Marsmegfigyelési csemegék

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Az esti égre feltekintve a vörös bolygó jelenleg az egyik legkönnyebben beazonosítható planéta. Ezt elsősorban a nevét adó jellegzetes mélyvörös színének köszönheti. Nem mellesleg még mindig az éjszaka egyik legfényesebb égiteste. Így a Mars megfigyelése nem csak egyszerű, de igen hálás téma.

Külső bolygószomszédunk nem csak a felszíni részletek miatt lesz érdekes látvány a napokban, – a déli félteke nagy alakzatai már kis távcsőben is megpillanthatók – hanem fázisa miatt is. Igazi érdekesség ez: A külső bolygók közül egyedül a Mars mutat észrevehető fázisokat, és azt sem a szembenállás, azaz a legjobb láthatóság környékén.
A fázisokról legelőször a Hold juthat eszünkbe, hiszen égi kísérőnk legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy változtatja alakját. Talán meglepőnek hangzik, de ugyanilyen fázisokat figyelhetünk meg a belső bolygókon is. A Merkúr esetében ez kizárólag távcsővel lehetséges, a Vénusznál ez viszont már jóval vitatottabb. A Vénusz fényessége és látszó mérete is többszöröse a Merkúrénak, mérete eléri a tökéletes emberi szem 1 ívperces felbontását. Így egyes sasszeműek váltig állítják, hogy ez már pont elegendő számukra, hogy szemüket megerőltetve lássák, hogyha a Vénusz sarló alakú. Mások ugyanilyen vehemensen állnak ki amellett, hogy ez lehetetlen. Jó kérdés, hogy az ilyen apró alakzat esetében nem arról van-e szó, hogy a megfigyelők tudják, hogy sarlót kéne látni és ezért látják annak. Mindenesetre a távcső felfedezése előttről nincs hiteles feljegyzésünk, hogy valaki sarlónak írta volna le a Vénuszt.

A Vénusz és a Merkúr

A Vénusz és a Merkúr a Föld pályáján belül kering, így mindenféle fázist mutathatnak. A Mars nem kerülhet a Föld és a Nap közé, így soha nem láthatunk újmarst. Kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/File:Phases-of-Venus2.svg 

Amiben mindenki egyetért, hogy a Mars fázisai szabad szemmel nem megfigyelhetőek. Ez nem annak köszönhető, hogy a Mars halványabb a Vénusznál, hanem mert fázisai egészen más lefolyásúak. A Merkúr és a Vénusz fázisai teljesen hasonlóak a mindannyiunk által ismert holdihoz. Kistávcsövünkben megfigyelhetjük a vénuszsarlót és a félvénuszt vagy a merkúrsarlót és a félmerkúrt, ám bármennyit várunk, a Földről soha sem gyönyörködhetünk marssarlóban. A Mars csak és kizárólag a telimarshoz közeli fázisokban látható. Ennek oka, hogy a Naptól távolabb kering, mint a Föld. Ahhoz például, hogy újmarsot láthassunk a Marsnak a Föld és a Nap között kellene elhelyezkednie. Ez azonban lehetetlen, mivel mindig távolabb van a Naptól, mint bolygónk.
A legkisebb fázist az úgynevezett kvadratúra helyzetében mutatják a külső bolygók. Ez a csillagászati kifejezés mindössze annyit jelent, hogy az égen derékszöget zár be a Nap, a Föld és a külső bolygó. A Mars ebben a helyzetben körülbelül 85-89%-os fázist mutat, attól függően, hogy az excentrikus marspályán a Mars a kvadratúra időpontjában milyen messze van a Földtől. Távcsőnkben ezt már viszonylag könnyedén megfigyelhetjük. A Mars január 22-én kerül a kvadratúra helyzetébe, vagyis a legkisebb fázis ekkor áll be. Így a napokban a Marsra tekintve megfigyelhetjük, hogy egy karéjnyi hiányzik az oldalából: a Mars ekkor 89%-os fázist fog mutatni.

Így fog kinézni a Mars 2021.01.22-én, 21:00 órakor. A Syrtis Major (jobbra lent) hatalmas sötét alakzata markánsan látszik majd, de a kibukkanó Hellas medence is (jobbra fent) látszani fog. Forrás: WinJupos

A bolygó megfigyelhetőségét érdekesen befolyásolja a fázis. A fázis mentén jelenleg a nyugati féltekén a lenyugodni készülő nap már laposan világítja meg a felszínt. A fázis mellett így sötétebb a bolygó felszíne, ezt hívják terminátor sötétedésnek. Ezen a lapos szögben megvilágított területen a sötét felszíni alakzatok kontrasztosabban megfigyelhetők, illetve, ha magas hegyek, például a Tharsis-pajzsvulkánok ide esnek, azok az egyenlőtlen megvilágítottság miatt térbeli módon árnyékoltak. A harmadik érdekesség, ami most kiválóan látszik majd, hogy a Marsnál a fázis csúcsait összekötő terminátor nem feltétlenül az északi és a déli pólus között fut. Ennek oka az, hogy a bolygó tengelye 25 fokkal billen a keringési síkjához képest, így például most is, a ferde fázis miatt a fázis déli karéja a déli pólussapkából is lecsíp egy darabot. Így, ha tájolni szeretnénk a bolygót, mindig a pólussapkát kell figyelembe venni, és nem a fázis északi és déli csúcsait. A Mars megfigyeléséhez készüljünk nagy nagyítással, mert a bolygó átmérője már csak 8,5 ívmásodperces. Mégis, egy 10 cm-es távcsővel, legalább 200x nagyításon megkapó lesz a fázis és a nagyobb tengerek.

A Mars a legkisebb fázis közelében. A Mars igen hálás célpont. Ezen a képen is szépen láthatjuk a Mare Erythraeum nagy sötét tengerét középen. Kereszty Zsolt felvétele négy nappal a kvadratúra előtt készült. Kép forrása: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=72008

A következő napok másik Marssal kapcsolatos különlegessége a Mars-Uránusz együttállás lesz január 20-án. Az Uránusz a Naprendszer második legkülső bolygója, így Marssal ellentétben nehezen megfigyelhető. A szabadszemes láthatóság határán van, így elvileg egy sötét éjszakán észrevehetjük, ha tudjuk, pontosan hol keressük. Puszta szemmel nézelődve legfeljebb egy parányi, alig látható csillagnak tűnik. Fényességéről sokat elmond, hogy bolygóvoltának megállapításához még a távcső feltalálása után is 170 évet kellett várni. Igaz, már felfedezése előtt is többször megfigyelték, de nem ismerték fel bolygó mivoltát. Az első észlelését talán már az időszámításunk előtti második században elvégezhette a híres görög csillagász, Hipparkhosz.  

Az Uránusz még egy nagyobb amatőrtávcsővel is viszonylag kevés részletet mutat, Kereszty Zsolt felvétele. Kép forrása: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=75710

Az Uránusz most is a távcső nélküli megfigyelhetőség határán mozog 5,75 magnitúdós fényeségével. Egy tiszta és sötét falusi éjszakán 6-6,5 magnitúdóig láthatók a csillagok, így az Uránusz még pont ezen a tartományon belül van (a magnitúdóskála fordított, minél kisebb a szám, annál fényesebb az objektum). Ennek ellenére még sötét égen is távcsővel lesz érdemes próbálkozni. Az Uránusz szabadszemes megfigyelésének legnagyobb akadálya a Hold lesz ezen a héten. A Hold fázisa folyamatosan nő, ráadásul pont a két bolygótól nem messze fog elhaladni. Huszonharmadika-negyedike tájékán ugyan már nagyobb távolságban lesz, de ekkora már majdnem eléri a telihold fázisát.
A megfigyeléssel kora este érdemes próbálkozni. Ugyan csak hajnali egykor bukik alá a páros, de minél magasabban figyeljük meg őket az égen, annál tisztábban láthatók. Megtalálásuk egyszerű lesz a Mars jellegzetes fénye miatt. Naplemente után dél irányába tekintve – körülbelül 50 fok magasan- láthatjuk meg a fényes, vörös csillagnak látszó bolygót. Az Uránusz 1,6°-ra lesz látható ekkor a Marstól –ez körülbelül a kinyújtott kezünk hüvelykujja – vagyis binokulárunk látómezőjébe kényelmesen belefér. Egy nagyobb binokulárral a páros szép látványt nyújt majd: Nem csak a két bolygó hatalmas fényességkülönbsége, de a színkülönbségük is megfigyelhető lesz. A fényes és a halvány, a vörös és a zöld ellentétes és komplementer bolygói kerülnek kistávcsövünk közös látómezejébe. Egyenes állású kép esetén a Marstól balra lefelé bukkanhatunk rá a halványkék Uránuszra.

A Mars és az Uránusz 20-án este. A Hold is közel lesz a bolygópároshoz. Ezen a napon a Hold közelsége miatt az Uránusz szabad szemmel biztosan nem lesz látható, de egy kézitávcsővel már igen. A kép a Stellarium program segítségével készült.

A decemberi felhőtakaró után a január sok derült éjszakával szolgált. Reménykedjünk, hogy ez így is marad. Ha igen, használjuk ki a hosszú éjszakákat és keressük fel a bolygópárost is. Hiszen a Jupiter-Szaturnusz párosa után most Mars és az Uránusz égi randevújában gyönyörködhetünk!

Szerző: Soós Benjamin, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász 
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítóképen: Így fog kinézni a Mars 2021.01.22-én, 21:00 órakor. A Syrtis Major (jobbra lent) hatalmas sötét alakzata markánsan látszik majd, de a kibukkanó Hellas medence is (jobbra fent) látszani fog. Forrás: WinJupos

Tetszett a cikkünk? Hasonló izgalmas cikk égi jelenségek témában: Az alkonyati sarlósfecske – a holdsarló és a feltörekvő Merkúr találkozása