Égiparádé augusztus 20-án: oppozícióba kerül a bolygókirály, a Jupiter!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A csillagászok a bolygók és egyéb naprendszerbeli objektumok kölcsönös helyzeteit mindenféle különleges névvel illetik. Például van nyugati elongáció, keleti kvadratúra, vagy alsó konjunkció is. Cikkünk egyetlen konkrét, de annál nemesebb esettel foglalkozik, a Jupiter augusztus 20-ai oppozíciójával, melynek megfigyelése remek családi program az augusztus 20-ai tűzijáték után, de akár helyette is.

OPPOZÍCIÓ: ESZIK AZT, VAGY ISSZÁK?
A naprendszerben keringő objektumokat a Földről nézve két nagy csoportra oszthatjuk: vannak a belső égitestek és a külsők. A belső bolygók az égen csak egy meghatározott mértékben távolodnak el a Naptól, így mindig a Nap környezetében helyezkednek el. Ezeknek a pályája a Földtől beljebb helyezkedik el, innen az elnevezés. Ilyen bolygó a Merkúr és a Vénusz. A többi bolygó, kisbolygó és az egyéb égitestek, amik a földpályán kívül keringenek külső objektumoknak nevezhetők.

Az oppozíció során van az égitest a legközelebb a Földhöz. forrás: https://promenade.imcce.fr/en/images/jpga/c06.jpg

Ezeknek a Naptól mért látszólagos távolságuk bármekkora lehet, így éppen a Nappal szemben is elhelyezkedhetnek. És legtöbbjük körülbelül egy év leforgása alatt ezt be is mutatja nekünk, annak köszönhetően, hogy a Nap egy év alatt körbejár földi egünkön. Ilyen bolygó a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz, ééééés… sajnos nincs és, mert a Plútó már nem bolygó, de szívünkben azért mindig is az marad. Ezeknek a külső bolygóknak, és az egyéb Földpályán kívül keringő égitesteknek lehet oppozíciójuk a Földről nézve. A magyarul szembenállásnak hívott jelenség akkor következik be, amikor a Nap a Föld és a szóban forgó égitest egy vonalba kerülnek úgy, hogy a Föld van középen. Ez tőlünk nézve úgy figyelhető meg, hogy az objektumunk az égbolton pontosan a Nappal átellenes oldalon látható. Így égitestünk pontosan akkor kel, mint amikor a Nap lenyugszik és akkor nyugszik le, mikor a Nap felkel. Az oppozícióban levő égitest tehát az éjszaka teljes hosszában megfigyelhető.

Ez eddig még nem is lenne annyira izgalmas, de most jön a pláne, amiért a csillagászok szeretik az oppozíciókat. A két oppozíció között eltelt bő egy éves időszakban ugyanis ekkor van hozzánk legközelebb az égitest. Ennek oka egyszerű geometria. Vegyünk két kört (a bolygók pályája jó közelítéssel körnek mondható). Szeretnénk tudni a két körvonal távolságát. Ez pont a két kör sugarának különbségével egyezik meg. Ez azt jelenti, hogy egy-egy kiválasztott pont a két körön akkor tud egymáshoz a legközelebb lenni, hogyha egyetlen, megegyező sugárra esik mind a kettő. Az oppozíciókor ez pont teljesül. És amikor a legközelebb van az égitest a Földhöz, akkor a legnagyobb, akkor a legfényesebb, akkor a legrészletesebb és akkor lehet a legjobban megfigyelni!

