Hosszú út a Marsig

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Reggel 5:45. Alszom, legalábbis félig, Pest felé a vonaton. Mindig ezt teszem, vagy tanulok, ha vizsgázni készülök. Most vizsgázni készülök, de nem tanulok, aludni próbálok. Hirtelen kérdés szakítja meg álmomat.
– Timi?
– Adél?
– Timi!
– Adél!
A mély eszmecsere végére agyam működni kezd, rájövök, volt osztálytársam áll előttem, mind a 156 centijével, és kb. 8 éves fiával. Ők is Pestre mennek. Leülnek velem szemben, és nem törődve a hajnali órával, Adél beszédre kényszerít.
– Mit csinálsz, hova mégy ilyen korán? Mi lett veled a suli után? Férjhez mentél? Hol dolgozol? Látod, nekem van egy fiam, Balázska, köszönj szépen, Balázska!
Köszönj-szépen-Balázska köszön, majd, mivel igen jólnevelt, várakozóan függeszti rám tekintetét, várja válaszaim. Beletörődöm.
– Az ELTE-re megyek vizsgázni, tanulok. Meg tanítok. Igen, férjem is van, meg egy fiam, meg kertes ház macskával.
Adél nevet, hogy már hányszor fogadtam meg, hogy soha többé nem tanulok, és lám, mégis…
– Most épp mit tanulsz?
– Fizikát. Ma lesz a csillagászat vizsgám. (Reménykedem, a vizsga szó hallatán békén hagynak.)
De kár volt. Balázska átül az én oldalamra, és tágra nyílt szemmel kérdezi:
– Akkor te tudod, hogy nem is lapos a Föld, meg hogy a Nap körül kering, és nem a Nap kering a Föld körül?
Hosszú út lesz ez.
– Hol hallottad, hogy lapos a Föld? (Némán imádkozom, ne az iskolát említse.)
– A szomszéd Juci néni mondta, amikor ő vigyázott rám. És miket kell tudnod azon a vizsgán? És miért tanulsz, már olyan öreg vagy, nem dolgoznod kellene?
A gyermeki őszinteség…
– Most a Naprendszerről tanultunk főként, arról, hogy milyen égitestek alkotják, azokra mi jellemző.
Nagy levegő, és belekezdek.
– A Naprendszer az a térrésze a Világegyetemnek, ahol a Nap gravitációs tere érvényesül, de szokták azt is mondani, hogy addig tart, míg a napszél nyomását ki nem egyenlíti más csillagok szeleinek nyomása.
– Jó, jó, de a Marsról mit tudsz? Tényleg ment most valami szonda oda?
– Te mit tudsz a Marsról? – ütöm ­vissza a labdát, pár perc gondolkodási időben reménykedve.
Vigyorog. Balázskát tényleg érdekli a Mars! Beszélni kezd:
– A Mars a Naptól számított negyedik bolygó, van szilárd felszíne, ezért a kőzetbolygókhoz soroljuk, a harmadik legnagyobb kőzetbolygó a Naprendszerben. Az ókori emberek nevezték el, a római hadisten után. Fele akkora a sugara, mint a Földnek, a tömege a nyolcada. A hőmérséklete –150 °C és +10°C között ingadozik. Van rajta hó, bár nem olyan, mint a miénk, hanem szén-dioxidból van. Sok érdekességet tudtak meg róla a vizsgálatok során a kutatók. Például, hogy régen olyan lehetett a felszíne és a légköre, mint a Földnek. Most meg nincs is neki légköre szinte. Timi, te tudod, mi ennek az oka?
Felébredtem, teljesen.
Nem csak a digitális oktatás miatt nem látok túl sok csillogó tekintetet, valahogy mire középiskolások lesznek, eltűnik a gyermeki kíváncsiság sok diákból. Pedig mesélek, de mennyit, az órákon. A 11. osztályos csillagászat pont év végén van, nem is mindig van rá idő, már év vége közeledik, meleg van stb. De valahogy még a kevésbé motiváltak is dolgozni kezdenek, amikor marsi terepasztal-tervezés van soron. Jaj, ne filozofáljak, válaszoljak!
– A tudósok úgy gondolják, hogy a Mars a Földénél jóval kisebb tömege miatt nem volt képes megtartani a légkörét, valamint régen sok olyan napkitörés is volt, ami szinte lefújta a Mars légkörét a bolygóról.
– Értem. Azt is tudom még, hogy azért olyan vörös a felszíne, mert rozsda borítja a nagy részét. De vicces. Apának a dereka rozsdás, a Marsnak meg a felszíne.
 Apa is viccesnek tartja vajon?
– Azt is tudom – veszi fel újra a beszéd fonalát –, hogy sok szonda szállt már le a Mars felszínén, hogy vizet meg életet keressen. Meg a kedvenc tudósom, az Elon Musk oda akar telepíteni egy kolóniát. De Laci bácsi, a fizikatanár azt mondta, hogy a Marsnak nincs mágneses tere, úgyhogy az élőlények nem maradnának életben a felszínén.
– Laci bácsi jól mondja!  Sok szonda vizsgálta, vizsgálja most is a Mars adottságait. Például volt olyan vizsgálat, ami az ózonréteget kutatta. Megállapították, hogy van a Marsnak is ózonrétege, de körülbelül három százada, mint a földinek, és még változékonyabb is. Az is kiderült, hogy némelyik területen van maradvány mágnesesség, itt még sarki fényt is megfigyeltek. De ez a maradvány mágnesesség nem védené meg az embereket. Az űrből érkező sugárzás annyira erős a felszínen, hogy az emberi szöveteket szétroncsolná, károsítaná.
– Akkor hiába keresnek vizet, nem is megyünk vele semmire?
– Ez nem így van!
Mondjam neki, hogy a tudás önmagáért is hasznos? Ja, hogy ezt a 18 éves diákjaim sem hiszik el…
– Minél többet tudunk meg a Mars felszínéről, annál jobban meg tudjuk érteni akár a mi bolygónk működését is, azt, hogy mivel milyen kárt okozunk a Földnek, esetleg képesek leszünk-e a felmelegedést mérsékelni. De ha azt nézzük „csak”, hogy a technológiai fejlesztések mennyiben járulnak hozzá a mindennapi eszközeink fejlődéséhez, már megéri. Képzeld el, most februárban landolt egy új szonda a Marson, Perseverance a neve. Meg fogja vizsgálni a leszállási területén a talajt, és az emberiség történetében először úgy gyűjt egy csomó mintát, hogy az később visszakerül a Földre. Képes lesz 6 centiméter mélyen belefúrni a marsi talajba, majd mintát venni. Ezeket a mintákat steril fémhengerekben kamerával megvizsgálja, majd tárolja. Később lehelyezi a talajra a tárolókat, majd néhány év után érkezik egy másik szonda, amely begyűjti, és elhozza a Földre. 43 mintánk lesz így! Ilyen még nem volt a Mars esetében! Már az is a technológia csúcsa, ahogy leérkezik: nem előre beprogramozva, vagy a Földről irányítva landol, hanem ő maga elemzi a leszállás pontos helyét, és korrigál, ha szükséges. Mestereséges intelligenciának is nevezhetnénk. Sőt! Képzeld el, hogy egy olyan berendezést is vitt magával a rover a Marsra, ami oxigént állít elő. Tudod, milyen a Mars légköre?
– Persze. Ritka nagyon, a földinek kb. a 0,75%-a. És ráadásul 96%-a szén-dioxid.
– Szuper! Ebből a 96% szén-dioxidból fog előállítani óránként 10 g oxigént a MOXIE nevű egység. Ez jó arra, hogy megnézzék, hogy lehet a nyersanyagokat felhasználni, meg ha nagyobbat gyártanak, akkor több oxigént tud majd termelni, nem kell a Földről vinni. Jó, hogy mondtad, milyen ritka a légkör. Azt is tesztelik majd egy kis helikopterrel, hogy ilyen ritka légkörben lehet-e repülni. Napelemes kis gép, nem egészen 2 kg-os. Imádnád szerintem.
– UFO-kat is talál majd? – Balázs megkérdezi, amit mindenki megkérdez.
– Nem hiszem. Az UFO azonosítatlan repülő tárgyat jelent. A rover talajvizsgálatokat végez, a hajdani élet nyomait kutatja, az ásványok összetételét elemzi – tehát legtöbbször a talajt nézi, nem az eget. Az viszont fantasztikus lenne, ha ki lehetne a kutatások eredményeképp jelenteni, hogy a Marson volt-e élet valaha, a találgatásoknak véget vetni.
– Magyarok is részt vesznek a kutatásban? Én is lehetek Mars-kutató?
– Magyarország tagja az Európai Űrügynökségnek, így sok kutatásba bekapcsolódnak a magyarok, akár eszközök fejlesztésével is. Te még bármi lehetsz, akár Mars-kutató is. Képzeld, 2018-ban az InSight szonda landolt a Marson, és rendkívül sok, kis erejű marsrengést detektált. A kutatók mind a mai napig vizsgálják, hogy mi ezen rengések oka. Érdekes az is, hogy a földi földrengésekkel ellentétben, a marsi rengéseknél nem volt felszíni hullám, ami jó lehetőség lett volna mélyebb rétegek elemzésére. Azt sem tudni, miért maradtak abba a rengések egy idő után. Ami nagyon jó volt, hogy iskolások is csatlakozhattak a vizsgálatokhoz, megtanulhatták, hogyan kell elemezni a földrengések adatait, elemző programokat használni.
„Cegléd állomás következik, leszálló utasainknak köszönjük, hogy a vasutat választották! Viszontlátásra!”
Durva beavatkozás ez, még így a reggeli kávém előtt, visszazökkent minket a valóságba. Adél jót alszik, szerintem a harmadik mondatnál bukott a feje oldalra.
Megreggelizünk, egy-egy szendvics, kakaó, kávé. Elfogadja a szendvicsemet, mondván, sokkal finomabb, mint amit Anya csomagolt. Kétlem. Nézem a nyolcévest, aki még rengeteget kérdezne, de a jólneveltség is felébredt, meg közben Adél is. Balázs meg csak gyűrögeti az alufólia-gombócot, ami eredetileg a reggelim csomagolója volt.
– Tudod, hogy még az ilyen gombócok-Gömböcök vizsgálatának is köze van a Marshoz?
– ???
– Na jó, messziről. De a kavicsok vizsgálatának tényleg van köze hozzá! És ráadásul magyar eredmény!
2012-ben landolt a Curiosity a bolygón, és vizsgálatai során az üledékben kavicsokat talált. Szép, gömbölyű kavicsokat, olyan formájúakat, mint amilyet te gyűrtél az előbb. Földi körülmények között ilyen formát az eredményez, ha a kavics sokat utazik folyóvízben, kopik, csiszolódik, gömbölyödik. A Marson egy ősi folyó okozhatta a formát. De azt nem tudták megállapítani, milyen távolságon vitte a folyó a köveket. itt jött a képbe két magyar kutató: sok marsi fénykép vizsgálatával, matematikai modellek segítségével bebizonyították, hogy a kavicsok pár 10 km-es úton sodródva kerültek az akkori helyükre.
Folytatnám a témát, ráharaptam, és pitbull módjára nem eresztem, végre valakit érdekel a tudomány. De Adél közbelép:
– Balázska, öltözz, nemsokára leszállunk. Vedd fel szépen a sapkádat is! Igen, tudom, hogy melegebb van kint, mint a Marson, de azért még megfázhat a füled.
Mégsem a harmadik mondatnál aludt el, konstatálom némi örömmel.
Búcsúpuszi, de-jó-hogy-láttalak-jót-du­máltunk. (Mármint a gyereked meg én.) Leszálltak.
Tovább megyek, a Nyugati ismerős csarnokából már rutinosan jutok a vizsgateremig. Izgulok kicsit, nem néztem át a tételeket a vonaton, pedig kellett volna.

*

Én következem. Tételhúzás. Kinyitom a borítékot, ötös szám. Tételsor.
5. Mutassa be a Mars bolygó fizikai paramétereit, jellemzőit. Ismertesse a kapcsolódó legújabb kutatási eredményeket.
És senki nem érti, miért a vigyor.

Szerző: Miltner Tímea
A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont által meghirdetett cikkírói pályázaton első helyezést elnyert pályamunka

📸 A borítókép forrása: Canva