Kukorékol a Merkúr júliusban!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A Merkúr május esti kitérése után átért a Nap túloldalára, így júliusban már a hajnali égbolton figyelhetjük meg. Sajnos viszonylag lapos szöget zár majd be a látóhatárunkkal, de távcsövekkel mindenképp érdemes megkeresni, a sasszeműek még akár szabad szemmel is észrevehetik!

A Merkúr útja júliusban
A bolygó a június 11-ei alsó együttállása óta folyamatosan távolodik a Naptól. Alsó együttállás idején a Merkúr a Nap és a Föld között helyezkedik el, ekkor tehát a sötét, megvilágítatlan oldalára látunk rá, így nem is látszik. Viszont a lehető legközelebb is van hozzánk, látszó átmérője pedig a legnagyobb. Ezután a dagadó merkúrsarló fokozatosan távolodik a Naptól, és egyre könnyebben megfigyelhető lesz.

Bolygónk július 5-én ér a Naptól mért legnagyobb látszó kitérésbe – 21,5 fokra lesz tőle ekkor. Sajnos azonban az ekliptika síkja lapos szöget zár be a látóhatárral, így a polgári szürkület kezdetén (mikor a Nap már csak 6 fokkal tartózkodik a horizont alatt és még viszonylag fényesen dereng az esti égbolt) mindössze 5 fok magasan fog tartózkodni a bolygó. A 37”-os, és 7,9” átmérőjű bolygó még viszonylag halvány, 0,4 magnitúdós. Így nagy kihívás lesz megpillantani, és tiszta északkeleti-keleti látóhatárra lesz szükségünk! Ezen körülmények miatt a maximális kitérés előtt nincs is sok esélyünk megpillantani.

Ezután a program:

  • Négy nappal később, 9-én éri majd el a dichotómiát, azaz ekkor lépi át a fázisa az 50%-ot. A félmerkúr ekkor 7,2” átmérőjű és 0 magnitúdós.
  • A legnagyobb horizont feletti magasságra 13-án számíthatunk, így érdemes ezelőtt és után pár nappal próbálkozni az észleléssel, ha nem érezzük magunkat rutinosnak. Ekkor a 60%-os dagadó Merkúr fényessége eléri a -0,4 magnitúdót, ezzel is megkönnyítve megpillantását.
  • Ezek után láthatósága romlik, majd augusztus 1-jén éri el a felső együttállást, tehát ekkor bújik el a Nap túlsó oldalán.

2021 márciusában szintén hajnalban, májusban este volt látható a bolygó. A mostani hajnali láthatóság után augusztus végén ismét visszatér az esti égre, ám ez sem lesz könnyen megfigyelhető. A novemberi hajnali kitérése azonban jól megfigyelhető lesz, az ekliptika kedvező hajlásszöge miatt a júliusinál jobban fog majd látszani.

A Merkúr Kőszegi Attila rajzán a tavalyi esti kitérése során, a mostanihoz hasonló, 39%-os fázissal. Most épp a másik oldalról lesz megvilágítva a sarló. Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu 

Ezt a fotót az előbbi rajz után négy nappal készítette Kereszty Zsolt, két különböző színszűrővel. A jobb szélső kép szimuláció.
Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

Azt, hogy a Merkúr mennyire halvány, szépen személelteti Dézsi Attila felvétele a májusi Merkúr-Vénusz együttállásról: jobb oldalt a kecsesen fénylő Vénusz, míg bal szélen a halvány Merkúr látható. Időpont: 2021.05.28., 20:08; Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

Mire számítsunk és mikor észleljük?
A bolygó fázisa a maximális kitéréskor 37%-os lesz, tehát egy harmadáig telt sarlóra kell számítanunk. A sarló alak már viszonylag kis távcsövekkel is felismerhető, azonban a felszíni alakzatok megkülönböztetéséhez mindenképp komolyabb felszerelésre és nyugodt légköri körülményekre van szükség, erre valószínűleg a mostani kitérés nem is a legalkalmasabb.

Ez a megvilágítottság azonban rohamos tempóban változik: mindössze egy hét alatt 37%-ról 64%-ra hízik a korong, még egy hét múlva, 21-én pedig már 85%-os lesz a bolygó! Ha szeretnénk végigkövetni egy bolygó arcának ilyen rohamos változását, ne hagyjuk ki a mostani láthatóságot!

A Merkúr pozíciója július 13-án, a maximális horizont feletti magasságnál. Ekkor a polgári szürkület kezdetén (-6 fokos Napmagasságnál) 6 fok magasan lesz a bolygó. Forrás: Stellarium

Az észlelésének időpontjánál kényes egyensúlyt kell találni a rohamosan felfelé vágtató Nap egyre növekvő fényárja és a halovány Merkúr minél magasabb pozíciója között. A polgári szürkület 13-án 4:20-kor áll be, ekkor a bolygó épp csak 6 fokos magasságban lesz. Mindenképp érdemes még ezelőtt elkezdenünk a keresését, mert innentől már perces skálán érezteti a hatását a kelő Nap fényárja. Ha szabad szemmel nem találjuk, pásztázzunk kézitávcsővel, vagy keresőtávcsővel KÉK irányban, abban biztosan meg lesz. Ha pedig megtaláltuk főműszerünkkel is, nincs más dolgunk, mint türelmesen várjuk, – lehetőleg óragépes követéssel és kisebb nagyításon – hogy egyre feljebb emelkedjen az égen. A bolygó megfigyelésére a napkelte előtti és körüli percek a legalkalmasabbak. Ekkorra már kellően kiemelkedik légkörünk zavaró alsó részéből, de még viszonylag kontrasztos a bolygó. Napkelte után fél órával már elkezd esni a kontraszt a fényes nappali égen, de 20 cm-es, vagy ennél nagyobb távcsővel még ekkor is vígan észlelhető. Ha a légköri diszperzió okozta színezést akarjuk elkerülni, egy narancssárga szűrővel járunk a legjobban: Ezzel a fázis is élesedik, és a felszíni alakzatok, foltok kontrasztja is megnő.

Ha van rá lehetőségünk, mindenképp fedezzük fel eme aprócska, forró világ rengeteg arcát! Ne feledjük, a következő jó láthatósága a novemberi hajnalokon lesz, most még sokkal kellemesebb a langyos és rigófüttyös hajnali felkelés!

Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

Tetszett a cikkünk? Ajánljuk ezt is: Égi jelenségek júliusban, avagy néznivalók a nyáriszünetre