Messier_object

Ködrózsák az égen, avagy a Messier-objektumok világa

A Messier-objektumok az amatőrcsillagász első nyalánkságai – csupa, szebbnél szebb mélyég-objektumot tartalmazó katalógushoz van ugyanis szerencsénk. De mi is az a mély-ég objektum, és kitől ered ez a katalógus? Összeállítója Charles Messier francia üstökösvadász volt a XVIII. sz.-ban. Ekkor még természetesen nem hatalmas távcsőkomplexumok keresték érzékeny fotodetektorok és szofisztikált kiértékelőprogramok segítségével az üstökösöket, hanem ő ténylegesen a saját távcsövébe nézve állt neki az égboltnak, és pásztázta azt rendkívüli égboltismerettel, addig ismeretlen vándorokat keresvén szokatlan helyeken.

Aki észlelt már jóképű üstököst, az tudja, hogy kezdetben csak annyit lehet belőle látni, hogy a magja körül egy kiterjedt fénylő ködösség jelenik meg, ezt nevezzük kómának. Később, ha szerencsénk van, látványos csóvát is növeszthet még, ez azonban sok esetben elmarad. Azonban Messier bosszúságára nem csak az üstökösök néznek így ki apró kerekded ködös pacaként az égen, hiszen nagyon sok Naprendszeren kívüli mélyég-objektum is épp ilyen képet mutat. Ide tartoznak a nyílt és gömb alakú csillaghalmazok, a diffúz galaktikus gázködök, a holt csillagok körül képződő planetáris ködök, és maguk a galaxisok is. Ezért azokat az egy helyben álló, üstökösnek kinéző mélyég-objektumokat, melyek rendszeresen hiú reményt keltettek az üstökösvadászat során, listába rendezte az üstökösvadász, hogy ne higgye azt, hogy egy újabb égi vándorhoz van szerencséje. Így született meg a 110 objektumból álló Messier-katalógus.

A C/2017 T2 (PanSTARRS) nevű üstökös 2020 májusában a Nagy Medvében található M81-M82 galaxispáros mellett suhant el. A színektől eltekintve (hiszen a távcsőben többnyire nem látunk színeket) megfigyelhetjük, hogy a két galaxis és az üstökös valóban hasonló látványt mutat. Forrás: Szendrői Gábor, www.eszlelesek.mcse.hu

Mikor ér messze az a Messier?

Miért éppen márciusban buzog az amatőrcsillagász-társadalom a Messier-objektumok körül? Több oka is van, hogy miért ilyenkor van a legjobb reményünk minél többet elcsípni közülük:

  • Talán a legfontosabb, hogy a Nap ekkortájt a Vízöntő és a Halak csillagkép határán jár. Itt éppen egy luk található a Messier-objektumok elhelyezkedésében. Mindenképpen érdemes akkor belefogni a keresésbe, amikor a fénylő Nap a lehető legkevesebb halovány ködösséget nyomja el ragyogásával. Ráadásul ekkor a naphoz legközelebbi Messier-objektumok viszonylag fényesek, tehát még mindig több esélyünk van a fénylő esti vagy hajnali pirkadatban megpillantani őket, mint némely halvány galaxist.
  • Fontos, hogy a Hold minél kisebb fázisban legyen, hiszen a Hold fénye is megnehezíti a dolgunkat, letörölve a halvány Messier-objektumokat az égről. Ehhez igazodik mindig a Messier-maraton ideális időpontja, így minden évben egy-két hetet vándorol a megfelelő hétvége. „Mozgó ünnep”, a húsvéthoz hasonlóan, tehát gondolhatunk erre úgy, mint a csillagászok húsvéti intersztelláris tojásvadászatára!
  • A nappalok hossza is kritikus szerepet játszik – nyáron mit se érnénk a rövid éjszakák során az alig pár óra hosszát tartó sötétséggel. De akkor felmerülhet bennünk jogosan a kérdés, hogy miért nem télen szokás megtartani? Az egy dolog csak, hogy odafagynánk a távcsőhöz (igazából ezt senki nem bánná), de a Nap éppen akkor nagyon szerencsétlen helyzetben, a Nyilas csillagkép kellős közepén trónol, ami rendkívüli érvágás a maratonolóknak. Ugyanis a Nyilasban látszódik a Tejútrendszer középpontja, következésképp ez a legizgalmasabb mélyeges régió is az egész égbolton. Éppen ezért nem kevesebb, mint 15 Messier-objektumot tartalmaz a csillagkép, melyeket télen képtelenség lenne megfigyelni a Nap közelsége miatt.

Az időzítés

Hogyan érdemes a megfigyelési ütemtervet összeállítani? Gondolhatjuk, hogy megfontoltan kell nekifutni egy ekkora feladatnak, a kulcs az időzítésben rejlik. Számos rendezett lista áll a rendelkezésünkre, a kíváncsiabbak akár optimalizáló programot is írhatnak erre (a szerző már megtette), mégis álljék itt néhány ökölszabály:

  • A maratonozó ember legnagyobb ellensége (a felhőkről ne beszéljünk…) maga a Nap. A legfeszítettebb tempót egyértelműen napnyugta után, valamint pirkadatban kell diktálni. Ugyanis néhány objektum nagyon közel van csillagunk vakító fényéhez, és éppen csak a félsötét esti vagy hajnali égen csíphetjük el őket, mindössze pár fokkal a horizont felett.
    Tapasztalatom szerint az esti objektumokkal a legnehezebb elbánni. Itt ugyanis több, halvány galaxis is található (ilyen például a Triangulum-galaxis vagy az M74, melyekre lapjáról látunk, így nagy területen oszlik szét halvány fényük), és ezek az objektumok rendkívül kényesek az égbolt háttérfényességére.

Az M74 jelű galaxis a Halakban található, és mivel lapjáról látunk rá, fénye nagyon nagy területen oszlik szét. Rendkívül nehéz elcsípni a napnyugta fényében, az egyik legnagyobb kihívás a maraton során. Forrás: Gerák Ferenc, www.eszlelesek.mcse.hu

  • Érdemes a közeli objektumokat egy láncra felfűzni – például a Virgo-galaxishalmaz tucatnyi galaxisán pillanatok alatt át lehet suhanni, ha előre megtervezünk egy egybefüggő útvonalat, és nem rendezetlenül ugrálunk.
  • Érdemes minden tüneményt a lehető legmagasabb horizont feletti pozíciójában megfigyelni, ugyanis ekkor nyel el a légkör a legkevesebb fényt belőlük, ezzel megkönnyítve a megpillantásukat. Ez fokozottan érvényes a kifejezetten halvány objektumokra.
  • Legyünk figyelemmel a délebbi elhelyezkedésű objektumok esetén, ugyanis ezek csak rövid időt töltenek a horizont felett, akkor is csak a déli irányban láthatóak. Ha elvétjük az akár csak egy órás ablakot, amikor megfigyelhetőek, végleg elveszítjük őket az éjszakára.
  • És természetesen nem árt némi rutin az objektumok megkereséshez. Ha életünkben először kezdjük el a vizes csillagtérkép mellett csillagról csillagra keresgetni a halvány galaxisokat, hamar eljön a hajnal. Itt is igaz, mint minden sportban, hogy a gyakorlat és felkészülés nagyon fontos, legjobb fejből tudni a legtöbb objektum égi helyzetét és megtalálási útvonalát.

Maratonozzunk idén is együtt!

Számos érv szól a maratonozás mellett, melyet tapasztalatból mondhatok. Először is kiváló kihívás, melyben látványosan lehet fejlődni. Emellett ez egy játékos verseny a társainkkal, ami rendkívüli közösségi élményt nyújt. Valamint elképesztő élmény, amikor egyazon éjszaka a szebbnél szebb téli és nyári objektumokat egyaránt meg tudjuk figyelni!

Természetesen a “járvány” szócska sajnos nem az emberek szabad járását takarja. Így igencsak nehéz, tulajdonképpen lehetetlen megtartani a szokványos éves közös Messier-maratonokat (ilyen szokott lenni a Hortobágyon), amikor rengeteg csillagász összegyűl és együtt verseng az égbolton. De ne csüggedjünk, van így is módunk a maratonnal ledolgozni a karanténpocakot!

Ha van távcsövünk és rendelkezünk némi távcsőkezelési tapasztalattal, nagy móka és kihívás akár egyedül, vagy egy hasonlóan elvetemült baráttal belevágni. Ha ezt tesszük, mindenképpen küldjünk élményeinkről, észlelésinkről beszámolót a Magyar Csillagászati Egyesületnek, akik idén is, (sajnos már második alkalommal) meghirdették a Virtuális Messier-maratont!

Akiket inkább a fotografikus észlelés érdekel, azoknak melegen ajánlom Nagy Mélykuti Ákos figyelemreméltó teljesítményét, aki idén már egy éjszaka alatt 97 Messier-objektumot távcsővégre kapott.

Aki nem érzi magát még készen a megmérettetésre, de szívesen szurkolna, annak is van egy jó hírünk: Svábhegyi Csillagvizsgálóban már mi is készülünk az eseményre, és a hosszú hétvégén nekiveselkedünk egyik éjszaka, az időjárás függvényében. Az éjszaka során többször bejelentkezünk majd élőben, hogy mindenki velünk tarthasson!

A tavalyi cikkünk, kicsit más szemszögből: Messier-maraton: sportos csillagászok versenye

A maratonozni vágyók az utóbbi években a Magyar Csillagászati Egyesület szervezésében vehettek részt a Hortobágyon a Messier-maratonon. Idén sajnos a hortobágyi ég kémleletlen marad. A kép ugyanitt készült (a bal oldali távcső a mi nagy hordozható Newton távcsövünk, melybe éppen létráról nézünk bele). Forrás: Mayer Miklós, https://www.mcse.hu/wp-content/uploads/2017/01/hortobagy-2015-mayer-miklos.jpg

Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 Borítókép: Így néz ki egy baráti Messier-maraton. A kép az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület táborában készült, Munzlinger Attila felvétele.