Sarlótalálkozó nyugaton

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Május 24-én, ha az időjárás is engedi, igen szép együttállásnak lehetünk szemtanúi kora este. A két belső bolygó, a Merkúr és a Vénusz bárki számára könnyen észrevehető lesz, ha viszont kicsit tovább meresztjük a szemünket, egy harmadik égitestet is megpillanthatunk.

Az 5 szabad szemmel látható bolygó egy képen. Forrás: MARTIN DOLAN

A bolygóegyüttállások nem túl ritka események, hisz a Naprendszer bolygói megközelítőleg azonos síkban keringenek, így a külső bolygók egy nagy égi főkörön, az ekliptika mentén látszódnak. Így nem is olyan meglepő, hogy már hónapok óta látjuk kergetőzni a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt a hajnali órákban. A Merkúr és a Vénusz együttállásai mégis valamiért mindig különlegesnek érződnek. Ahogy a naplementéből kibukkan a két fényes csillagnak látszó égitest, varázslatos látvány. Gondoljunk csak vissza az elmúlt hónapokra! A két bolygóhoz most még egy rendkívül vékony, alig 2 napos holdsarló is csatlakozik.

Bár szabad szemmel is pazar látványban reménykedhetünk, a jelenség távcsővel fedi fel igazán a titkait. Már korábban is írtunk arról, hogy a Vénusz mikor és hogyan képes sarlónak látszódni, így most csak egy ábrával szemléltetném a jelenséget.

A Vénusz fázisainak oka, és a bolygó méretváltozása a fázisokkal. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/File:Phases-of-Venus2.svg

Mivel már nagyon közel állunk a Vénusz alsó együttállásához, így rendkívül vékony vénuszsarlónk lesz, a bolygónak mindössze 3,6%-át világítja meg a Nap a Földről nézve. Ugyanekkor a Hold megvilágítottsága 3,9% lesz. Véletlen volna? Igen, de azért érdekes megjegyezni. Ráadásul ugyanabba az irányba is néz a két sarló, így a hasonlóság még szembe tűnőbb.

De akkor miben különbözik a két sarló? Mivel a Holdnak nincsen légköre, látszódnak a felszíni alakzatok, távcsővel végigpásztázva a terminátor (fény-árnyék határ) vonalát, jól kivehetőek a kráretek. A Vénusz azonban sűrű légkörrel rendelkezik, a 75 kilométeres magasságba nyúló fehér felhőtető veri vissza a napfényt, ezért látjuk ilyen vakító fényesnek még ilyen kis megvilágítás esetén is. Pontosan emiatt a sűrű légkör miatt képesek a Vénusz sarlójának szarvcsúcsai túlnyúlni a bolygó felezőpontján, azaz a pólusain. Ez általában 3%-os megvilágítottságnál már kezd látszani, tehát 24-én már esélyünk is van  a túlnyúló szarvak ritka csodáját megpillantani. Erről a jelenségről hosszabban is írunk Vénuszról szóló cikkünkben.

A Vénusz, a Merkúr és a Hold együttállása május 24-én. Takarásmentes horizont és derült idő esetén ilyen látványra számíthatunk. Forrás: SPACE.COM

A Merkúr, a Vénusz és a Hold mozgása az égen a május 14. és május 25. közötti időszakban. Forrás: E. SIEGEL

Végül ott a különcködő, most még nem sarló alakú Merkúr. Naprendszerünk legkisebb bolygója, csak pár napja látható az esti szürkületben. Pénteken, 22-én randevúztak a Vénusszal, ahogy helyet cseréltek az égen, és egyre jobban láthatóvá válik napról-napra. Legnagyobb kitérését, így legjobb megfigyelhetőségét május 27-én fogja elérni. Míg a Hold és a Vénusz sarlóinak megpillantásához elég egy kézitávcső (binokulár), addig a Merkúr binokulárban csak csillagnak látszik. A bolygó fogyó fázisú korongjának megpillantásához kis távcső, és legalább 150x-es nagyítás ajánlott. Ekkor az apró Merkúr közel félmerkúr fázisú, annál enyhén teltebb lesz (elméleti fázisa 62%, ennél kicsit karcsúbbnak mutatkozik majd távcsőben).

És most jön a lényeg, ami három égitest látványát teljesen egyedivé teszi, egyben nagyszerű kísérlet és szemléltetés ezek összehasonlítására: Az égitest-korongok (két esetben a sarlók) méretének, fényességének és színének drámai különbsége:

Hold: A leghatalmasabbnak látszó óriás a három közül: 30’42” átmérőjű, átszámolva 1842 ívmásodperces. Összfényessége mindössze -6,0 magnitúdó, így messze-messze ez  látszik a leghalványabbnak mindhárom égitest közül. Olyan halvány, hogy szabad szemmel sem könnyű megpillantani. Ha kiszámoljuk átlagos felületi fényességét, az +6,54 magnitúdó/négyzetívmásodpercnek adódik. Várjuk meg csak a többi égitestét is! A Hold színe távcsőben fehér lenne, valójában egy nagyon sápadt, és a légkörtől enyhén sárgás sarlót várhatunk a távcsőben.

VÉKONY, 0,5%-OS VÉNUSZSARLÓ TÚLNYÚLÓ SZARVAKKAL 2012.06.02-ÁN. Forrás: MARIO WEIGAND

Vénusz: Mérete 54,9”, tehát akkora, hogy egy kézitávcsővel is látványos, apró ívdarabnak tűnik már. Fényessége nagy, -4,1 magnitúdó. Felületi fényességét kiszámolva ő lesz a koronázatlan király: -0,72 magnitúdó/négyzetívmásodperc. Színe ragyogó fehér, ebbe leheletnyi sárga adódhat a légkör miatt.

És a Merkúr: Ő a törpe jelölt a mostani együttállásban: mérete mindössze 6,5”. Ezért is írtuk a távcsövet, és a 150x-es nagyítást. A Merkúr binokulárban csak csillagszerű pont marad. Felületi fényessége nem elhanyagolható: +3,4 magnitúdó. Színe finoman szürkés-rózsaszínes, a Vénusztól egyértelműen megkülönböztethető.

Mit is látunk tehát? Egy ragyogó apró Vénuszsarlót, tündöklő fényességgel. Egy apró, csillagszerű Merkúrt, távcsőben nézve felületi fényessége 44x halványabb, mint a Vénuszé. És egy óriási, de rendkívül halvány szellemszerű holdsarlót, felületi fényessége 801x halványabb, mint a Vénuszé.

Számításaink a látványban azonnali magyarázatot nyernek mindazoknak, akik felkeresik ezt a különleges égi hármast. Kapjuk hát fel legjobb binokulárunkat, keressük meg a legalacsonyabb nyugati horizontot és gyönyörködjünk, milyen csodákra képesek Naprendszerünk égitestjei!

Derült eget kívánunk mindenkinek!

Szerző: Szabó O. Norton
Bemutató csillagász

Borítókép: RYAN MARCINIAK