Egy nemesúr erkélyétől a legnagyobb csillagászati kutatóintézetig – 150 éves az ógyallai csillagda, a Svábhegyi Csillagvizsgáló elődje

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Hazánk legnagyobb csillagászati kutatóintézete a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, bemutató csillagvizsgálója a Svábhegyi Csillagvizsgáló. Vajon honnan erednek a csillagvizsgáló távcsövei? Miért épült egyáltalán Budapesten ez a közel 100 éves intézmény, és hova nyúlnak vissza a gyökerei? A csillagvizsgáló szellemi alapítóját Ógyallán, a mai felvidéken kell keresnünk, Konkoly-Thege Miklós nemesúr személyében. Cikkünk apropója, hogy csillagvizsgálónk elődintézményében éppen 150 évvel ezelőtt indult el a csillagászati megfigyelés, olyan távcsövekkel, amik a Svábhegyi Csillagvizsgálóban szolgálnak ma is. Fedezzük fel a csillagvizsgáló kalandos történetét!

Konkoly-Thege Miklós felvidéki nemesi családban született 1842-ben, a Komáromtól alig 20 km-rel északra fekvő ógyallai birtokon, a mai Szlovákia területén. Csillagászati érdeklődése még az egyetemi évekre nyúlik vissza, Berlinben Johann Franz Encke ismertette meg őt ezzel a tudományággal. Az egyetem után nagy európai körutat tett, sok neves csillagvizsgáló műhelyt meglátogatva, ahol megismerkedett többek között a spektroszkópiai laboratóriumokkal is. Csillagászati megfigyeléseket ekkor még nem végzett, tehetős nemesként élte életét. Miután mozdonyvezetői és hajóskapitányi vizsgát is tett, és a Dunai-Gőzhajózási Társaság alkalmazásában gőzhajós kapitányként szolgált. Az 1870-es évek elején azonban súlyos családi tragédiák érték: először újszülött gyermekét, Eleket, majd egy évre rá 8 éves kisfiát, Ferencet is elveszítette. Gyermektelensége is hozzájárult, hogy először csak érdeklődő szinten, de elkezdett csillagászati észleléseket folytatni, majd később egész munkásságát a csillagászat tudományának szentelte. Eleinte ógyallai házának erkélyéről végezte megfigyeléseit egy 10 cm-es lencsés távcsővel. Célja nem új tudományos felfedezések tétele volt, mindössze a csillagászati felfedezéseket figyelemmel kísérve önmaga is látni szerette volna őket, gyönyörködve az „universum nagyszerűségében”. Csakhamar a birtokán levő fürdőházat is átalakította úgy, hogy felső része két csillagvizsgáló kupolának is helyet adott. Innentől fogva egyre több csillagfényben fürdőzött, megállíthatatlanul.

Konkoly, háttérben az ógyallai birtok csillagvizsgáló épületeivel. Komáromi Kacz Endre festménye.

1872-ben elindultak a napfoltmegfigyelések, melyek onnantól kezdve derült időben rendszeresen folytak a csillagvizsgálóban. 1874-ben új csillagvizsgáló épületet épített, melybe akkori főműszere, a 26 cm átmérőjű Browning tükrös távcső került. Műszerei egy részét maga készítette saját műhelyében, az optikákat Angliából és Németországból vásárolta. Ez évben kezdődött el az üstökösök spektroszkópiai megfigyelése, majd egy évvel később a meteoroké is. Fontos eredménye volt, hogy a színképi hasonlóság alapján megállapította az üstökösök és a meteorok közti rokonságot.

1881-ben a tükrös Browning távcsövet egy hasonló méretű, de kiváló képalkotású lencsés távcsőre cserélte. A 25 cm-es lencseátmérőjű, 4 méter hosszú Merz refraktor objektívje a német Merz cégtől származott, a távcső tubusát és réz fókuszírozóját Konkoly készítette. A távcső ma is működik a Svábhegyi Csillagvizsgálóban a főműszer egyik vezetőtávcsöveként, briliáns képalkotásáról ma is meggyőződhetünk. Konkoly a nyolcvanas évek végén bekapcsolódott egy nemzetközi égboltfelmérő programba, melynek célja a 7,5 magnitúdónál fényesebb csillagok átfogó spektroszkópiai jellemzése volt. Az ógyallai csillagvizsgáló az égi egyenlítő és a -15 fokos deklináció közötti égterület felmérését végezte, az eredményeket 1887-ben egy összegző katalógusban jelentették meg. A spektroszkópiai észlelésekkel az ógyallai csillagvizsgáló nemzetközi szinten is elismert obszervatóriummá vált. Az intézet könyvtárában mintegy 1500 természettudománnyal foglalkozó kötetet gyűjtött össze Konkoly, ezek közül mindössze kettő volt magyar nyelvű.

Napfolt részletrajzok, és üstökösrajzok az ógyallai csillagdából.

A csillagvizsgáló történetének másik jelentős alakja a Konkoly mellett igazgatóhelyettesként dolgozó Kövesligethy Radó volt. Munkásságának színvonalát jól jellemzi az a tény, hogy mintegy másfél évtizeddel Planck előtt megtalálta a folytonos függvényt a feketetest sugárzására, illetve Wien előtt 8 évvel már levezette a Wien-féle eltolódási törvényt.

Konkoly tisztában volt a nemzetközi kapcsolatok jelentőségével, a potsdami Hermann Carl Vogelhez és a heidelbergi Max Wolfhoz például szoros barátság fűzte. Ógyallán több híres külföldi csillagász is megfordult, a Halley-üstökös 1910-es visszatérését például Johannes Hartmann, a göttingeni obszervatórium igazgatója is innen figyelte meg. A csillagvizsgáló alapító okirata kikötötte azt is, hogy az intézménynek mindenkor rendelkezésre kell állnia az egyetemi oktatás számára, ennek megfelelően számos egyetemi hallgató töltötte Ógyallán szakmai gyakorlatát.

KONKOLY THEGE MIKLÓS NÉMET KOLLÉGÁJA, HERMANN KOBOLD TÁRSASÁGÁBAN. FORRÁS: https://hu.wikipedia.org/

Konkoly hamar belátta, hogy csillagdájának hosszú távú fennmaradása csak akkor biztosított, ha az mielőbb állami fenntartásba kerül. Több korabeli magánobszervatórium hanyatlásának és bezárásának volt szemtanúja az alapító halálát követően. Sokszori előkészítő próbálkozás után végül 1899-ben valósult meg az adományozás, mellyel a csillagda Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Obszervatórium néven a Magyar Államkincstár tulajdonába, és a kultuszminisztérium igazgatása alá került. Az ógyallai obszervatórium a trianoni döntésig központi szerepet töltött be a magyar csillagászati életben, az állami üzemeltetés időszaka alatt is folyamatosak voltak a műszerfejlesztések. Fő programja a 7,5 magnitúdónál fényesebb csillagok fotometriája, valamint változócsillagok észlelése volt.

AZ ÓGYALLAI OBSZERVATÓRIUM NAPJAINKBAN. FORRÁS: https://planetaria.sk/planetaria/planetaria-na-slovensku/planetarium-hurbanovo/

Bő 40 év működés után az intézet megérett a modernizációra, a kultuszminisztérium meg is rendelt a német Heyde cégtől egy akkori korban európai viszonylatban is nagynak számító, 60 cm átmérőjű tükrös távcsőóriást. Az I. világháború és a Trianoni döntés azonban véget vetett az építkezésnek. A kultuszminisztérium utasítására a távcsöveket leszerelték, és 1919 januárjában, a végleges csehszlovák határlezárás előtt néhány nappal Budapestre szállították. A műszerek eltávolítása ellenére az ógyallai csillagvizsgáló kezdetben nehezen, de később szlovák fenntartással tovább élt, napjainkban is működik a Szlovák Központi Csillagvizsgáló üzemeltetésében. Tudományos kutatások is folynak, és látogatóközpont is nyílt, Konkoly-kiállítással és planetáriummal.

A háború után újjászerveződő országban a kormány átfogó programot alakított ki a kultúra és tudomány európai szintű fejlesztésére. Ennek a programnak lett a része a budapesti csillagvizsgáló létrehozása az akkor még fényszennyezéstől mentes Svábhegyen. A Normafa melletti területen 1921-ben, éppen 100 évvel ezelőtt jelölték ki a 8 hektáros földet az új csillagda alapjául, az önkormányzat adományaként. Az építkezések már 1921-ben megkezdődtek, néhány éven belül két kisebb kupola is elkészült, melyben az ógyallai műszerek kaptak helyet. A legnagyobb kupola átadására végül 1928-ban került sor, benne a pompás 60 cm-es Zeiss-Heyde távcsővel. Tass Antalnak, az ógyallai obszervatórium volt igazgatójának elévülhetetlen érdemei vannak az új intézmény magas színvonalú kialakításában, ő lett a budapesti intézmény első igazgatója is. 1951-ben a csillagvizsgáló a Magyar Tudományos Akadémia kezelésébe került, MTA Csillagvizsgáló Intézet néven.

A három frissen átadott csillagvizsgáló kupola a budapesti intézetben.

A csillagvizsgáló jelenleg az Eötvös Loránd Kutatóhálózathoz tartozik, teljes és nem rövid nevén Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézete, méltó névadóként hordozza Konkoly nevét. A kutatóintézet 2019-ben nyitotta meg látogatóközpontját, a Svábhegyi Csillagvizsgálót. A Budapest kupola elektronikus vezérléssel felszerelt 60 cm-es Heyde távcsövét úgy alakították ki, hogy vizuális észlelésre, bemutató távcsőnek is alkalmas legyen. Így a hazánk legnagyobb bemutató távcsövét rejtő csillagvizsgálója megnyithatta kapuit, a legnagyobb csillagászati kutatóintézet szoros ölelésében. Csillagászati bemutatáson kívül mikroszkópos meteoritvizsgáló laboratóriuma, előadóterme, és interaktív optikai eszközökkel felszerelt műhelye várja a látogatókat, a gyerekprogramoktól kezdve, az egyéni és csoportos vendégeken át a kiemelt rendezvényekig. Konkoly 25 cm-es lencsés távcsöve pedig ma is ott mered a 60 cm-es Heyde távcső mellett, méltó helyén, a nagy kupolában. És mindez épp 150 évvel ezelőtt kezdődött, Ógyallán, egy nemesúr erkélyén, egy 10 cm-es kis lencsés távcsővel… Látogassunk el a Svábhegyi Csillagvizsgálóba mi magunk is! 

A Svábhegyi Csillagvizsgáló ma, egy esti bemutató során.

Szerzők:
Jurecska Laura, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

Kiss Áron, Ügyvezető
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

Források:
Zsoldos Endre: Az ógyallai csillagda első évtizedei, Természet Világa, 2021. június
Balázs Lajos: Az MTA Csillagászati Kutatóintézete rövid története, https://konkoly.hu/staff/balazs/100ev.html