Támadásba lendült a hadisten! – a vörös bolygó vonzásában I.

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Külső bolygószomszédunk októberben kerül 16 éves szembenállási ciklusa során a legjobb láthatóságába. Vöröses fénye igazán magával ragadó látvány a sötét éjszakában, évek és kilométerek ezreinek távolságában felemelkedő és lehanyatló társadalmakat köt össze. A Mars a mezopotámiai birodalmak sorában, a három ezredéven át tündöklő egyiptomi, a klasszikus görög-római, a távol-keleti kínai és indiai, a Kolumbusz érkezése előtti közép- és dél-amerikai birodalmak számára, sőt, a jelen sci-fi irodalmára és űrkutatására is rendkívüli hatást gyakorolt. A Mars pompás oppozíciójának tiszteletére indítjuk mi is a ‘vörös bolygó vonzásában’ sorozatunkat. A cikkekben betekintést kaphatunk a bolygó mitológiájába, a Mars megfigyelésébe, űrutazásos elérésébe, sőt jövőbeli kolonizálásába is. Az első részben az ókori társadalmak legendáit tekintjük át, a következő részekben pedig a Mars kutatása és a science fiction évszázadok óta egymásba gabalyodó szálait próbáljuk meg kibontani.

Utazásunk először a keskeny, de igen termékeny Nílus világába visz bennünket. Egyiptomot szikkasztó és emberpróbáló sivatag választja el más területektől, így –főleg a kezdeti időszakban – viszonylagos elszigeteltségben fejlődött más birodalmakkal összehasonlítva. Emiatt sok egyedi vonást találhatunk vallásukban, művészetükben és csillaghitükben is. A mezopotámiai népekkel (és az abból sokat merítő görög-római kultúrával) ellentétben a jóslatoknak nem tulajdonítottak akkora jelentőséget. Amennyiben mégis előfordultak jóslatok a mítoszokban, azok megtörhetőnek bizonyultak számos esetben. 

Az ókori mediterráneumban a jóslástudomány számos formát öltött. Az áldozati állatok belsőségeit, a madarak röptét, szokatlan vagy az égen történő eseményeket mind-mind ómeneknek tekintették, természetesen kultúráról kultúrára változó súllyal. A Nap, Hold és a bolygók helyzete a többi csillaghoz képest azonban az esetek többségében fontos volt a jövőt megismerni vágyók számára, így a csillagászati megfigyelések egyre pontosabbá váltak az idő múlásával.

Egyiptom első birodalma, az Óbirodalom a Krisztus előtti 28. század környékén emelkedett fel, ennek ellenére az asztrológiai gondolkodás csak ezerötszáz évvel később, az Újbirodalom csúcsán válik világosan körülhatárolhatóvá, ennek oka a jóslás kisebb jelentősége. Az asztrológia ilyen késői megjelenése miatt az egyiptomiak csillagászati tudása is elmaradt a termékeny félhold más nemzeteihez képest.

Habár a bolygók mozgását ebből kifolyólag nem ismerték olyan mélyen, létükről tudtak jóval az asztrológia elterjedése előtt is. 

A Hathor istennő tiszteletére emelt dendarai templomban található egyiptomi égtérkép. A látványos csillagképek mind “résztvettek” a kozmikus harcban. Forrás: alchetron.hu

A Mars vörös színe első ránézésre is feltűnő, így a bolygó a Vörös Hórusz nevet kapta. Hórusz az egyiptomi panteon egyik legjelentősebb istene, Ozirisz, a túlvilág istenének fia. A monda egyik változata szerint Ozirisz az első fáraó volt, de öccse, Sét megölte a trónért. Ozirisz felesége, Ízisz azonban feltámasztotta a halálból, s mint az első visszatérő, a férj vált az Alvilág kegyes királyává. Fia, Hórusz bosszút esküdött, és számos versenyen vetekedett nagybátyjával és apja gyilkosával. A háború évszázadokon át tartott, jelentősége nőttön nőtt az egyiptomiak szemében. Már a korai időkben is hittek a fiatal Hórusz és Sét háborújában, de az igazság és hamisság összeütközésévé csak később lényegült át a harc. Ozirisz kultuszának megerősödése e felé mozdította el az egyiptomiak képét isteneikről. A kozmikus csata szereplői pedig szépen lassan az égre költöztek. A mai Orion és Lepus csillagkép területén elhelyezkedő óriási Sah Ozirisz, a Sothis néven tisztelt Szíriusz csillag pedig Ízisz megtestesítőjévé vált. A Nagy Göncöl területén elhelyezkedő Mesehtiu (Ökörcomb) pedig Sét csillagzata lett.

A csillagképekkel párhuzamosan a bolygók is részeseivé váltak a harcnak. Többségében a jót és igazságos uralkodást megtestesítő fiúról, a fiatal Hóruszról nevezték el az ég e vándorait. Egyetlen kivételnek a Merkúr bizonyult, mely Sét csillaga lett. Mivel feliratok és az ábrázolások befolyásolhatták a halott túlvilági életét, így azt várhatnánk, hogy a rosszal (Séttel) kapcsolatba hozott Merkúrt nem ábrázolták a sírokban a túlvilági balszerencse elkerülése érdekében. Meglepő módon azonban a Mars az, amely hiányzik számos ábrázolásról. Ez a mai napig rejtély, hiszen nem hozhatott rossz szerencsét, ha Hórusszal hozták összefüggésbe.

Több válasz is született a kérdés megfejtésére. Az első elmélet szerint a bolygót egészen egyszerűen nem ismerték az egyiptomiak. A piramisszövegekben (melyek az Óbirodalom időszakából származnak) csupán egy-egy halovány, nehezen azonosítható utalás található a bolygókra. Ténylegesen megfoghatóvá csak az Újbirodalom kezdetén váltak a planéták, ekkor kaptak azonosítható neveket. Egyes feltételezések szerint a Mars nem tartozott az ismert bolygók sorába sokáig, így először ezért nem ábrázolták. Azonban később is számos esetben előfordult hiánya, egészen a Ptolemaiosi-korig (Kr. e 3 század), amikorra pedig már biztosan ismertté vált. A hiányra talán a hagyománytisztelet lehetett az ok a későbbi korokban, de pontos válasszal nem rendelkezünk.

Séthi fáraó sírjában, i.e. 1290-ben készült a ma ismert első egyiptomi Mars ábrázolás. A bolygó a felső sorban található a bal oldalt, Hóruszként ábrázolva. Ezután rendszeresen találkozunk vele, de több fontos esetben hiányzik. Kép forrása: www.ancient-origins.net

A válasz a Mars hiányára a vörös színében is rejlhet. Sét színe a vörös, mivel a háborúnak is istene. Talán a bolygót színe miatt nem ábrázolták, nehogy rossz szerencsét hozzon? Nevei, ábrázolásai más esetekben nem utalnak séti mivoltára, így ez az opció is kétséges. A pontos választ nem ismerjük, lehet a kettő egyike, azok kombinációja, esetleg egy harmadik, ismeretlen ok.

A Mars a nevét a római mitológiából kölcsönözte. Mars a hadviselés istene, kultusza elterjedt birodalomszerte, hiszen a római társadalomban a háború igen fontos szerepet játszott. Hogy miért Mars hadisten után kapta nevét a vörös bolygó? A válasz megtalálásához egészen a bronzkori Mezopotámiába kell visszamennünk…

Közismert, hogy a római kultúrára mekkora hatással volt a görög, de kevésbé ismert tény, hogy a görögre a mezopotámiai volt hasonlóan nagy hatással. Ennek egyik legegyértelműbb jele például a görög írás, mely a föníciai abc módosítása. Az írással együtt pedig a csillagászat és a mitológiai történeteket feldolgozó irodalom is megérkezett Hellászba. A csillagászati hagyományok átvétele a bolygómozgás ismeretét és a csillagászattal teljesen összefonódott asztrológia átvételét is jelentette, a csillagképekkel és bolygónevekkel együtt. Mezopotámia fontos istene volt Nergal, az alvilág rosszindulatú ura. Nergal a háború és a pestis istene, akitől rettegtek szolgálói. A Mars bolygót Nergal csillagaként emlegették más nevek mellett. A vörös bolygó számos nevei egytől-egyig negatív hangzásúak voltak. Asszíriában Elám csillaga, az ellenség csillaga, az idegen csillag, nyugtalan csillag és hasonló elnevezéseket kapott (Elám Asszíria egyik leghatalmasabb ellenfele volt). A negatív asszociáció a görögökhöz is átkerült, akik a Nergalnak többé-kevésbe megfeleltethető Arészról nevezték el a bolygót. A negatív és nyugtalanító neveken egyáltalán nem kell csodálkoznunk. Októberben mi magunk is meggyőződhetünk az oppozícióba kerülő Mars fenséges, de nyugtalanítóan vörös jelenségéről októberben.

Arész, a háború és vérontás meggondolatlan istene. Kép forrása: www.greekmythology.com

Arész kegyetlen, vérszomjas és meggondolatlan isten volt, aki a háborúban ádáz és bátran küzdő. Szerette a háborút, gyűlölte a békét és a rendet. A legtöbb isten megnyerhető volt áldozatok bemutatása által, de nem így Arész. A halhatatlanok többsége, ha elkötelezte magát egy város vagy személy oldalán, akkor kitartott döntése mellett. Jó példa erre Arész ellenpárjának, Pallasz Athénének, és védettjének, Odüsszeusznak esete. Athéné szintén a háború istene, de megfontolt, nyugodt személyiség, Arésszal ellentétben nem lételeme a vérengzés. Athéné furfangos isten, aki rögtön megszereti a leleményes Odüsszeuszt, és kalandjai során számtalanszor látja el tanáccsal. Homérosz híres eposzában Athéné a faló kiötlőjét segíti a hazáját feldúló kérőinek megölésében, de mikor a kérők rokonai és Odüsszeusz újabb harcba keveredtek volna, Athéné közbelép és békét teremt. Míg Odüsszeusz trónját, feleségét, sőt saját életét védi, addig a bagolyszemű Athéné is a harc mellett kardoskodik, de amint az ellentét értelmetlen bosszúvá alacsonyodna, békét teremt. A vérmocskolt, bástyarontó, férfiölő és vészes melléknevekkel illetett Arésztól ez igen messze állna. A már-már kitörő, egész Ithakára kiterjedő harcban érezné igazán otthon magát. 

Arészt a harcban két fia követte, Phobos és Deimos. Phobos az elemi félelem megtestesítője, nevéből származik a fóbia szavunk is, Deimos pedig a rettegés istene. A csillagászatban jártasabbak felkaphatták fejüket, hisz az 1877-ben felfedezett két apró marsi hold Arész e két fia után kapta nevét: Phobosnak és Deimosnak hívják őket. 

Jellemző a görögök Arészhoz való hozzáállására Homérosz másik hőskölteményének, az Iliásznak ötödik énekében történt eseménysorozat. A trójai háború kilencedik évében járunk, a csata elkeseredett, az akhájok már hazavágynak „lónevelő Argoszba s akháj szépasszonyu földre”. A háború azonban nem érhet véget, amíg az egyik fél meg nem semmisül. Az ötödik énekben megregélt napon is kegyetlen a harc, Héliosz azonban nem csak halandók viadalára tekint le. Zeusz engedélyére a haláltalanok is közbeavatkoznak. Férfiölő Arész, bagolyszemű Pallasz Athéné, mosolyszerető Aphrodité, föld rázója Poszeidón, hókarú Héra és más istenek is mind-mind személyesen vesznek részt a harcokban. Tűdeusz fia, Diomédész ezen a napon, mint megáradt folyó küzdött. Homérosz szavaival élve:

„Így fáradtak ezek mindnyájan a vad viadalban,
s Tűdeidészről nem tudhattad volna, kivel küzd,
vajjon a trójaiak közt vív, vagy akháji csapatban:
mert őrjöngve rohant a mezőn, valamint a megáradt
téli folyó, ha rohantában hidakat sodor és ront:
s még megerősített sok gát sem tartja föl útján,
sem viruló kertek keritései, hogyha lezúdul
hirtelenül, mert Zeusznak zápora űzi-dagasztja:
és a legények sok jó munkáját letarolja:
Tűdeidész útjábol ekép gomolyogtak a trószok,
bármi sokan voltak, nem merték mégse bevárni.”

(Devecseri Gábor fordítása)

Diomédész harca Arésszal.

Az őrjöngő héroszra az istenek is felfigyeltek a harcban. Először Aphrodité mentene meg egy trójait előle, de Diomédész megsebesítette az istennőt! Egészen szokatlan eseménynek lehetünk tanúi, egy halandó sebesítette meg az elnemenyészők egyikét! Aphrodité után Apollo volt kénytelen megfutamodni Diomédész elől. Ekkor Arésztól kértek segítséget az elkeseredett istenek. Arész magabiztosan hagyta félbe az öldöklést, és indult meg Diomédész felé. Tűdeusz fia felismerte a félelmetes istent, és Pallasz Athéné segítségét kérte. Az istennő segítségével (kelevézét vezeti célba Zeusz leánya) ágyékon találta Arészt. A vérszomjas isten tízezer harcos hangján üvöltött fel, és menekülőre fogta. Azonban:

Görbén fölfele nézve felelt fellegnövelő Zeusz:
“Ej, ne nyafogj, mellém ideülve, nekem, te csapongó;
minden olümposzi isten közt legjobban utállak:
mindig a harc kedves neked és a viszály meg a dúlás:

(Devecseri Gábor fordítása)

Mint látható, a görögök nem voltak jó véleménnyel Arészról!

A Mars bolygót a Kr. e. negyedik századtól emlegették úgy Hellászban, mint Arész csillaga. Rövidített nevét először Cicero használta, tehát Mars a Mars csillaga helyett (természetesen ő már a latin nevet használta a görög helyett, római révén). 

Mars római ábrázolása, megjelenése sokkal tekintélyparancsolóbb, mint Arészé. Kép forrása: www.religion.wikia.org

Közismert tény, hogy a latin mitológia a göröggel kapcsolatba kerülve mély változásokon esett át. A rómaiak istenei megváltoztak a görög mondák hatására. Igaz ez a halhatatlanok történeteire, személyiségükre és több esetben munkálkodási területeikre is. A római panteont kezdetben nem egy, hanem három isten vezette. A Jupiter-Mars-Quirinus istentriász volt az első vezető hármas. Mars ekkor nem a hadisten szerepét játszotta, ehelyett a növényi termékenység, a tavasz és a termés védnöke. Tiszteletéül e korszakának állít emléket a március hónapnevük, mely a Mars névből származik. Az eredeti római naptárban a március volt az első hónap, és ekkor kezdődött meg az aratás. Termékenységi szerepe mellett a férfiasság jelképévé is vált, így hadászati szerepe is erősödött. Mikor a latin társadalom a görög istenekkel azonosította sajátjait, akkor Mars megfelelője Arész lett, akit Hellászban a háború és vérengzés isteneként tiszteltek.

Az azonosítás nem vált teljessé azonban, egészen más személyiségjegyei voltak Marsnak, mint a neki megfeleltetett Arésznak. Mars mellékneve a vérszomjas és hasonló jelzők helyett az apa lett. Mars Pater, így emlegették. Mars megmaradt a háború istenének, de az állam védelmezőjeként játszott kikerülhetetlen szerepet, ezzel párhuzamosan vérszomja is megszűnt, helyét a magasztosság vette át. 

Nem csak az állam védelme miatt nevezték Mars Paternek. Róma alapítását a mítosz Romulusznak és Rémusznak tulajdonítja. Az ikerpár nemcsak Aeneas, trójai hős leszármazottja anyjuk, Rheia Silvia révén, de Marsnak is, aki apjuk. A monda szerint Rheia Silvia nagybátyja volt Alba Longa királya, aki félt, hogy unokahúga gyermekei visszakövetelnék a trónt, melyet nagyapjuktól vett el. Ennek érdekében Rheia Silviát Vesta-szűzzé tette. Szerencsétlenségére Mars beleszeretett a lányba, és az ikreket nemzette vele. A testvérpárt kihelyezték a Tiberius partjára meghalni, de Mars egy farkast küldött felnevelésükre. A felnövekvő testvérek alapították meg Rómát, de Romulusz megölte testvérét, mikor az átugrotta a készülő falakat (egy készülő fal átugrása rossz ómen, könnyen bevehetővé teszi azt). Romuluszon keresztül Mars a római királyok ősévé vált, igen nagy tiszteletnek örvendve.

Romulusz és Rémusz ikonikus ábrázolása. Kép forrása: https://cultura.hu/aktualis/remus-es-romulus-titkai/

A mezopotámiai képzet, mely a Mars bolygót összekapcsolta a balszerencsével és a sejtelmes titkokkal napjainkig érezteti hatását. A vörös bolygó a tudományos fantasztikus irodalom kedvelt témájává vált. Legtöbb esetben semmi jót nem várhatunk a rejtélyekkel teli világtól, mint azt sorozatunk következő részében is láthatjuk majd.

Októberben ne felejtsük el saját magunk is felkeresni az oppozícióba kerülő vörös bolygót, akár csak szabad szemmel is. Minden csillagot túlragyogó fényét, sejtelmes, vörös színét és az egész égboltot uraló látványát nézve mi is átélhetjük a az ókori legendákat. Pontosan átérezhetjük, mi is vezette a bajkeverő Arész hadistennel, vagy a bölcs Mars atyával kapcsolatos mítoszokban hívő elődeinket.

A Svábhegyi Csillagvizsgáló az Óriás Mars estéi programsorozattal készül ünnepelni a csodálatos Mars oppozíciót, mellyel kapcsolatos részletek a honlapon megtalálhatak!

[A borítóképen a Mars sivatagos világa látható, melynek köszönheti a Földről is látható vörös színét. Forrás: solarsystem.nasa.gov]

Szerző: Soós Benjámin, Tudományos segédmunkatárs, CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet