Júliusi égi jelenségek

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A Föld pályája a nap körül. Forrás: https://www.britannica.com/science/orbit-astronomy

Június után szusszan kicsit az égbolt is, júliusban kevesebb égi esemény vár ránk. Az a kevés jelenség, viszont annál látványosabbnak ígérkezik. Nem lesz fél százalékos napfogyatkozásunk vagy félárnyékos holdfogyatkozás. Sokkal inkább egész hónapban fényesen tündöklő Jupiterre és káprázatos hajnali Vénuszra számíthatunk. Nézzük hát meg együtt, mi is vár ránk júliusban!

A Föld naptávolban

Első jelenségünk nem is igazán látványos, mintsem csak egy érdekesség. Bár az északi féltekén, így Magyarországon is a július az egyik legtikkasztóbb hónap, a Föld enyhén elliptikus pályájának köszönhetően valójában ilyenkor vagyunk a legtávolabb a Naptól. A különbség bolygónkról nézve kicsi, alig több mint egy szögperc. Míg télen, amikor a legközelebb van a nap 32′32″ átmérőjűnek látjuk a Napot, július 4-én, amikor a legtávolabb leszünk tőle 31′27″-esnek látjuk majd.

Figyelmeztetés: Szabad szemmel vagy nem megfelelően felszerelt távcsővel a Napra nézni látáskárosulást okoz!

Szimulált kép a Hold és a Jupiter 2019. október 3-ai együtállásáró. Forrás: https://www.space.com/moon-visits-jupiter-and-saturn-october-2019.html

Jupiter és a telihold

Július 5-én megkapó látványban lehet része azoknak, akik megvárják a holdkeltét. A keleti égbolt alján a vörösen izzó telihold mellett a naprendszer királya, a Jupiter emelkedik majd a horizont fölé. Az együtállásnak mitológiai pikantériát ad, hogy a római holdistennő, Luna és Jupiter főisten a legenda szerint élettársak voltak. A szerelemből két gyermek, Pandia és Ersa született, akik ma, mint két 3 kilométeres hold keringenek a Jupiter körül. A pároshoz kísérőként a narancsárgás, Jupiternél jóval halványabb Szaturnusz is csatlakozik, a Hold túloldalán.

 Az Iris kisbolygó mozgása

Az Iris kisbolygó nem gyakran észlelt égitest, ám június 9-én mégis érdemes felé fordítani a távcsövünket, amikor elsuhan a 16 Sagittarii csillagrendszertől alig egy percre. A két objektum 9-én este, helyi idő szerint 23:38-kor lesz a legközelebb egymáshoz, ekkor a 9,1 magnitúdós Iris 1 ívperccel délkeletre lesz látható a 6 magnitúdós 16 Sgr csillagtól. A közeli csillagnak hála, jól látható az Iris lassú mozgása az égen. Szabad szemmel is csak a legügyesebbek pillanthatják meg a csillagot, az Iris pedig csak távcsővel figyelhető majd meg. Viszont egy 10 centiméter objektívátmérőjű távcső már látványosan mutatja a kisbolygót is.

Mars és Hold, Szaturnusz és M75

A július 11-ről 12-re virradó éjszakát nyugodtan hívhatnánk az együttállások éjének. Nem sokkal éjfél után együtt kel fel a Hold és a Mars. (Ameddig várakozunk erre, gyönyörködhetünk a Jupiter és a Szaturnusz látványában, sőt a Nemzetközi Űrállomást is megpillanthatjuk negyed 1-kor.) Bár a több mint félig megvilágított Hold jóval fényesebb lesz a Marsnál, 2,8°-kal felette látványosan tündököl majd a vörös bolygó. Ezután, ha legalább 2°-os látómezejű távcsövünket a Szaturnusz felé fordítjuk, azt is megcsodálhatjuk, ahogy a gyűrűs óriás 1,4°-ra megközelíti a szabad szemmel nem látható M75 gömbhalmazt.

Oppozíciók hónapja

Ha el tudnánk hagyni a Földet és ezt a hónapot olyan messziről figyelnénk, hogy belássuk az egész Naprendszert, igazán érdekes látvány tárulna a szemünk elé. Júliusban két bolygónak és két kisbolygónak az oppozícióját is megfigyelhetnénk. Az oppozíció az a jelenség, amikor a Naprendszer egy égitestje éppen a Nappal ellentétesen látszik a Földről nézve. Ez egyben azt is jelenti, hogy amikor egy bolygó oppozícióban van, éppen akkor kel fel keleten, amikor a Nap lenyugszik nyugaton. Ha kívülről néznénk a Naprendszert, így a Föld egyik oldalán a Nap, a másik oldalán pedig a Pallas, a Jupiter, a Szaturnusz és a Pluto látszanának, a hat égitest pedig közel egy egyenes mentén sorakozna fel. Az első szembenállásra már csak két hetet kell várni. Július 14-én a Jupiter kerül oppozícióba. Másnap követik őt a Pluto és a Pallas. Érdekessége a két égitestnek, hogy korábban mindkettőt bolygóként tartották számon, ám később lefokozták őket. A Pallast 1845-ben kisbolygónak nyilvánították, a Pluto pedig 2006-ban kapta meg a törpebolygó besorolást. A szembenállások sorát végül a Szaturnusz zárja 20-án.