Nagyon részletes Jupiterfotó, melyen a három Galilei-holdon is előbukkannak részletek. Az augusztus 6-án 16:26 UT-kor készített friss kép jól érzékelteti a felső, Északi Egyenlítői Sáv markáns voltát az alsó, Déli Egyenlítői Sávhoz képest; ilyen most a Jupiter. Készítette: Milika-Nicholas. Forrás: https://alpo-j.sakura.ne.jp/indexE.htm

A RÓMAI FŐISTEN A FIGYELMÜNKET KÉRI
A Jupiter oppozíciójára egészen pontosan augusztus 20-án, magyar idő szerint 2:26-kor fog sor kerülni. Nem kell azonban kétségbe esnünk, hogyha lemaradunk erről az éjszakáról, vagy épp nincs kedvünk hajnali fél háromkor Jupitert vadászni. A környező napokban a Jupiter éppen ugyanolyan jól megfigyelhető, mint az oppozíció geometriai pillanatában. A Jupiter-Föld távolsága körülbelül 600 millió km lesz a szembenállás idején. Azért, hogy ezt a távolságot jobban tudjuk érzékelni, használatos a csillagászati egység (CSE) mértékegység mely a Föld-Nap átlagos távolságával egyezik meg, ami körülbelül 150 millió km. Szóval a Jupiter távolsága a Földtől „köpésnyire” csökken, 4 CSE-re. Ez azt jelenti, hogyha TGV nagysebességű vonattal szeretnénk a gázóriásra elszáguldani, akkor az 230 évünkbe telne. A Jupiter azonban óriási, átmérője 11-szerese a Földének, ezért Földtávolban is az egyik legkönnyebben megfigyelhető bolygó az amatőrcsillagászok számára. A mostani közelségben a látszó átmérője 49,1″, fényessége pedig -2,9 magnitúdó lesz, melynek köszönhetően naplemente után, a keleti horizonton valósággal ki fogja ütni szemünket a fényessége. 

Egy 8-9 cm-es távcsőben hasonló látványra számíthatunk. Forrás: Winjupos

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ez sok, vagy kevés Jupiteri szemüveggel nézve? A Jupiter napközelpontban (perihélium) és naptávolban (afélium) bekövetkező oppozíciói, mivel a Marshoz képest távolabb van a Földtől, nem mutatnak olyan nagy eltérést. Azért itt sem jelentéktelen a különbség a perihéliumi és az aféliumi oppozíció között. Mikor a szembenállás a Jupiterpálya ellipszise mentén naptávolban következik be – ez történt 2017. április 17-én – a bolygó 44,1” átmérőjű volt és -2,5 magnitúdós fényességet ér el. Ezzel szemben a perihéliumi oppozíció során, ami legközelebb 2023. november 2-án vár ránk, 49,5”-es átmérővel és -2,9 magnitúdós fényességgel bír majd Jupiterünk. Láthatjuk, hogy a mostani perihéliumközeli oppozíció ettől alig marad el, így bizony, a bolygókirály már most is teljes pompájában virít az égen! Fényessége igéző, szinte a napnyugta után lemenő Vénuszéval vetekedik. Éjfél utáni, 0:45-ös delelésekor közel 30 fok magasságba emelkedik a Vízöntő csillagképben, fényességével uralva az egész déli égboltot!

Legalább 20 cm-es átmérőjű távcsővel ilyesmi a Jupiter látványa. Forrás: Winjupos

A közel 50”-es Jupiter a különösen éles szeműek számára akár apró korongnak is tűnhet. Ha kedvünk van ezzel kísérletezni, napnyugta után, még világos égen keressük minél hamarabb a Jupitert, amikor szabad szemmel már éppen látható, de még halvány. Ezt az oppozíció után néhány héttel még könnyebben megtehetjük, mert egyre magasabbra kerül alkonyatkor. Ha még halvány a bolygó, nem csillog a fénye, és elég répát ettünk, esélyünk lehet megpillantani kiterjedését is. Ha szabad szemmel nem is, már a legkisebb kézitávcsővel feldereng a kiterjed korong…

Sőt, a négy legnagyobb holdját, az úgynevezett Galilei holdakat is meg tudjuk figyelni már egy binokulárral, mint halvány fénypöttyök. Egy egészen kicsiny távcsővel pedig, 20x-os nagyítás körül megláthatjuk a bolygó jellegzetességeit, az egyenlítői felhősávokat. Egy 6-7 cm átmérőjű távcsőben akár már a nagy vörös foltot is megpillanthatjuk, mely sokaknak szívmelengető érzés. Természetesen nagyobb távcsövekkel egyre több, és több részlet bontakozik ki a bolygókorongon. Egy 20 cm-es távcsővel már a felhősávok fodrai, kivetülései, a bennük úszó világos oválok, vagy az Egyenlítői Zóna füzérei is könnyedén megpillanthatóak. Még nagyobb távcsővel pedig érdemes lehet a Jupiter holdjait is nagy nagyítással górcső alá venni: Apró korongjuk kiterjedése, eltérő mérete, és fényessége, sőt a korongok színei is megfigyelhetők 2-300x-os nagyításon. Jó szeműek 500x-os nagyítás fölött még részleteket is megpillanthatnak a Ganymedeszen és az Ión a kis látszó átmérőjük ellenére.

A Jupiter forgását 2017. január 22-én 10:00 UT körül bemutató animáció, melyen az Io korongjának és árnyékának átvonulása is látható. Készítette: Damien Cannane Forrás:https://www.cloudynights.com/topic/564920-jupiter-with-c8-in-very-good-seeing/

Azonban, ha nincsen távcsöve valakinek, akkor sem kell lemaradnia a csodálatos jelenségről, hiszen a Svábhegyi Csillagvizsgálónál szervezünk távcsöves bemutatót, az oppozíciót követő estére, augusztus 20-ára. A program során a kutatóépület tetőteraszán felállított távcsövekkel figyelhetjük meg a kelő Jupiter fenséges korongját, a Holddal és a Szaturnusszal karöltve. A bemutató részletei itt találhatóak. Szeptemberben pedig, ha már este is magasabban jár az égen, Óriásbolygók Éjszakája keretében fogjuk majd vizsgálni, az obszervatórium távcsőóriásával.

ÉSZLELJÜNK!
Este, napnyugta után a keleti horizonton kereshetjük a még viszonylag alacsonyan járó Jupitert (ez egyenesen következik a szembenállásból). 22:12-re azonban már eléri a vágyott 20 fokos magasságot, ami megfelelő körülményeket ad a megfigyelésre. Éjfél utáni delelésekor 29 fok magasságig emelkedik. Ez sokkal kedvezőbb a megfigyelésekhez, mintha a horizont közelben kémlelődnénk, ahol a légkör nagyon nyugtalan, és a hatalmas Jupiterkorong csak úgy forr a levegőben.

Egy szépen kidolgozott, rajzos Jupiter észlelés, bal felül látható a Nagy Vörös Folt. Készítette: Görgei Zoltán Forrás: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=82521

Ha van csillagászati célra használható távcsövünk, mindenképpen készítsünk akár rajzos, akár fotografikus észlelést az oppozíció környékén. A rajzos észleléshez nincsen szükség semmi egyébre csak a távcsőre, ceruzára és papírra, így drága fotós felszerelés hiányában ezt nagyon ajánljuk. Nem kell megijedni, még rajztudás sem szükséges hozzá, nem kell a művészi igényesség az észleléseknél. A távcsőnél készítsük el az úgynevezett intenzitásvázlatot, melyben számokkal jelöljük a bolygókorong részeinek fényességeit, mely alapján nappali fénynél elkészíthetjük a végleges, kidolgozott észlelést. A rajzolás során sokkal részletesebben meg fogunk ismerkedni a bolygóval, mintha csak kószán nézelődnénk, ilyenkor a bolygó legapróbb részletei is feltárulnak előttünk. Hogy ne csak a fiókban, vagy a merevlemezen porosodjon az észlelés, töltsük is fel a Magyar Csillagászati Egyesület észlelésfeltöltőjére! (eszlelesek.mcse.hu)

Távcsővégre fel, és kápráztassuk szemeinket a csodálatos sárgás-vöröses felhősávokon!

Szerző: Kóti Dávid Attila, Amatőrcsillagász 
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítókép forrása: https://upload.wikimedia.org/

Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is! Három csodás nőalak egyszerre mosolyog ránk az égről: Sappho, Ariadne és Julia kisbolygói várnak!