Félmerkúr az esti szürkületben

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A Merkúr a Naprendszer legbelső bolygója címmel büszkélkedhet, pályájának sugara mindössze 40 százaléka a földiének. Egy égitest minél közelebb van a Naphoz, annál gyorsabban kerüli meg, így egy merkúri év mindössze 88 földi napot tesz ki.

A belső bolygóknál elhelyezkedésüktől függő fázist figyelhetünk meg. Kép forrása: quora.com

A Merkúr legfényesebb állapotában átlagosan -1,9  magnitúdó körül mozog, tehát világosabb, mint az ég legfényesebb csillaga (a skála fordított: minél kisebb a magnitúdó érték, annál fényesebb a csillag). Ez alapján azt várhatnánk, hogy akár városból is könnyű megfigyelni. Ez bizony a legkevésbé sincs így: a Merkúr az öt klasszikus szabad szemes bolygó közül messze a legnehezebben megfigyelhető. A legenda szerint Kopernikusz, a neves csillagász életében sosem látta a Merkúrt. Miért is nehéz ennyire megfigyelni legbelső bolygószomszédunkat?

 Habár a bolygó a Naprendszer legkisebb bolygója, a nehézséget mégsem ez okozza, hanem a Naphoz való szoros közelsége. Kis pályasugara miatt soha nem távolodik el a Naptól 28 foknál távolabbra. Ez önmagában már kellemes távolság volna, de a valóság nehezített, ez a 28 fok még így is egy elérhetetlenül ideális távolság a magyar földi halandók számára…

Hogy miért is? A Merkúr pályájának egy jellegzetességében találhatjuk meg a választ. Ugyanis pályája nem tökéletesen kör alakú. Ez minden bolygóra igaz, azonban a Merkúr esetén már jelentős hatásról beszélhetünk. Pályája ellipszis, vagyis lapult kör alakú. A bolygópályák lapultságának mértékét a csillagászok egy excentricitás nevű arányszámmal jellemzik. Anélkül, hogy belemennénk a matematikai részletekbe, megjegyezzük, hogy a Föld pályája esetén ez a szám 0,0167 körüli, míg a Vénusz és a Neptunusz esetén még ennél is kisebb számokról van szó. A Merkúrnál azonban ez a szám sokkal nagyobb, értéke 0,21 körül van. Ez jóval több, mint tízszerese a Földének! Pályájának ilyen mértékű lapultsága okozza, hogy egy adott láthatóság során a maximális kitérés mértéke a naptávoli 28 fokos maximum és a napközelségi 18 fokos minimum között változik. És ez utóbbi lesz nálunk a szerethető valóság!

 Az ekliptika égi egyenlítőhöz képesti hajlásszöge miatt ugyanis az északi féltekén a tavaszi esti, és az őszi hajnali láthatóságok során lehet legjobban megfigyelni a bolygót. Ekkor tartózkodik ugyanis a legmagasabban a horizont fölött napnyugtakor. Pechünkre a bolygó épp ekkor kerül pályájának napközelpontjára, így az északi féltekén a jó láthatóságok idején csak legfeljebb 18-20 fokra távolodik el a bolygó a fénylő Naptól. Így bizony kénytelenek vagyunk este naplemente után, vagy hajnalban napkelte előtt felkeresni a hajnali/esti derengésben pislákoló horizontközeli bolygót. Ha a sötét éjszakai égen szeretnénk a Merkúrt megfigyelni, akkor a déli féltekére kell utazzunk. Március végén hajnalban Namíbiában a Baktérítőn pazar Merkúr élményben lehet részünk! Sötét éjszaka kel a bolygó, és mire 10 fokos magasságba emelkedik, akkor kezdődik csak a halvány hajnalpír derengése a sötét csillagos ég alján…

A Merkúr, ahogyan az amerikai Messenger űrszonda látta. Kép forrása: Britannica.com

Sokak számára újdonság lehet, hogy a két belső bolygó – a Vénusz és halványabb „kistestvére”, a Merkúr – is mutat a Holdhoz hasonló fázisokat. Mikor a Merkúr a Nap hozzánk képest átellenes oldalán tartózkodik felső együttállásban, akkor a Földről a teljes felszínét megvilágítva láthatnánk, ekkor beszélünk telimerkúról (a kifejezés a telihold mintájára lett képezve). Ilyenkor a bolygó beleveszik a Nap sugaraiba, hisz mögötte tartózkodik. Mikor a Nap és a Föld között van alsó együttállásban, nincs megvilágítva a felénk eső oldala, ekkor beszélhetünk újmerkúrról. A kettő között pedig a Holdhoz hasonló fázisokat mutat, mely távcsővel szépen megfigyelhető.

A Merkúr nagy távcsőben egy héttel ezelőtt, Raimondo Sedrani 35 cm átmérőjű nagytávcsővel készült infravörös felvételén. A bolygó távcsöves képe a bal oldali fotón, műholdas szimulációja a jobb oldali képen látható.

Május 29-én lesz félmerkúr, vagy – csillagászati szakkifejezéssel élve – a Merkúr dichotómiába kerül. Ez azt jelenti, hogy éppen a Merkúr látható felszínének a felét világítja meg a Nap. A 7,2 ívmásodperc méretű apró félmerkúr megpillantásához állványos kistávcső, és legalább 100-150x-es nagyítás javasolt. Ezzel már szépen látszik a nyugtalan légkörben ugráló, a légkör által piros tetejűre és kékes aljúra színezett ferdén kettévágott merkúrkorong.

Gerhard Salhenegger 2015. október 16-a hajnalban készült fotója a Holdról és a Merkúrról. Forrás: Skynews.com

A Merkúr 29-én a Nap után két órával nyugszik, így naplementekor még 17° magasan lesz látható a nyugati horizont fölött. Fényesége 0,04 magnitúdós, így a nyugati égen jól kivehető lesz, azonban binokulárral könnyebben és hamarabb megtalálhatjuk. Ekkor a Naptól 22,6 fokos távolságra lesz az égen, ugyanis a horizonthoz képest nem pont felette látható.

A dichotómia, vagyis a félmerkúr után még körülbelül egy hétig távolodik majd a Naptól a legbelsőbb bolygó, egészen június negyedikéig, amikor eléri a maximális kitérését, így a Naptól a legmesszebb fog látszani. Ekkor 23,6 fokra lesz tőle az esti égen, vagyis csak kissé távolabb, mint dichotómia során. Fényessége azonban csökken, és a horizonthoz is kezd közelebb húzódni. Ezután a Merkúr csillaga szép lassan leáldozik, és visszahull a Nap fényébe.

Használjuk ki, hogy a nehezen megpillantható bolygó önmagához képest jó láthatósága lehetőséget ad a megfigyelésre, és próbáljuk meg magunk is megkeresni az istenek hírnökéről elnevezett bolygót az esti szürkületben.

Szerző: Soós Benjámin, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet