Egy szokatlan jelenség – izgalmas hétfő!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Nem minden nap teremtetett egyenlőnek. Előfordulnak hetek, amikor az amatőrcsillagász semmi igazán különös eseményre sem lehet figyelmes az égen, és nem csak a csapnivaló időjárás miatt. Vannak hetek, amikor viszont időnk sincs minden jelenség alapos megfigyelésére. Ilyen hét volt a december 14-ével kezdődő is. Rögtön 14-én egy teljes napfogyatkozásnak lehettek tanúi a Csendes Óceán és Dél-Amerika lakói, majd a Hold még aznap elfedte a Merkúrt is. A fedés azonban sajnos nem nagyon látszott a rossz idő miatt, szinte tökéletes égre lett volna szükség a napperemtől mindössze három fokra lezajló esemény megfigyeléséhez.

A következő hét legtöbb eseménye közvetlenül 21-ére csoportosul, mely szintén egy hétfői nap. Cikkünk során az egyre ritkább események felé fogunk haladni a leggyakoribbaktól elkezdve.

A Hold december 21-én

Mindannyian megfigyelhettük és ismerjük a Hold ciklusait. A Hold valamivel több, mint 27 nap alatt kerüli meg bolygónkat (27 nap 7 óra 43 perc), mégis egy holdhónap ennél több mint két nappal hosszabb. A megoldandó probléma tehát; a hold ciklusai (mely a holdhónap alapjául szolgál) hosszabbak, mint a Hold Föld körüli keringése. Hogy lehet ez? A kulcs a jelenség megértéséhez a Föld Nap körüli keringése.

Mint az ábrán is látható, a Föld igen nagy utat tesz meg a Nap körül, mire a Hold egyszer megkerüli azt. Az ábra két újhold között eltelt időszakot mutatja, vagyis amikor a Hold kétszer egymás után a Föld és a Nap közé kerül (a két szélső ábra). Az utolsó előtti helyzetben a Hold ugyanott helyezkedik el a Földhöz képest, mint az elsőn, azonban a Föld -keringése miatt- már nem ugyanazt a felét mutatja a Napnak, mint az első ábrán. Ennek a lemaradásnak a behozásához a Holdnak két napra van szüksége, így létrehozva a 29 és fél napos holdhónapot.

Égi útján a Hold 21-én éri el az ábrán másodikként látható állapotot, vagyis az első negyed fázist. Ilyenkor a Hold növekszik, vagyis dagad. Ez könnyen kikövetkeztethető, mivel alakja ilyenkor egy D betűre hasonlít, hiszen Dagad. Amikor Csökken, akkor pedig egy C betűre hasonlít.

A Hold rendszeresen fed el csillagokat égi útján, azonban a legtöbb esetben szabad szemmel amúgy sem láthatóakat, melyeket csak távcsővel tudunk megfigyelni. Nem ez az eset a 21-én! A Hold a 30 Piscium nevű csillagot fogja elfedni 21 óra 12 perckor. Természetesen ez az időpont helyről helyre változik: A megadott idő Budapestre vonatkozik, attól plusz-mínusz öt perc eltérés lehetséges az országban (nyugat felé haladva egyre korábban következik be). A Hold csillagfedéseinek hosszúsága erősen függ attól, hogy a korong szélén vagy közepe táján következik-e be az. Jelen esetben a fedés több mint egy óra hosszú, így a kilépést már nem figyelhetjük meg, mert a Hold addigra lenyugszik. Viszont a belépést érdemes lesz követni, mely a Hold éjszakai oldalán fog lezajlani. Így a csillag eltűnését kényelmesen megfigyelhetjük.

A kép a fedés előtti perceket mutatja. A Hold könnyedén megtalálható korongjától balra található vöröses színű csillag a 30 Psc. A kép a Star Chart nevű programmal készült.

 

A kilépés után alig egy órával a Hold még egy csillagot el fog fedni (33 Psc), azt azonban már nem láthatjuk Magyarországról. A fenti képen a csillag a kép bal szélén látható.

A kisbolygóöv eseményei december 21-én

Mint közismert, a Mars és a Jupiter között rengeteg kisbolygó kering, melyek többsége apró, amatőr távcsőben nem megfigyelhető égitest. Azonban egy részüket mi magunk is kiválóan megfigyelhetjük kistávcsővel, amennyiben tudjuk, hol keressük őket.

Megtalálásuk azonban nem mindig egyszerű, legtöbbjük kistávcsőben átlagos csillagnak tűnik. Pontos azonosításuk általában égtérképekkel lehetséges, melyek napról napra mutatják a kisbolygó elhelyezkedését. Ha mégsem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor érdemes több óra múlva, vagy akár másnap újra felkeresni az égitestet. Amennyiben az objektum elmozdult a csillagokhoz képest, úgy biztosak lehetünk, hogy a kisbolygót találtuk meg.

Jelentősen megkönnyíti a keresést, ha van a közelben egy fényesebb csillag. Egy oppozícióban 9-10 magnitúdós, fényesebbnek számító kisbolyót sem könnyű megtalálni , hiszen ilyen fényességű csillagból már rengeteget látunk távcsövünkben. A tájékozódást mindig megkönnyíti egy, a többinél fényesebb csillag jelenléte, melyet biztosan tudunk azonosítani.

A (2) Pallas kisbolygó megkeresésében 21-én egy pontosan 6 magnitúdós csillag segít nekünk,64 Aql a Sas csillagkép bal szárnya alatt. A Pallas kisbolygó ekkor igen halovány lesz, mindössze 10,6 magnitúdós (egyébként közel saját minimumához). Érdemes azonban iparkodni a felkereséssel, mert 17:30-kor már csak 22 fok magasan lesz az égen.

Jelenlegi legjobb felbontású képünk a Pallas kisbolygóról, mely az European Southern Observatories Very Large Telescope-val készült Chiléből. Kép forrása: eso.org

A Pallas történetének különlegessége, hogy egykor a bolygók közé számolták. Az 1700-as évek végén a csillagászok körében egyre népszerűbb elméletté vált, hogy a Mars és a Jupiter között léteznie kell még egy bolygónak. 1801. január 1-én fel is fedezték a mára Ceresnek elnevezett égitestet, rögtön fel is véve a bolygók sorába. Ezután megtalálták a (2) Pallast, mely szintén bekerült a sorba. Nevében a kettes erre utal, hogy másodikként fedezték fel. A következő évtizedekben azonban sorjában bukkantak rá az újabb és újabb égitestekre a Mars és a Jupiter között. Ezzelirreálisan hosszúvá vált volna a bolygók listája, így az 1850-es évekre létrehoztak egy új égitest kategóriát a csillagászok, a kisbolygókét. Ebbe az osztályba került a Pallas is többi társával (2006-ban a Ceres törpebolygóvá vált. A bolygó definíciójának újabb szűkítéséhez és a törpebolygó kategóriájának létrehozásához hasonló folyamat vezetett, mint amit az 1800-as évek első felében láttunk, egyre hosszabb és hosszabb bolygólistát kellett volna tanítani az iskolában). 

Példa az oppozícióra. A Nap a Föld és az adott égitest (jelen esetben a Mars) körülbelül egy vonalon helyezkedik el. Általában ilyenkor a legfényesebb egy égitest. Kép forrása: space.com. 

A kisbolygó öv apró égitestje, a (39) Laetitia december 21-én kerül oppozícióba az Orion csillagképben. Míg a Pallas átmérője nagyságrendileg 550 km (elnyúlt alakja miatt változó), a Laetitia átmérője mindössze kétszáz kilométer körüli (szintén krumpli alakú, átmérője 142-219 km). Megtalálására azért lehet különösen alkalmas a hétfői nap, mert ilyenkor lesz a legfényesebb, igaz így is épp elérve a 10 magnitúdót. Kistávcsőben már kényelmesen megfigyelhető lesz.

Akkor beszélünk oppozícióról egy égitest esetén, ha az pontosan a Nappal szemközti oldalon helyezkedik el az égen. Ilyenkor a Földről nézve a teljes felszínét megvilágítja a Nap, ezért ilyenkor a legfényesebb.

A Laetitia keresőtérképe 2020-12-21. 22:00 órakor, a csillag nem messze van a Betelgeuzétől. Forrás: Stellarium.

A Laetita megtalálása szintén nem lesz túl nehéz feladat ezen az estén. A Kisbolygó a Btelegeuzétől, az Orion csillagkép vörös szuperóriás csillagától bő egy fokra van, a Betelgeuze és a mű Orionis között. Mivel nem túl fényes, keresőtérképünk hasznos segítség lesz, ha meg szeretnénk találni.

Téli napforduló
December 21-e visszatérő eseménye a téli napforduló. A napfordulók a Nap égi útjának nevezetes pontjai, melyek a Föld tengelyének ferdeségéből adódnak. A téli napfordulókor a Föld északi féltekéje a Napot igen alacsonyan látja, míg a nyári napfordulókor a legmagasabban.

A bal oldali képen a téli napfordulókor látjuk a Földet. A sárga rész a nappalt, a szürke az éjszakét mutatja. A bolygó északi féltekén állva (felső rész) sokkal alacsonyabban látjuk a Napot, mint a déli részről. A jobb oldali ábra a nyári napfordulót mutatja, ekkor a helyzet fordított, mi láthatjuk magasan a Napot. Kép forrása: blogs.nasa.gov

A téli napforduló nemcsak az év legrövidebb napja, de ebből kifolyólag sok kultúra számára igen fontos ünnep. A napfordulóknak és ünnepeinek részletesen utánajárunk a Galaxis útikalauz december 27-i alkalmán, 20:00 órakor!  Nem csak az égi eseményekről lesz szó, hanem a múlt és a jelen ünnepeiről (Karácsony, Hanuka, a kelta Yule, a római Szaturálnia és még sokan mások) is. Mindenkit szertetettel várunk! Link: bit.ly/napunneples 

Jupiter-Szaturnusz együttállás
A december 21-e leglátványosabb csillagászati eseménye a Jupiter és a Szaturnusz együttállása lesz. Ez az együttállás körülbelül húszévente esik meg, azonban ritkán ilyen közel! Legutoljára 1623-ban volt ilyen közel egymáshoz a két planéta. Az idei találkozás annyira szoros lesz, hogy csak az éles szeműek tudják majd a két bolygót megkülönböztetni egymástól.

Az igen jeles eseményről külön cikkben írtunk, melyet itt olvashatunk.
A Galaxis útikalauz szintén részletesen foglalkozik majd a Jupiter-Szaturnusz együttállással! A most vasárnapi adásunkon az együttállás különlegességéről lesz szó, hiszen az esemény még a Betlehemi csillag magyarázataként is felmerült!

Igazán izgalmas nap lesz a december 21-e csillagászati szempontból! Esemény eseményt követ majd az égen. Nem is férnek bele online sorozatunk egyetlen adásába, azokkal külön-külön foglalkozunk két adásunkban. Mindenkinek derült eget kívánunk egy ilyen izgalmas napra!

Szerző: Soós Benjamin, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítóképen a téli csillagképeket láthatjuk Daniel McVey fotóján. Kép forrása: space.com

Hasonló égi jelenségekkel foglalkozó blogposztok: 

Égi tűzijáték az Ikrek irányából

Teljes napfogyatkozás Dél-Amerikában, december 14-én