A Merkúr idén ősszel igencsak kacifántos helyzetben van a Naphoz képest – az évben utoljára szeptember közepén tér ki a legjobban a Naptól az esti égen, méghozzá merkúri mércével bámulatosan nagy, 27 fokos távolságra.
Helyzete mégse olyan fényes, mint a 0 magnitúdós bolygó, ugyanis az este során rendkívül alacsonyan marad, és napnyugta után le is megy, mielőtt láthatnánk.
Mi erre a megoldás? Észleljük a legbelső bolygót a nappali égen!
Bolygót nappal?
Alkalmi olvasóinknak talán elsőre meglepetés lehet, hogy verőfényes napsütésnél bolygóészlelésre buzdítjuk őket, pedig ez egy igencsak szép, kihívással teli, de jutalmazó feladat. A Vénusz, a legfényesebb bolygó akár szabad szemmel is megpillantható a nappali kék égen, de a fényesebb bolygók, mint például a Merkúr és a Jupiter, távcsővel megkereshetők.
Sőt, a Vénusz esetében a nappali ég szórt fénye egy kellemes szűrőt is bocsát a bolygókorong elé: ha teljesen sötét háttér előtt néznénk, el is vakulnánk a csillogásától, olyannyira, hogy a felszíni részletek el is vesznének. A nappali észlelés – minden kihívása ellenére – azért is előnyös, mert a bolygót nem a horizont közelében, hanem jóval magasabban figyelhetjük meg, ahol a légkör torzító hatásai és nyugtalansága kevésbé zavarja a látványt.
A nappali távcsöves észlelés alapszabálya azonban az, hogy soha ne nézzünk a Napba!
Ugyanis a legkisebb távcsővel is maradandó látáskárosodást okozhatunk magunknak.
Azonban a Nap nagyszerű tájékozódási pontként is szolgál, ha nincs előre beállított GOTO rendszerű távcsövünk (menjoda, azaz automatikus objektumraállás és követés). Ha egyszerű kínai mechanikánkat jól pólusra állítottuk (előző éjjel sarkcsillagon, vagy legalább vízszintezővel és iránytűvel), a Nap lehet a keresés kiinduló pontja.
Napfóliával letakart főműszerünket állítsuk a Napra, majd a legkisebb nagyítást és legnagyobb látómezőt adó okulárral állítsuk élesre és középre a Napot. Most nézzük meg a távcső osztott köreit, és állítsuk annyival arrébb a távcsövet a két tengely mentén, hogy a Nap koordinátáiról a Merkúr vagy Vénusz koordinátáira érjünk.
Ha most levesszük a napszűrőt, és pontos volt a pólusraállás, a főműszerben ott mosolyog a bolygónk. Ha nem tenné, a fényes Vénusz a keresőtávcsőben is jól látszik, a halvány Merkúr esetében pedig finom oda-vissza mozdulatokkal pásztázzunk a főműszerrel a környéken, míg meg nem találjuk.
Tiszta, derült és ropogós égen érdemes csak próbálkozni, a párás ég ellensége a nappali megfigyeléseknek.
A Vénusz a legkisebb távcsövekkel is könnyen megtalálható, azonban a 0 magnitúdós Merkúr megpillantásához 20 cm-es, vagy annál nagyobb távcsövet ajánlunk. Ha megvan a bolygó, nagy az öröm, jöhet a nagy nagyítás és a részletes megfigyelés!
A Merkúr 2021. szeptemberében
A legbelső bolygó júliusban járt a maximális nyugati kitérésében, tehát a reggeli égbolton ekkor távolodott el a legjobban a Naptól. Azóta megfordult, és felső együttállása, azaz a Nap túloldalán járta után visszatért az esti égboltra.
A maximális keleti kitérést szeptember 13-án éri el, ekkor 26,8 fokra lesz központi csillagunk keleti oldalán. Ez azonban nem sokat változik a legnagyobb kitérés környékén: szeptember 2-a és 24-e között végig legalább 24 fokra tartózkodik napunktól.
Belső bolygó lévén ennél sokkal távolabb nem is igazán láthatjuk eltávolodni a Naptól, így ideális és biztonságos a Naptól való távolság.
Fázisa eközben folyamatosan csökken: szeptember 2-án még a bolygó 72%-a, 24-én már csupán 35%-a lesz megvilágítva! Közben látszó átmérője 6”-ről 8,2”-re dagad, ahogy közelít a Földhöz. Fényessége ennek ellenére jól tartja magát, 0 magnitúdóról alig 0,6-ra csökken a három hét alatt.
A szeptemberi kitérés sajnos nem kedvez a sötét égbolton megismert, klasszikus megfigyelésnek, ugyanis a Naprendszer síkja, az ekliptika igencsak lapos szöget zár be Magyarországról nézve a horizonttal.
Tehát hiába lesz szeptember 2-án 24,3 fokra a bolygó a Naptól, már a napnyugta pillanatában is csupán 5,5 fokra tartózkodik majd a horizont felett, ahol a légkör fényelnyelése és fortyogása ellehetetleníti a megfigyelést.
Ezért érdemes most szeptemberben mindenképp nappali égbolton megfigyelni a bolygót. Legalább 20 cm-es távcsővel, és legalább 200x-os nagyításon akár egy-két nagyobb felszíni alakzatot is felfedezhetünk a bolygón. A nappali égen a Merkúr korongja viszonylag halvány.
A terminátor (fény-árnyék határ) menti részek bele is olvadnak az égbolt fényes hátterébe, a bolygó fázisa kicsit kisebbnek tűnhet, mint az előrejelzett. A bolygó külső pereme mentén viszont kiválóan előtűnhetnek a világos foltok, csatornák, alakzatok. Kamerás észlelésnél érdemes monokróm üzemmódot/kamerát, és vörös vagy infravörös szűrőt használni.
A Merkúr képe kevésbé remeg a hosszabb hullámhosszakon, de a kontrasztja ilyenkor is jó marad.
A bolygó pontos helyzete mindig kissé változik, erről érdemes előzetesen a Csillagászati Évkönyv lapjairól, vagy csillagászati szoftverek koordinátái segítségével tájékozódni. A megtaláláshoz még jó tanács lehet, hogy használjuk ki a Vénusz nagyjából 15 fokos közelségét - sokkal könnyebb megtalálni a fényes bolygószomszédunkat, és ha a Vénusz már megvan, akkor az már jó kiindulópont lehet a távcsövünk koordinátáinak kalibrálásához.
A Merkúr hónap során egyre alacsonyabban delel, szeptember 2-án 14:00 órakor még 40, de 24-én már csak 29 fok magasan jár majd, így érdemesebb elsőként a hónap elején elcsípni.Ha észleléseket végzünk, ne feledjük el ezt megosztani másokkal! Főképp, ha rajzot vagy fotót készítünk, mindenképp töltsük fel az MCSE Észlelésfeltöltőjébe, hogy mások is hozzáférhessenek (eszlelesek.mcse.hu)!
A nappali Merkúrészlelést igen kevesen űzik, így ha különleges sportra vágyunk, mindenképp érdemes belevágni eme izgalmas, forró világ vizsgálatába!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 A borítóképen: A Merkúr az estébe hajló égen.
Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu (Cseh Viktor, 2019.11.24. 06:20), valamint NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington