Elhalványult az Orion szuperóriás csillaga

kiss.aron

Az Orion jobb felső vállának csillaga, a Betelgeuse, gyakran a csillagkép legfényesebb tagja. Színe vörös, általában pedig a teljes égbolt tizenkettedik legfényesebb csillaga – mostanában viszont drámai elhalványulása miatt csupán a huszonegyedik helyet tudta megszerezni. A fényességváltozást követően megindult a spekuláció, hogy talán fel fog robbanni. Megtörténhet ez? Ha igen, hogy nézne az ki?

Az ALMA (Atacama Larga Millimeter/submillimeter Array) rádiótávcső-rendszer felvétele a Betelgeuse vörös szuperóriáscsillagról, mely az egyike a ma ismert legnagyobb csillagoknak. Az ábrán berajzolva a Naprendszer bolygóinak pályái láthatóak, méretarányosan. A Betelgeuse sugara egészen a Jupiter pályájáig elérne. (ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/E. O’Gorman/P. Kervella)

A Betelgeuse, ahogyan a csillagászok nevezik, egy vörös szuperóriáscsillag, a mi Napunk tömegénél mintegy 20-szor nehezebb. A vörös szuperóriások életük végéhez közeledve jelentősen felfúvódott állapotban vannak; a Betelgeuse sugara a Nap sugarának körülbelül 900-szorosa. Ha a Nap ekkora lenne, ahogyan a lenti ábrán is látható, egészen a Jupiter pályájáig elérne.

A Betelgeuse valóban a legközelebbi ismert csillag, amely csillagászati időskálákon mérve hamarosan – mintegy 100 000 éven belül bármikor – szupernóva lesz. A mostani elhalványulás azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez máris bekövetkezne. A tőlünk 640 fényévnyire (azaz, ha mostanában szupernóvaként felragyogna az égen, akkor ez az esemény valójában körülbelül 640 évvel ezelőtt történt volna meg) található csillag a Napon kívül az egyetlen, melynek részletesen meg tudjuk figyelni a felszínét.

Brian Ottum felvétele a 2016. februári, és a jelenlegi Betelgeuse csillagról.

Fejlődésük ezen állapotában a csillagok energiájukat, azaz a magjukban termelt hőt konvekció útján szállítják. Ezt a folyamatot vízforralás közben is megfigyelhetjük: ahogyan a víz felforr, a forró víz az edényben felfelé mozdul el, míg a hideg víz lesüllyed. Ezek a fel-le áramlatok a konvekciós cellák, melyek ebben a példában csupán pár centiméteresek, a Betelgeuse felszínén azonban gigantikusak és jóval lassabban mozognak a csillag erős mágneses tere miatt. Mivel a csillag felszínének hőmérséklete befolyásolja a fényességét is, a Betelgeuse felszínén pedig sötétebb és világosabb foltok váltják egymást, fényessége jelentősen ingadozik. Az elhalványulást tehát okozhatja valamilyen hasonló felszíni elváltozás is.

Figyeljük meg, hogy míg a háttércsillagok fényessége változatlan, a Betelgeuse határozottan halványabb a jobb oldali felvételen.
Ha mégis megtörténne az esemény, akkor a legfényesebb valaha megfigyelt szupernóvát láthatnánk. Pár nap alatt a telihold fényességével vetekedne, napközben is látszana, éjszaka pedig olyan fényesen világítana az égbolton, hogy árnyékot vetne a Földön is. Ezután utolsó, gyors elhalványulási fázisát megkezdve várhatóan 3 év alatt visszatérne mostani fényességéhez. 6 év eltelte után azonban már túl halvány lenne ahhoz, hogy szabad szemmel megfigyeljük, amely örökre megváltoztatná az Orion csillagképet. Az alábbi videóban az látható, hogy így festene a Betelgeuse a Földről, ha szupernóvaként felrobbanna.

 

Veszélybe kerül-e a Föld, ha a Betelgeuse szupernóvaként felrobban? Nem. A bolygónk túl messze van a csillagtól ahhoz, hogy a szupernóva bármilyen veszéllyel fenyegethessen minket. Semmilyen hatása nem lesz a Naprendszerre azon túl, hogy roppant látványos jelenség lesz. Bármilyen ilyen információ, amelyet a médiában esetleg hallhatunk, csupán felhajtás.

Források:
https://www.space.com/dimming-star-betelgeuse-red-giant-could-explode-supernova.html
https://phys.org/news/2020-01-betelgeuse-star-weird-dimming-rumors.html
https://earthsky.org/space/betelgeuse-dimming-late-2019-early-2020-supernova