A két óriásbolygó oppozíciójának az a jelentősége, hogy már nem kell fennmaradni éjfélig azoknak, akik akár szabad szemmel, akár távcsővel szemlélnék őket az égen, így az egyszeri, hétköznapi ember is rácsodálkozhat Naprendszerünk két leghatalmasabb gázóriására.

A Naprendszer nem méretarányos modellje 2020. július 14-én. Ha meghosszabbítjuk a Föld – Nap vonalat, láthatjuk, hogy ez épp átmegy a Jupiteren. Forrás: Solar System Scope

Teljes bolygófelvonulás

Július 17-én különleges égi parádéban lehet része a hajnalig fennmaradóknak. A Naprendszer összes bolygója, és a legnagyobb kisbolygók is egyszerre figyelhetők meg ezen az éjszakán. Lássuk sorban, nyugatról keletre őket!

  • A Jupiter és a Szaturnusz fényes párosa hajnalra már a lenyugváshoz készülődik a DNy-i horizonton.
  • A (134340) Pluto a Jupiter mellett már szintén nyugovóra kész. Éjfél körül, nagy távcsővel azonban még jól megfigyelhetjük.
  • A (3) Pallas kisbolygó még magasan jár, a nyíl csillagképben. A 9,6 magnitúdós kisbolygó nagytávcsövekkel szép szalmasárga színben jelenik majd meg.
  • Az (1) Ceres, a Naprendszer először felfedezett törpebolygója a Vízöntő csillagképben delel, 8,6 magnitúdós fényességével már kézitávcsőben is megfigyelhető.
  • A Neptunusz tengerkék csillagként a Vízöntő csillagképben araszol, szintén jól látható már egy kézitávcsővel is.
  • A Mars izzó vörös, minden csillagnál fényesebb, -0,8 magnitúdós bolygóként már az októberi szuper láthatóságára készül. A 15”-es korongon közepes távcsővel jól láthatjuk a marsi későtavaszban éppen olvadozó déli pólussapkát.
  • Az Uránuszt fakózöld bolygóként 200x-os nagyításon már apró korongnak látjuk, éppen a Kos csillagképbe oldalog át a Halakból.
  • A keleti égre érve gyönyörű együttállásban látszik a Hold 14%-os, és a tündöklő Vénusz 33%-os sarlója, mindössze 3 fokos távolságra egymástól.
  • Végül a legnehezebb hajnali kihívás, az 1,2 magnitúdós, és mindössze 23%-os Merkúr sarlója, hiszen fél órával napkelte előtt még csak 6 fokkal lesz a horizont fölött. Óriásbinokulárral, vagy koordináták alapján előre beállított távcsővel próbálkozzunk.
  • És ha mindezzel sem lennénk elégedettek, a Nemzetközi Űrállomás is elrepül 4:17-kor a délnyugati horizonton kelve, a Szaturnusz fölött elúszva, és délkeleten lenyugodva.

Tartsunk tehát távcsöves bolygómaratont, és arassuk le Naprendszerünk összes bolygóját ezen a különleges estén!

Szimulált égboltkép július 17-éről. Az égen keletről nyugatra látszanak: Merkúr, Vénusz, Hold, Uránusz, Mars, Neptunusz, Ceres, Szaturnusz, Pluto (piros vonalakkal jelölve), Jupiter, Nemzetközi Űrállomás (kék négyzetben), Palas. Forrás: Stellarium

Két hajnalcsillag is az égen

Ahogy azt a 17-i hajnalnál említettük, a Merkúr is előbukkanni látszik a hajnali pirkadatból. Július 26-ára eléri dichotómiáját, azaz éppen fél Merkúrt láthatunk majd a távcsőben. Egy nappal később, 27-én pedig az egyik legjobb hajnali láthatóságát is eléri a legbelső bolygó, így ezen a napon hajnalban meg lehet próbálkozni a Naprendszer összes szabad szemmel látható bolygójának észlelésével.

Ez a hónap most ennyit rejt számunkra, kicsit megpihenünk az augusztusi csillaghullás előtt. Kiváló lehetőségünk van viszont azokat az égitesteket megfigyelni, amik minden nyáron felettünk vannak: Szépen tündököl a Herkules gömbhalmaz és távcsövünkben visszanéz ránk a kozmosz szeme, a Gyűrűs-köd. Láthatjuk az égbolton, ahogy felkel a Skorpió, hogy elkapja Oriont, de azt is, hogyan szeli át a Hattyú a Tejutat. Próbáljuk fel az Északi Koronát, vadásszunk együtt a Nyilassal és élvezzük ki a kellemes nyári estéket a csillagos égbolt alatt heverve.

Szerző: Szabó Norton, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló