Porvihar krónika III. – miről mesél még a marsi porvihar?

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A Marson kitört hatalmas porvihar tovább tombolt a vörös bolygón. Cikksorozatunkban már két hete követjük útját, fellángolásait és pöfögéseit, és ezen héten sem okozott csalódást nekünk!

Aki nem szereti a trilógiákat a záró epizódnál kezdeni, annak ajánljuk két korábbi porvihar krónikánkat:
Porvihar krónika I. 
Porvihar krónika II. 

A november 12-én kitört marsi porvihar múlt hét elejére már 8 térben vagy időben független kitörési góccal rendelkezett, és éppen a Mars egyik legmélyebb becsapódásos medencéjébe, a Hellas medencébe tört befelé. A medence alján tovanyargaló, jókora, többlebenyes porfelhő szenzációs előrenyomulását követhettük végig november 23-án, a porvihar krónikánk II. epizódjának zárójeleneteként. Lássuk hát, mi lett ennek a teljes medencét felkavaró porviharnak a további sorsa!

November 24. – Szív alakúvá változott a Hellas medence!
Az előző napon a medence területének bő felét elfoglaló, lebenyes szélű, lóhere alakú, sűrű porfelhő mostanra teljesen kitöltötte a medencét, és dél felé két különálló csöcsökkel felnyomulva szív alakúvá varázsolta a Hellast! Pompás metamorfózis: A bolygón oválisnak látszó, világos medence korábban a meleg déli nyárban teljesen kipreparálódott, alját sötét albedófoltok és csatornák sokasága borította. Szinte fel sem lehetett ismerni a medence szélét a sötét tenger régióban. A friss porfelhő azonban látványosan kitöltötte, és feltűnően előhozta az alakzatot.

Északi peremén a porkitöltés pontosan a medence szélét követte, itt a 7 km mély katlan peremhegyei álltak az előre nyomuló porfelhő útjába. Délen azonban a viharfrontot nem tudta visszatartani a medence, két helyen is kitört belőle. A DNy-i kitörési ponton képezi a medence a leglankásabb peremet, itt meredek fal helyett folyamatosan emelkedik felfelé a terep a déli felföld szintjéig. Nem csoda, hogy itt a viszonylag felszínközelben nyargaló porfelhő ki tudott szökni a medencéből, és tovább nyomult a Mare Amphitrites területén. A DK-i kitörési pont viszont kevésbé magától értetődő, itt tisztességes meredek perem határolja a medencét. Úgy tűnik, az uralkodó szélirány erre volt a legerősebb, és itt is ki tudott törni a porfelhő a Hellasból, meghódítva a Chersonesus régióját.

Teruaki Kumamori felvételén megint csak megelevenedik a szemünk előtt zajló dráma: a 8:44-kor készült felvételén a szív DK-i csücske még csúcsos és kihúzott, míg a két órával később, 10:43-kor készült fotóján a medencéből kitörő viharfront már láthatóan kerekebbé, szélesebbé tette a szív csúcsát. Tekereg a szél, kanyarog a szél…

A Porral feltöltött Hellas medence, mint valami hatalmas szív, ül a Syrtis Major nevű, India alakú félsziget fölött, Teruaki Kumamori csodálatos fotóján, 2020.11.24-én. A 8:44 UT és 10:34 UT képpárok között eltelt időben a szív DK-i (bal) csücske (fehér nyíl) lekerekítettebbé vált az előre nyomuló viharfront miatt. Forrás: ALPO Japan

 

November 25. – A medencét elhagyó porvihar délre tör!
A friss hellasi porral feltöltött porfelhő a medencéből való kitörés után tovább nyomult délnek. A szív alakú felhő DK-i csücske messze elkígyózott, nyugat felé le is vált róla egy kisebb pamat előörsként. A szív DNy-i csücske diffúzabban, de egyértelműen tovább szivárgott dél felé. A vihar betörési helyén, az ÉNy-i Hellaspontus területén is szépen látszik a medencén kívül ülő légies portömeg.

A korábbi, Solis Lacus területéről keletre sodort magaslégköri por még mindig ott lebeg a Noachis fölött. Az Argyre medencéjének alja a szél által frissen felkavart portól világos, de a medence már tiszta. Tőle keletre kezd sűrűsödni a másfél hete fent lebegő magaslégköri porfelhő, mely a déli féltekén végighúzódva lassan a Hellast is megközelíti. A Hellasba betört porvihar eredeti kitörési helyét, a Deucalionis Regio-t is finom, feltehetően magasabb légköri por borítja még.

A világossárga porvihar pompásan megfigyelhető a Hellas felett, DK-i csücske (jobbra lent) kis porfelhőként el is vált már (fehér nyíl). Bal oldalon a Solis Lacusból származó diffúz magaslégköri porfelhő figyelhető meg. W. M. Lonsdale képe, 2020.11.25. 10:38 UT. Forrás: ALPO Japan

 

És mi a helyzet ezalatt a Valles Marinerisben? A november 13-án az árokrendszert teljesen elborító porkitöltés látványosan, élesen, narancssárga színben rajzolta ki az Eos Chasma és a Ganges Chasma vonulatait a sötét Aurorea Sinus és Mare Erythraeum területén. A 10 km mély árokrendszert elborító portömeg lassan ülepedett, de még sokáig megfigyelhető volt. Az utolsó nagy felbontású fotón, amelyen még kivehető az árok alján ülepedő por, a mai napról származik.

Cristian Fattinnanzi felvételén még utoljára jól láthatjuk az Eos Chasma és a Ganges Chasma halványuló vonulatait. Két-három nap múlva már alig látszanak ezek a finom képletek, teljesen visszaolvad az árokrendszer a környező tengerrégió sötétjébe. Mindez azt mutatja, hogy a Valles Marinerisben a por leülepedett, fellélegezhetnek az ároklakók!

A Valles Marinerisben ülepedő por utolsó jelei Cristian Fattinnanzi felvételén, 2020.11.25. 18:48 UT. Forrás: ALPO Japan

 

November 26. – felderül a frissen mosott medencefenék
Csodálatos struktúrák bukkannak napvilágra a mai napon! A porvihar frontja egyre inkább elhagyja a Hellast, és egyre magasabb területekre tört dél felé. Eközben a Hellas ÉNy felől elkezdett kitisztulni, és a kifújt porfelhő helyén előbukkant a medence frissen felkavart felszíne. Christopher Go és Anthony Wesley csodálatos fotóin a medence ÉNy-i részében a medencefallal párhuzamos sodrásnyomok, csatornák bukkannak fel rendkívül szubtilis albedóalakzatokként a medence fenekén. A szív DNy-i csücskét alkotó területről is tovasodródott a porfelhő fátyla, és kibukkannt a felszín. Itt két sötét albedofolt bukkan elő, ami mintha beszűkítette volna a vihar áttörését, homokóraszerűen fűzi le a szélesebb, vihartól frissen felkavart, világos medencefenéki területet. Valószínűbb azonban, hogy a fizikai szűkület csak illúzió, valójában a Nereis Depressio és a Peneus nevű sötét albedocsatorna bukkan ki a frissen átfújt felszínen.

A porfelhő ugyanakkor tovább hatolt DK-re. Még félig beborítja a Hellas DK-i részét, de láthatóan tovább terjedt, délen legalább a -70°-os szélességig, keleten pedig az Ausonia világos, Mare Tyrrhenum feletti részére nyomult be. A porfelhő déli része szaggatottnak, lebenyesnek tűnik. Vajon meddig terjed tova még?

Christopher Go fotóján a Hellas DNy-i (bal felső) részén feloszló porfelhő alatt a medence finom, sávos alja válik láthatóvá, és a DNy-i albedó-szűkület (fehér nyíl), 2020.11.24. UT. Forrás: ALPO Japan

 

Anthony Wesley képén is jól látszik a Hellas feltisztult vidéke, és a kelet felé tovább terjedő porfelhő (fehér vonalak), 2020.11.26. 11:05 UT. A porfelhő peremét nyilakkal jelöltük. Forrás: ALPO Japan

 

November 27. – tovább csúszik a porfelhő keletre
A mai napon viharvert Hellas medencénk környékéről nem túl sok jó fotó született. Annyit látunk, hogy a medencétől keletre terjedő porfelhő még mindig markáns és határozott peremű, míg a Noachis fölötti, Solis Lacusból származó magaslégköri felhő is fellelhető.

A Hellas fölötti porfelhő (balra) és a Noachis fölötti diffúzabb, Solis Lacusból származó magaslégköri felhőfolt Manos Kardasis felvételén, 2020.11.27. 16:51 UT. Forrás: ALPO Japan

 

November 28. – lebenyes nyúlványok nyalják körbe a bolygó déli pólusát
Ismét pompás részletességű képeken tanulmányozhatjuk Hellasból kiszökött porfelhőnk utóéletét. A még mindig sűrű, narancssárga porfelleg a Hellas medencét lassan teljesen elhagyta, a medence alja feltűnt. A porfelhő izgalmas vékony nyúlványt bocsátott délre, a pólussapka irányába, mely egészen a -80°-os déli szélességig lenyúlt. A felhő déli frontja -70° körül hullámos vonallal övezte körbe a pólust. Keleti továbbsodródása is folytatódott: Észak felé egy kisebb lebenyt bocsátott az Eridanis területére, délen pedig egy elszűkülő nyúlványként egészen a Mare Chronium nyugati széléig hatolt, 220°W hosszúságig sodródva keletre.

Eközben a Solis Lacusból származó magaslégköri porfelhő is egyre keletebbre vándorolt. Az Argyre fölött már nem látszik por, a rendkívül diffúz szélű kiterjedt porfelhő közepe a kezdőmeridiánig, a Noachis területére helyeződött át.

A Hellas területe lassan kitisztult, a porfelhő viszont izgalmas nyúlványt formált dél felé, a pólus irányába (fehér nyíl). Christopher Go felvétele, 2020.11.29. 11:30 UT. Forrás: ALPO Japan

 

A porfelhő keleti sodródása az Electris területére, és a Mare Chromiumig, a déli pólust körbevevő íves határ is szépen látszik. A porfelhő szélét fehér vonalkák jelzik. Teruaki Kumamori felvétele, 2020.11.28. 10:29 UT. Forrás: ALPO Japan

 

November 29. – Feltárul a Hellas, nyugodnak a kedélyek.
A Hellasból tovasodort porfelhő teljesen elhagyta a medencét, így feltárult a Hellas újrarajzolt felszíne. A medence közepén, déli irányba eltolódva feltűnik egy jókora, többkaréjos sötét albedófolt, a Zea Lacus, míg a nyugati peremen kedvenc szűkületünk, a Nerei Depressio is szépen látszik. A tovasodort porfelhő lassan oszlásnak indult, további keleti hódításairól nem számolhatunk be. A -70°-os szélességen még mindig izgalmas, hullámos alakzatot képez.

A Hellas közepén felbukkan a Zea Lacus, míg a tovasodort viharfelhő nyúlványai is jól látszanak még (fehér nyíl). Christopher Go felvétele, 2020.11.29. 12:37 UT. Forrás: ALPO Japan

 

Eddig jutott keletre a porvihar, az egyre diffúzabb szélű felhő sodródása lelassult, a porfelhő kiterjedését fehér vonalak jelzik. O. Inoue felvétele, 2020.11.29 09:52 UT. Forrás: ALPO Japan

 

A Solis Lacusból származó porfelhő (nyíl) már a Hellespontus kapujában ostromolja a Hellast Joaquin Camarena felvételén, 2020.11.29. 18:19 UT. Forrás: ALPO Japan

Ugyanekkor a Solis Lacusból származó magas viharfolt elnyúlt, diffúz, halvány sávként terpeszkedik a déli tengerrégión, legsűrűbb központja még keletebbre került, a Noachis-Hellespontus 340W területe fölé. Joggal várhatjuk, hogy lassan, de diffúzan és átlátszóan a Hellas fölé sodródik majd a napokban.

A 2020.11.30-i nap nem hozott újdonságot a kisebb felbontású felvételeken, a Hellas szép, kerekded, a déli részén kövér sötét szemet tartalmazó medencének tűnik. A legfrissebb, a Hellas medence viharait okozó vihargóc is november 20-án, immáron 10 napja tört ki. Mivel ez a porfelhő a Hellasból való, egy héttel ezelőtti kilépése óta újabb por utánpótlást biztosan nem kapott, így lassan elkezdődik a csend és a nyugalom a Mars felszínén. A jelenleg magaslégkörben utazó, Solis Lacusból származó nagyobb porfelhő, és a Hellasból kijött kisebb porfelhő lassan leülepedő és szétoszló maradéka még biztosan napokig megfigyelhető lesz. De ha újabb gócpont nem tör ki a felszínen, elmondhatjuk, hogy ez a közel egy hónapig tartó viharcsinnadratta lassan elérkezett a végéhez.

 

De micsoda vihar volt!!! Korai még az összes konzekvenciát levonni, de néhány számadat és színfolt jól érzékelteti az esemény komplexitását és nagyszerűségét:

• Első vihargócpont kitörése: november 5.
• Utolsó vihargócpont kitörése: november 20.
• A porfelhő először hatol a magasabb légrétegek felé: november 14.
• A porvihar vége: in progress… 2020.12.01-én még mindig nem ülepedett le.
• A legkeletibb gócpont: 110°W, Solis Lacus, Aonius Sinus
• A legnyugatibb gócpont: 340°W, Deucalionis Regio
• A gócpontok távolsága: 130°, egyharmad bolygókorong
• A porfelhő legkeletibb pontja: 210°W Mare Chronium
• A porfelhő hosszúságának teljes kiterjedése: (210°W-110°W): 260° A vihar a bolygó több, mint kétharmad féltekéjére kiterjedt!
• Legészakibb érintett pont: +25° Candor, Lunae Lacustól Ny-ra
• Legdélibb érintett pont: -80° Promethei Sinustól északra. A vihar több mint egy fél féltekét átfogott szélességében.
• Összesen 8 gócpont ill. gócterület. A legrövidebb aktivitása 1 napig tart, a leghosszabbé 3-4 napig tartott.
• 3 hosszabb életű, magaslégkörbe felnyúló porfelhő
• Izgalmas elárasztások: Valles Marineris teljes árokrendszerének elárasztása, melyben 15 nap kellett a por leülepedéséhez
• Betörés a Hellas medencébe, annak kitöltése, és a kitörés a medencéből

A vihar lefutásának követésével nagy szerencsénk volt! Egyrészt a vihar természete is segített ebben: egy időben elnyúlt, regionális porviharlánc lefutását figyelhettük meg. Ez nem volt elég ritka és lokális ahhoz, hogy érdektelenül elsikkadjunk felette, de a magaslégkörbe szállított por ellenére is éppen nem volt elég nagy ahhoz, hogy globális porviharrá fejlődjön. Ha nagy globális vihar lett volna, pár nap alatt teljesen betakarta volna a bolygót a szemünk elől, lehetetlenné téve a részletek megfigyelését.

Az észlelések lefedettsége is pompás volt, hála az ALPO Japan nemzetközi észlelésgyűjtő oldalnak. Erre a világszintű virtuális összefogásra nagy szükség is volt, hiszen hosszúságában olyan kiterjedt volt a vihar, hogy egyszer a japán, egyszer az európai, egyszer pedig az amerikai amatőrcsillagászok fotóin látszottak jól a különböző alakzatok. A kamerás bolygófelvételek technikai fejlődésének hála, szenzációs részletességű felvételek születtek, amiken 100 km-es alakzatok is, így akár egyedi apró vihargócpontok, a Valles Marineris árkai, vagy az előrenyomuló viharfront pereme is pompásan tanulmányozható volt.
Nos, a viharkrónikák naplóbejegyzései talán (?) most véget érnek, de az elemzés és a következtetések levonása még várat magára. Különösen jól dokumentált ez a szerencsés porvihar, így izgalmas lehet majd a porfelhők terjedését és a szélirányokat térképileg ábrázolni, és megnézni, mi is porzik ki belőle!

Szerző: Dr. Kiss Áron Keve / Ügyvezető
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 Borítókép: A kép egy vastag, hömpölygő, vörös marsi por turbulens tömegét mutatja. Forrás: solarsystem.nasa.gov