Ünnepeljük az éggel együtt a Csillagászat Napját!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Az emberiség ősidők óta tekint fel az égre. Ezen ősi kapcsolat az égbolttal az elmúlt évtizedekben igencsak meglazult a városok erős fényének „köszönhetően”. Hogy a modern ember is visszatalálhasson a csillagos égbolthoz, az Észak-kaliforniai Csillagászati Egyesület elnöke, Doug Berger 1973-ban elindította a Csillagászat napja mozgalmat. A minden évben megrendezett – mára már nemzetközi figyelmet kapó – eseménysor elsődleges célja a nagyvárosokban élő emberek összekötése az éjszakai égbolttal. Az amatőrcsillagászok a világ minden táján kihelyezik távcsövüket az utcára, hogy kicsik és nagyok egyaránt megcsodálhassák az eget. Természetesen a nagyvárosok fénye miatt a leglátványosabb célpontul a Hold szolgálhat.

Ebből adódóan a Csillagászat Napja egy „mozgó ünnep”, amely a holdfázishoz igazodik. A nagy nap az április közepe és május közepe között bekövetkező első negyedhez legközelebbi szombatra esik. A megfogalmazás bonyolult ugyan, de sok mindent figyelembe vesz. A legfontosabb szempont a Hold fázisa. Elsőre sokan meglepődnek rajta, de a Hold megfigyelése az első illetve az utolsó negyed környékén a leglátványosabb, nem pedig teliholdkor. Ilyenkor a holdi terminátor közelében (vagyis a nappalt az éjszakától elválasztó vonal közelében) igazán meseszerű alakzatokat figyelhetünk meg. Az alacsony szögben érkező napsugarak miatt a hosszú árnyékot vető hegyek és kráterek lélegzetelállítóan kirajzolódnak a Hold korongján. Szerencsés esetben egy-egy magasabb hegy még napfényben lévő csúcsa is megfigyelhető az éjszakai oldalon a sötétben lebegve, ezeket hívjuk világítótornyoknak. Ezzel ellentétben teliholdkor ugyan az egész holdkorong megfigyelhető, de a hegyek és kráterek nem látszanak ilyen szép térbeli módon.

Ennek köszönhető, hogy a Csillagászat Napja mindig a holdfázishoz kötődik. A szombati időzítésnek könnyen elképzelhető és praktikus oka van, hiszen ekkor tud a legtöbb ember kimozdulni. A hónapválasztás sem véletlen. Ha téli vagy nyári hónapot választottak volna, akkor vagy a déli féltekén vagy az északi féltekén van dermesztő hideg. Ez megint csak nem segítene az embereknek a távcsöves élmény kiélvezésében. Ráadásul nyáron a telihold nagyon alacsonyan jár, a városok házai között nem is látszana. Ennek megfelelően 2007 óta egyébként szokás megtartani egy őszi Csillagászat Napját is. Ezt szeptember és október idusai között ünnepelhetjük, szintén az első negyed környékén.

A Csillagászat Napja hagyományosan az ún. járdacsillagászat napja. Ilyenkor sok amatőrcsillagász rakja ki távcsövét az utcára, hogy megmutassa a nagyközönségnek az égbolt leglátványosabb csodáit. Kép forrása: csillagászat.hu

Idén a tavaszi Csillagászat Napja május 15-ére esik. A vírushelyzet miatt – a tavalyi eseményhez hasonlóan – a nyilvános bemutatók csak tartaléklángon működhetnek. Ennek ellenére saját magunk nyugodtan megünnepelhetjük a jeles napot kertünkben, vagy valami szép égboltú külső helyszínen. Természetesen jó, ha tudunk valamilyen távcsövet is vinni magunkkal, akár egyszerű kézitávcsővel is rengeteg minden látható már. De ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor a természetadta kicsiny optikai készülékünk, a szabad szemünk is több mint elegendő lehet a csillagképek és a tejút felfedezésére!

Az ég rögtön naplemente után egy csodálatos látványossággal készül számunkra. A kora esti órákban a Hold és a Mars együttállását figyelhetjük meg a nyugat felé látszódó Ikrek csillagképben. A Hold mindössze négy napos lesz ekkor, így keskeny sarlója mellett fog ragyogni a vöröses Mars. A négy napos Hold kifejezés természetesen nem a Hold életkorát jelenti, hiszen az már 4,5 milliárd éves. A kifejezés az újhold óta eltelt napok számát jelenti. Mivel újholdnak azt az állapotot nevezzük, amikor a Hold eltűnik a szem elől, így ezután négy nappal még csak 14%-os fázisban lesz Holdunk. A hamuszürke fény, a Hold megvilágítatlan, sötét oldalának a fénylése is csodálatosan látszik majd, egy kézitávcsővel pedig a legnagyobb kráterek szépen előtűnnek a terminátor mentén.

Megtalálni sem lesz nehéz a két égitestet, hisz mindkettő igen jellegzetes. A párost már naplemente után elkezdhetjük keresni, de a Mars megpillantására még várnunk kell egy keveset. Sötétedéskor olyan 20-25° magasan kereshetjük őket, a Mars bő 5°távolságra látszik majd közepesen fényes narancsos csillagként, balra fölfelé a Holdtól. A nyugvásra éppen éjfél után fog sor kerülni, így eddig gyönyörködhetünk bennük.

Az égbolt naplemente után egy órával. A nyugati égen ugyan még látható egy kis derengés, de a Mars és a Hold már nagyon szépen ránk mosolyog. Azt is láthatjuk, hogy egy zavaró helyen lévő fa milyen sokat kitakar a látványból. A kép a Stellarium segítségével készült.

Ha felhőtlen egünk lesz, azt mindenképp használjuk ki és csodáljuk meg a Hold és a Mars parádés együttállását. Az égiek igen látványos műsorral készültek a földiek ünnepnapjára, a Csillagászat Napjára. Ha pedig nagyobb műszerekkel is szívesen utána erednénk az égbolt csodáinak, a Svábhegyi Csillagvizsgáló tárt kapukkal várja látogatóit. Alkonyati kezdéssel Merkúr vadászatra indulhatunk, később pedig a tavaszi ég legszebb csillaghalmazainak és galaxisainak eredünk nyomába.

Egy kis ízelítő a hétvégi programjainkból

Merkúr és Holdsarló megfigyelés az alkonypírban – 05.14.

Asztro-matiné ‘Naprendszer’ – 05.15.

Csillagászat napja: Válogatás a legszebb tavaszi égitestekből! – 05.15.

Szerző: Soós Benjamin, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász 
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is! A halvány aszteroida majdnem elüti az Oroszlán legfényesebb csillagát