Iris kisbolygó

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Július 9-én az Iris nevű kisbolygót könnyedén megtalálhatjuk távcsövünkkel, pusztán egy egyszerű csillagtérkép alapján – ugyanis bámulatosan szoros párost alkot majd egy nála jóval fényesebb csillaggal!

Az Iris a Mars és Jupiter közötti aszteroidaövben kering, és ott az előkelő 4. helyet foglalja el méretben az ismert objektumok között. Átmérője közel 250 km, fél magyarországnyi. Tömege ugyan egy elég nagy szám ahhoz, hogy igencsak fájjon egy rosszul időzített találkozó, de még mindig csak egy tízezrede a Holdénak. Ez a tömeg nem elegendő ahhoz, hogy felvegye a nagyobb égitestek során megszokott, fizikailag kedvező gömb alakot, így nem kerülhetett be a törpebolygók sorába (mint például szeretett Plútónk, vagy az aszteroida öv legnagyobb tagja, a Ceres törpebolygó). Alakja sokkal inkább hasonlít egy jóképű burgonyára, mint ez a legtöbb aszteroida esetén elmondható.

A Naprendszer l10 először felfedezett kisbolygójának megközelítő méretei a Holdhoz viszonyítva. Az Iris az ábrán a 47-es számot viseli. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/7_Iris

Az Iris 1300 naponta, azaz kicsit több, mint három és fél évente kerüli meg a Napot. Nevét a görög mitológiában szereplő istennőről, Íriszről kapta. Írisz a szivárvány istennője volt és az istenek hírnökeként szolgált. Legfőképp Hérát segítette, és éppen innen kapta a nevét! Ugyanis amikor 1847-ben J. R. Hind felfedezte, éppen nagyon közel tartózkodott a Juno kisbolygóhoz (Juno pedig Héra latin megfelelője).

Az Iris kisbolygóról a legrészletesebb felvételt a VLT teleszkóp készítette. A felbontás még mindig nem tűnik a legjobbnak, de már szépen látszódnak a nagyobb kráterek és felszíni alakzatok a kisbolygón. Forrás: https://skyandtelescope.org/observing/pop-in-on-pallas-and-iris-tonight/

Az Iris pályája a Föld, Mars és Jupiter pályájához viszonyítva. Jól látszik az is, hogy a kisbolygó pályája kissé elnyúlt, elliptikus, míg a bolygóké jó közelítéssel kör. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/7_Iris

 

 

De hogyan is észlelhetjük ezeket a kozmikus léptékben apró kővilágokat? Aki azt hiszi a kisbolygókról, hogy módfelett látványos, krumpli alakú képződményt fog látni az okulárja végén, azt sajnos ki kell ábrándítsam. A kisbolygók vadászata egy nagyon izgalmas tevékenység, de többségében nem fogjuk őket másképp látni, mint a csillagokat – halványka fénypontként az égbolt bársonyán. Ez alól csak a legnagyobbak kivételek: A Vesta (0,7”), vagy a Pallas (0,65”) korongja a Svábhegyi csillagvizsgáló távcsövével már finoman elliptikusank látszik, az Iris azonban még náluk is kisebb, csütörtökön mindössze 0,17 ívmásodpercesnek látszódna. Nagy távcsövekkel a fényesebb kisbolygók színe is megfigyelhető. Míg a Ceres koszos lilásszürkének tűnik, a Vesta sárgásfehér, a Pallas pedig szalmasárga színű. Nagy távcsővel érdemes tehát próbálkozni a 9,1 magnitudós Iris színének megbecslésével is. Egy dolog azonban mindig szembetűnő, mikor egy aszteroidát figyelünk meg: ha akár egy nappal később térünk vissza ugyanarra a csillagkörnyezetre, hűlt helyét találjuk vándorunknak. A távoli csillagokhoz képest ugyanis napról napra odébb mozdulnak, izgalmas tevékenység tehát végigkövetni útjukat.

Szép montázsokat készíthetünk, ha egy héten többször felkeressük a naprendszerbeli vándorunkat és ugyanazon csillagkörnyezet előtt berajzoljuk aktuális helyzetét, vagy lefotózzuk ugyanazon a területen és egymásra illesztjük a felvételeket.

Ilyen szép mozgófelvételek születhetnek, ha követjük egy aszteroida mozgását! Ez az 1998 OR2 kisbolygó Bánfalvy Zoltán felvételén.
Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

 

Július 9-én, csütörtökön könnyű dolgunk lesz az Iris kisbolygó megtalálásánál: a 9,1 magnitúdós, már kistávcsövekkel is megfigyelhető Iris 1 ívpercre halad el a 6,0 magnitúdós, azaz falusi égről szabad szemmel látható 16 Sgr jelzésű csillagtól délkeletre! Az 1 ívperc egy borzasztó szoros együttállást jelent, közel annyit, mint a Jupiter korongjának átmérője az égen. Kisbolygóink igen ritkán kerülnek ennyire közel egy hasonlóan fényes csillaghoz. Bár a 9 magnitúdós Iris egy nagyobb binokuláris kézitávcsőben is látszana már, éppen a szoros közelség miatt túl kis nagyítással nem fogjuk tudni felbontani a párost: Mindenképp 30x körüli nagyítást javaslunk a duett megtekintéséhez, a mozgás követéséhez pedig akár 100-200x körülit. A pár szorossága azonban csak könnyíti az Iris mozgásának megpillantását. A legnagyobb közelség 23:38-kor következik be, a kisbolygó helyzete ekkor már 10 perc alatt jól láthatóan változik majd a csillaghoz képest.

A páros jóformán egész éjjel jól látható, de éjfél körül emelkednek a legmagasabbra a horizont fölé, habár akkor is alig lesznek 20 foknál magasabban. Elég fényes a duett, így akkor se csüggedjünk, ha nem pont éjfélkor emeljük arrafelé távcsövünk optikáját, jól fogjuk látni! Az egyetlen elengedhetetlen hozzávaló a déli égboltra nyíló, tereptárgyaktól mentes kilátás, mert a távcsövünk elé helyezett fenyőfa-szűrő nem túl hatékonyan növeli a kontrasztot…

Kapjuk lencsevégre csütörtökön a kisbolygót, hiszen ezen vándorok észlelése különleges amatőrcsillagászati feladat! És ha már egyszer nyakon csíptük, kövessük is nyomon az égi útját, hiszen mi sem izgalmasabb, mint a saját szemünkkel végignézni, ahogy Naprendszerünk él és mozog!

Szerző: Világos Blanka, tudományos segédmunkatárs, bemutató csillagász