Sorban lopakodnak ki a Jupiter holdjai az anyabolygó árnyékából!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A Jupiter az utóbbi hónapokban ismét az esti égbolt királya – ráadásul szeptember 7-e és 9-e, kedd és csütörtök este táncba viszi a holdjait, amik színpadias látványossággal lépnek ki a bolygó árnyékának függönye alól. Kedden az Io és az Europa, csütörtökön a Callisto és a Ganymedes kilépését figyelhetjük meg.

A Naprendszer királya méltóan koronázta meg államalapításunk ünnepét – éppen augusztus 20-án került oppozícióba, azaz szembenállásba. Ilyenkor áll a bolygó a Földről nézve a Nappal ellentétes irányban. Számunkra most a bolygó árnyéka lesz érdekes, ugyanis a Nappal átellenesen egy jelentős területet tart sötétségben. A holdjai így időről időre ki- és belépnek az árnyék határán, látványos fogyatkozási jelenségeket produkálva. Oppozíció esetén épp teljes mértékben a Nap által megvilágított arcát látjuk a bolygónak, árnyékkúpja a bolygó mögött ered. Most azonban, három héttel az oppozíció után a bolygó keleti oldalán ismét megjelent a láthatatlan árnyéka, amiben viszont jól látható módon bújócskát játszik a négy legnagyobb holdja, az Io, az Europa, a Ganymedes és a Callisto.

A szeptember 7-ei kilépések 20:00 és 23:00 között. Az Io 20:07, az Europa 22:40 előtt kicsivel kezdi el a felfényesedést. Forrás: WinJUPOS szimulátor

A szeptember 9-ei kilépések 21:00 és 23:10 között. A Callisto 21:10, A Ganymedes 22:18 előtt kicsivel kezdi el a felfényesedést. Forrás: WinJUPOS szimulátor

A szimulációkon szépen látható, hogy a Jupiter teljesen fekete árnyéka (umbra) és a szürkés félárnyék (penumbra) hogyan vonul el a holdak felszínéről. Ez a kétféle árnyék annak felel meg, mint amikor napfogyatkozás esetén valaki teljes vagy részleges napfogyatkozást lát – a teljes napfogyatkozás esetén az umbrában ülünk, és egy napsugár sem ér el minket, míg a penumbra esetén a Napnak csak egy hányada áll takarásban.

Forrás: WinJUPOS szimulátor

A fenti szimulációkon 60-szoros gyorsításban láthatjuk a kilépéseket, tehát egy másodpercnek a valóságban egy perc felel meg. Az UT-ban mért időpontot a képeken leolvashatjuk, de ehhez ne feledjünk el 2 órát hozzáadni, hogy helyi nyári időt kapjunk!

Távcsőben a kilépésnél nem ugyanazt fogjuk látni, mint a szimulációkon. Nem fog egy éles árnyék végigseperni a holdak felszínén, kis távcsővel mi azokat csupán egy fénylő, aprócska korongként fogjuk látni. Azonban a semmiből szépen fokozatosan fog előtűnni az a bizonyos már-már fénypont, miközben az anyabolygó árnyékától egyre nagyobb területe szabadul fel. Izgalmas feladat így arra várni, hogy vajon pontosan mikor és hol pillantjuk meg a kibukkanó holdat.

20-30 cm-es távcsőben, 500x körüli nagyítás fölött, pontos követésnél láthatóvá válhat a hold fázisa is, de ez nyugodt légkört, kiváló távcsövet és tapasztalt szemet igényel. Egyszerűbb lenne ezt az árnyékba lépés esetén megpróbálni, ugyanis akkor a hold eltűnése előtt már látjuk, és nem a sötétben tapogatózunk, hogy hol bukkanhat fel.

Külön öröm a mostani négy kilépésben, hogy mindegyik kényelmes magasságban következik be, amikor már kellően sötét van a távcsöves megfigyelésekhez, de a Jupiter még az Io kilépése során is legalább 8 fok magasan lesz. Az éjszaka során folyamatosan emelkedik, az Europa kilépésekor már 25,5 fok magasan tartózkodik majd.

Io Szept. 7. 20:07-20:09
Europa Szept. 7. 22:40-22:44
Callisto Szept. 9. 21:10-21:20
Ganymedes Szept. 9. 22:18-22:26

Az árnyékkúpból való kilépések időpontjai. A pontos időpontok a holdak közepére vannak vonatkoztatva, így a részleges árnyékos fázis már pár perccel korábban megkezdődik, erre figyeljünk! A dátumok a helyi, magyar időben értendőek.

Mivel most egymás után röviddel mind a négy hold átesik ugyanazon a jelenségen, könnyű lesz megfigyelni a hasonlatosságok mellett a kilépések különbségét is:

  • A kilépés helye: Mivel a Jupiter árnyéka most ferdén nyúlik el a korong mellett, amelyik hold közelebb kering hozzá, az koronghoz közelebb látszik kilépni. Éppen ezért az Io a felhősávok szélétől 9 ívmásodpercre, az Europa 15”-re, a Ganymedes 27”-re, a Callisto merő 48”-re lép ki az árnyékból.
  • A kilépés időtartama: A felfényesedések időtartama is jelentősen különbözik. Ugyanis Kepler törvényei szerint a kisebb pályán keringő testek rövidebb idő alatt is érnek körbe: tehát az Io sebessége a legnagyobb, míg a Callistóé a legkisebb. Így az, hogy a bolygó egyik szélétől a másikig elvonuljon az árnyék széle, és így teljesen felfényesedjen a hold, az Io esetén mindössze másfél percig, a Callistónál pedig már több, mint 10 percig tart. Ezt a holdak fizikai átmérője is befolyásolja, az Io például jóval kisebb, mint a Callisto.
  • Az árnyék mérete: A távolabbi holdak esetén a félárnyék már sokkal jobban széttart, a szimulációkon látható, hogy annak mérete sokkal nagyobb, az árnyék diffúzabbnak látszik a bolygón.

A Galilei-holdak mozgása a Jupiter körül a Juno űrszonda egyik felvételén. Ennél is tisztább képet láthatunk róla távcsőben, azonban az űrszondás felvétellel szemben a Jupiternek a Földről legfeljebb szinte észrevehetetlen fázisa van, alig tér az el a teli korongtól. Forrás: Wikimedia, NASA

Itt a remek alkalom, hogy megcsodáljuk a Galilei-holdak pompás fogócskáját! Akár csak nézelődünk, akár kamerával rögzítjük az eseményeket, mindenképpen izgalmas kihívás lesz!

Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítókép forrása: WinJUPOS