Elfelezett Esthajnalcsillag az esti égen, félfázisba kerül a Vénusz bolygó!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Megszoktuk, hogy minden hónapban láthatunk újholdat, kiflit, félholdat, teliholdat. Kevésbé ismert azonban, hogy a fázisváltozásnak nevezett jelenség (vagyis ahogyan az újhold, telihold stb. fázisok váltogatják egymást) Földünkről nézve előfordul a Naprendszer még két másik égitestével is. De miért változnak egyes bolygók fázisai, míg másoké nem? És mitől különleges ez egyáltalán? Cikkünkből minden kérdésre választ adunk!

Fáziskésés
Az alábbi ábra a Hold különböző fázisait mutatja be. Amit ebből első lépésként meg kell értenünk, az az, hogy a Hold úgynevezett kötött tengelyforgást végez, vagyis kicsit szégyenlős és csak egyik felét mutatja nekünk- az alufóliasisakos összeesküvés-elméletekkel ellentétben ez nem valamilyen különleges, példa nélküli eset: a Naprendszerben számos kötött tengelyforgású égitest van még, például a Charon (a Pluto holdja-ikerbolygója) vagy a gázóriások nagyobb holdjai. Valószínűleg az aszteroidák körül keringő aprócska holdak is kötött tengelyforgásúak, ennek egyértelmű bizonyítéka azonban még nincs.

A lenti ábrán piros a betű jelzi a Hold felénk forduló részét, a Földről csak ezt figyelhetjük meg. A lila b betű a Hold túlsó, számunkra láthatatlan oldalát mutatja be. A közhiedelemmel ellentétben ez a túloldal éppen annyira sötét tud lenni, mint a felénk forduló (gondoljunk az újholdra), így a „Hold sötét oldala” kifejezést célszerű inkább kerülni, helyette inkább a Hold túloldala kifejezést használjuk. Látható, hogy a piros a betű mindig felénk fordul, miközben égi kísérőnk körbetáncol minket. Amikor a napfény a b oldalt világítja meg, az a oldal sötét: ez az újhold. Amikor a napfény az a oldalt világítja meg, a b oldal sötét: ez a telihold. A kettő között pedig folyamatos a fázisátmenet. Ilyen átmenet az első és az utolsó negyed is: a köznyelvben ezeket az állapotokat hívjuk félholdnak.

A hold fázisai- ahogyan a Földről látjuk. forrás: https://earthsky.org/tonight/spectacular-moon-venus-before-sunrise/

És a félvénusz?
Ezen a ponton be kell vezessünk egy új kifejezést: dichotómia. A dichotómia egy szakszó, amit pontosan arra találtak ki, hogy a fél+égitest_neve kifejezések helyett azt mondhassuk, hogy xy égitest dichotómiába, azaz félfázisba ért. Azaz október 28-án szakszerűen nem félvénuszt, hanem Vénusz dichotómiát láthatunk majd.

Mi ennek az oka?
Röviden: az, hogy a Vénusz a Földhöz képest a Naprendszer „belsejében”, a Földpályán belül kering. A cikk elején feltett kérdésre tehát ez a válasz: azért létezik dichotómia egyes bolygóknál (a Vénusz mellett még a Merkúrnál), azért változik a fázisuk, mert a Földhöz képest a Napot kisebb sugarú pályán kerülik meg. Vessünk egy pillantást egy újabb szemléltető ábrára:

A Vénusz és a Föld. Forrás: https://earthsky.org/tonight/spectacular-moon-venus-before-sunrise/

A Vénusz és a Föld különböző sebességgel keringenek a pályájukon, azonban időnként kialakul az ábrán elongációnak nevezett állapot. Nézzük figyelmesen az ábrát: elongációnak (kitérésnek) azokat az állapotokat nevezzük, amikor a Földtől a Vénuszig tartó szakasz (ez szaggatott vonallal van jelölve), illetve a Naptól a Vénuszig húzott másik szakasz (ez az ábrán nincs jelölve, de odaképzelhetjük) derékszöget zárnak be egymással. Tehát a Föld-Vénusz Nap szög éppen derékszögű. Ha még jobban megnézzük az ábrát, mi is történik ilyenkor? Figyeljük a szaggatott vonalat: a Földről nézve a Vénuszt a szaggatott vonal két részre osztja. És nézzük csak, milyen két részre? Hát arra a két részre, amelynek egyik oldala a megvilágított, napos fél, míg másik a sötétben lévő, árnyékos fél.

Vagyis amikor a Vénusz legnagyobb nyugati vagy keleti kitérésben van, olyankor tárul elénk a dichotómia, a félvénusz jelensége. A történet azonban nem lenne kerek, ha a dologban nem lenne még egy csavar: a Schröter-effektus, ami icipicit módosítja a félvénusz látszólagos időpontját. A Schröter-effektus a Vénusz légköre miatt jöhet létre. A félvénusz fázisban szemlélve a bolygót a bolygó egyenlítőjénél, a fény árnyék határon merőlegesen látunk rá a felhőzetre. A Napból jövő lapos szögű, súrló fény itt egy vékonyabb, merőlegesen megfigyelt légkörrétegen szóródik, és meglehetősen halvány marad. Ugyanekkor, ha a bolygó pólusait nézzük, ott ez a súrló fény egy sokkal vastagabb légkörsapkán tud szóródni, ami jóval fényesebb lesz az egyenlítő – rálátásunk miatt – vékonyabb légkörrétegénél. Valóban így is érzékeljük: Míg a Vénusz pólusai és külső pereme igen fényes, a félfázisú Vénusz fény-árnyék határa mentén az egyenlítő vidéke sokkal halványabb. A halvány egyenlítő-menti fény-árnyék határ folyamatos átmenettel beleolvad az égi háttérbe, és azt okozza, hogy a Vénusz fázisa a dichotómia időpontjában az egyenes félfázisnál kicsit kisebb, a sarló irányába nagyon enyhén konkávnak, horpadtnak látszik. A Schröter-effektus miatt a ténylegesen látott félfázis és az elméleti dichotómia máskor következik be: A mostani esti láthatóságnál, a fogyó Vénusz esetében várhatóan néhány nappal hamarább lesz a látszólagos félfázis. Az elméleti dichotómia időpontjára már enyhén konkáv, 49% körüli vénuszfázist várunk.

A Vénusz fázisváltozásai Kereszty Zsolt csodálatos montázsán, a 2020-as esti láthatóság során, a Corona Borealis csillagvizsgálóból. Az UV szűrőkkel készült képeken a Schröter-effektus még kifejezettebb. A 49%-os elméleti fázis már érezhetően homorú, az 54%-os fázis tűnik félvénusznak. Forrás: eszlelesek.mcse.hu

A Schröter-effektus követése régi fontos amatőrcsillagász feladat. Ne tétlenkedjünk tehát, már október 17-18 körül kezdjük el észlelni a Vénusz fázisát. Legjobb, ha ezt minden derült este megtesszük. Mire eljön a 28-a, pontos mérési sorunk lesz a fogyó fázisról, és napra pontosan megmondhatjuk, hogy mikor következett be a látszólagos félfázis, egyúttal, hogy hány napot sietett az elméleti dichotómiához képest. A Schröter-effektussal kapcsolatban érdemes elolvasni korábbi cikkünket is, a jelenség hátteréről pedig itt tudhatunk meg többet.

Mit csináljak október 28-án?
Célszerű távcsövet ragadni és kimenni a szabad ég alá. A Vénusz nagy és fényesen világító égitestként tündököl az esti égbolton, eltéveszteni lehetetlen, hiszen ragyogása minden más csillagot és bolygót maga mögé utasít. Ha lehetőségünk van rá, teleszkópunkkal nyugodtan használjunk 150-200 szoros nagyítást, természetesen távcsövünk optikai minőségétől függően. Ezzel a fázis pontosan megpillantható. Érdemes sötétedéskor minél hamarabb megtalálni, amíg nem vakítóan fényes a korong, és nem süllyedt bele a légkör zavaros alsó rétegeibe. A Vénusz fázisát úgy tudjuk a legpontosabban megbecsülni, ha előre elkészített fázissablonhoz hasonlítjuk az okulár mellett látott képet. Binokulárral sokkal nehezebb dolgunk lesz, mert a nagyítás kicsi, a bolygó pedig fényesen csillog. Ha egy sötétítő neutrálszűrőt tudunk tenni az okulár mögé, az sokat segít majd. A bolygó átmérője 25”-es, így már egy 10x-es nagyítású kézitávcsővel is látszik, ha csillogását sikerül lesötétítenünk.

Fázissablon, a Vénusz fázisának becsléséhez. Október 28-án 48-49% körüli fázist várhatunk.

Észlelésre fel!

Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló