Hebegni kár, a Hebe kisbolygó vár!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A (6) Hebe nevű kisbolygó július 18-án, vasárnap kerül oppozícióba. Ez azt jelenti, hogy most, július közepén látható a legjobban, -8,4 magnitúdós fényességével már kistávcsövekkel is ideális célpontnak bizonyul a Sas csillagkép déli tájékán barangolva.

A Hebe kisbolygó
A (6) Hebe, mint neve is mutatja, a hatodikként felfedezett kisbolygó. Nem véletlen, hogy 1847-ben Karl Ludwig Hencke rátalált – az ötödik legfényesebb égitest a fő aszteoridaövben, a Vesta, Pallas, Ceres és Iris után. Nevét a fiatalság istennőjéről kapta.

Keringési periódusa 3,8 év, ám a Föld keringése miatt 1,4 évente kerül oppozícióba, azaz szembenállásba. Oppozíció esetén az adott égitest épp a Nappal átellenes oldalon látható, és ez jóformán egybeesik a földközelséggel, amikor a legfényesebb az objektum és a legnagyobb látszó mérettel rendelkezik.

A felső sorban a kisbolygóról készült szimulációt láthatjuk különböző szögben, alatta pedig a VLT távcsővel készült nagyfelbontású felvételeket.
Forrás: Wikimedia (ESO/M. Marsset)

A Hebe összetétele nagyon különleges, sokkal sűrűbb, mint a kisbolygók nagy része. Ez is felelős azért, hogy becslések szerint az aszteroidaöv tömegének 0,5%-át teszi ki, bár átmérője “csupán” 186 km. Továbbá hasonló összetétellel rendelkezik a Földre érkező meteoritok körülbelül 40%-a (H konditok és IIE vasmeteoritok), amit egyelőre csak a Hebe-nek tudtak tulajdonítani. Ez azért lehet így, mert a távoli múltban a Hebe összeütközött egy másik aszteroidával, így a becsapódás során hatalmas energiával lerobbant róla egy része. Az aszteroida vasban sűrű magja maradt meg, innen a méretéhez képest nagy tömege. A kozmikus csattanás által létrejött törmelékfelhő pedig azóta is körbeöleli a Föld pályáját, így a légkörünkbe belépő meteoritok nagy része ebből származik. Azonban sokan vitatják, hogy egyedül a Hebe felelhet ezért.

Hogyan találjuk meg?
A kisbolygó most éppen a Sas csillagkép déli határán kóborol, nem messze a Nyilas szélétől. Nagyjából fél 1-kor delel, 32 fok magasan. Szürkületkor is már 15 fok magasan helyezkedik el, így, ha tereptárgyaktól mentes délkeleti-déli kilátással rendelkezünk, mindenképp könnyedén elérhető a terület.

Viszonylag csillagszegény a régió, szabadszemes csillagot városi égről nem találunk a közelben. A keresőtávcsőben, csillagról csillagra ugrálva viszont egyszerű eltalálni a helyszínre – azonban ne lepődjünk meg, hogy átformálja a kisbolygó a területet, ugyanis egy fényes csillaggal több lesz a látómezőben, mint az állócsillagokat ábrázoló térképünkön!

Keresőtérkép, mely július elejétől szeptember végéig ábrázolja a Hebe kisbolygó útját az égen. Az alsó kép a felső terület részlete.
Forrás: Szöllősi Attila, Cartes du Ciel

A fényessége ugyan az oppozíció körül tetőzik, de mindössze nagyjából egy tized magnitúdót halványodik hetente. Így továbbra is könnyű, sőt, nagyon izgalmas feladat nyomonkövetni útját az égbolton. Július végén átlép a Nyilasba, és egészen október végéig ott is marad, közben megfordul a látszó mozgása az égen, mikor a Föld a pályáján maga mögött hagyja az égitestet. Októberig alig veszít fényességéből, csupán egy magnitúdót halványodik. Ezután átlép a Bakba, és egész évben megfigyelhető marad.

A kisbolygó olyan fényes, hogy akár kézi távcsővel is látható, érdemes elmozdulását heteken keresztül követni. Viszont egyedi, kovakő alakját nagy távcsövekkel sincs igazi esélyünk észrevenni. Mindössze 0,2”-es látszó átmérőjének felbontásához legalább 40-50 cm tükörátmérőjű távcső kellene. És még ha lapul egy ekkora kolosszus kertvégi tekintélyes magánobszervatóriumunk mélyén, a légkör zavaró hatása miatt akkor is hatalmas kihívás a felbontása. Ne feledjük, a 8 méteres VLT távcső sem alkotott világatlasz részletességű térképet róla…

Keressük fel hát júliusban, vagy az év folyamán később a Hebe kisbolygót, az egyik legfényesebb aszteroidát! Érdemes még pillantást vetni a Victoria kisbolygóra is, ami szintén a Sas csillagképben, a közelben vándorol. Kövessük nyomon ezen égi kószák útját, és csodáljuk meg Naprendszerünk kisbolygóit, ahogy sasfiókaként repdesnek a nyárban!

Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítóképen: A Hebe helyzete az égbolton, Forrás: Stellarium, Wikimedia (ESO/M. Marsset)

Tetszett a cikkünk? Észlelési csemegének ajánljuk ezt is: A Nappal szemben az alvilág istene