Egy percre egymástól, a Pallas kisbolygó és az NGC 7371 galaxis találkozása

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A (2) Pallas kisbolygó számára egy pompás találkozást tartogat az utolsó őszi hónap, melyeknek remélhetőleg mi is tanúi lehetünk. A bölcsesség és a jog ókori istennője egy rocksztárnak is beillő óriáscsillag, a 75 Aqr társaságában tölti a november utolsó napjait.

Amit a 2 Pallas-ról tudni érdemes
A kisbolygót Heinrich Wilhelm Olbers fedezte fel 1802-ben. A Ceres után másodikként került be a kisbolygós sorába, melyre a nevében szereplő kettes szám is utal. A belső Naprendszerben kering, átmérője mintegy 512 kilométer, a Ceressel ellentétben tömege már túl kicsi ahhoz, hogy gravitációja gömbbé formálja az égitestet. 4,6 év alatt kerüli meg a Napot, fényessége a Földhöz viszonyított pozíciójához képest 6,5 és 10,6 magnitúdó között változhat. Ha láthatnánk a felszínét, (eddig még űrszondával nem sikerült megfigyelni!) a távcsöves mérések szerint rengeteg krátert fedezhetnénk fel rajta, melyek nagy erejű becsapódásokról tanúskodnak. A Pallas múltja ugyancsak viharos lehetett!

A (2) Pallas felszíne hányattatott sorsáról, számtalan becsapódásról árulkodik (ESO / M. Marsset et al / MISTRAL algorithm, ONERA & CNRS).

Mit láthatunk a távcsőben egy aszteroidából?
A Pallas csillagászati léptékkel mérve aprócska égitest. Egészen nagy távcsövek, a 800-1000-szeres nagyítású műszerszörnyek segítségével nagyon jó égen már láthatóvá válik izgalmasan ovális kiterjedése, de felszíni részleteket ne várjunk tőle. Az átlagos amatőr az átlagos kis vagy közepes távcsövével – akárcsak a csillagokat – a Pallast is pontszerűnek fogjuk látni. Szabad szemmel sajnos nem tudjuk felkeresni, annál jóval halványabb.

A megfigyelésére legalkalmasabb műszer a sötét vidéki égbolt alatt felállított, legalább 10 centiméter átmérőjű csillagászati távcső, esetleg nagyméretű binokulár. De ne csüggedjünk, amit fényessége nem ad meg, mozgásával pótolja. A kisbolygókat estéről estére felkeresve látványos elmozdulást produkálnak, ha türelmesek vagyunk, az oppozíció környékén (amikor az égitest szemben áll a Nappal) ez a mozgás olyannyira felgyorsul, hogy egy éjszakán belül többször megfigyelve néhány óra eltéréssel is észrevehető pozíciójának változása!

A (2) Pallas és az óriás csillag találkozása
A kisbolygók égi útjukon sok-sok különleges objektumot végiglátogatnak. Ha 1-1 fényesebb csillag közelébe érnek, az nagyban elősegíti azt, hogy a kisbolygót is könnyen megtaláljuk. November 29-én este kilenc órakor (21:04-es maximális közelséggel) a kisbolygó egy narancssárgás-vöröses óriáscsillag, a 75 Aqr mellett halad el. A csillag is halványabb annál, semhogy szabad szemmel láthassuk, fényessége 6,86 magnitúdó. Ebben az időpontban a két objektum 4 ívpercre lesz egymástól. Sötét vidéki égen már kis távcsövekkel is megfigyelhető, fényszennyezettebb helyről észlelve ugyanakkor szükségünk lesz egy 10 centiméteres, vagy ennél nagyobb műszerre, hogy a csillag mellett a kisbolygót is megpillanthassuk. Keresőtérkép itt található.

A hónap végére jól láthatóvá válik az aszteroida vándorlása a csillagképben (stellarium.org).

Szerencsések ez az együttállás, hiszen könnyedén megfigyelhető az esti órákban anélkül, hogy sokáig fent kellene maradnia az embernek, vagy hajnalok hajnalán kelnie. Végigkövetni egy kisbolygó mozgását az égbolton igazán különleges élmény, szerencsére a fényesebb csillagok útjelzőként szolgálnak majd a megfigyelések során. Aki érdeklődik a kisbolygók világa iránt, az – jó idő esetén – semmiképp se szalassza el ezt a két lehetőséget. Hadd kacsintson ránk a Pallas óriáscsillag párja szomszédságából!

Közvetlenül a (2) Pallas közelében lesz látható a 75 Aqr (HIP113085) csillag, kissé távolabb a szintén gyönyörű 74 Aqr, mely változócsillag, egyúttal rendkívül szoros, három csillagból álló rendszer (stellarium.org).

Szerző: Talabér Gergely, Amatőrcsillagász/ Tudományos újságíró
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló