Buktából jeles – A Rosetta megtalálja a Philaet

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Hosszas keresgélést követően a Rosetta keringő egységnek éppen 5 évvel ezelőtt, 2016. szeptember 2-án sikerült a Philae landolóegység nyomára akadni, még az utolsó pillanatban, mielőtt az oldalára fordult kis űreszköz örökre feledésbe merült volna.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta nevű mélyűri missziójának célpontja a 67P/Churyumov–Gerasimenko üstökös vizsgálata volt. A feladata a találkozás a kométával és a Philae nevű leszálló egység az üstökös felszínére juttatása volt.

A Rosetta – forrás: www.esa.int

A Rosetta 2004. március 2-ai fellövését követően 2014. augusztus 6-án érte el célpontját, az üstököst, mintegy 405 millió kilométer távolságra a Földtől (körülbelül félúton a Mars és a Jupiter között). A tudósokból és mérnökökből álló csapat nem bízta a véletlenre a randevút. Majd másfél hónapig vizsgálták az üstökös felszínét, hogy megfelelő területet találjanak a landolásra. A feladat korántsem volt egyszerű: egy ilyen “kicsinek” számító (néhány kilométeres) piszkos hógolyó gravitációja igencsak parányi, sajnos nem lehet valamit csak úgy “ráejteni”. Óvatosan sem, ezért a Philae több leszállást támogató rendszerrel is rendelkezett. A landolás folyamán – igazi pechszériaként – ezek a berendezések egymás után mondtak részben vagy egészben csütörtököt. Lássuk, mi is történt!

A Rosetta 29 kilométer magasan keringve pásztázva a felszínt, majd szeptember 15-ére kijelölésre került a landolási terület. November 12-én megkísérelték a leszállást annak ellenére, hogy a Philae aktív ereszkedést szabályozó hajtóműve problémát jelzett. Ennek a rendszernek a feladata lett volna megakadályozni a leszálló egység pattogását az üstökös felszínén, ami a gyenge gravitáció miatt komoly problémát jelenthetett. Nos, jelentett is. Aznap a Rosetta és a Philae érzékeny búcsút vett egymástól, majd utóbbi megkezdte 3,6 km/h-s zuhanását a felszín felé.

A Rosetta megközelíti a 67P/Churyumov–Gerasimenko üstököst. – forrás: www.esa.int.

A Philae egy nagymama ráérős sétáját idéző sebességével száguldott a végzetébe, majd 7 órával később elérte a felszínt. A landolásról jövő jel a hatalmas távolság miatt 28 perccel az esemény után ért csak a Földre, a jelet látva azonban az irányító teremben biztosan sokaknak elkerekedett a szeme és felszaladt a szemöldöke. A Philae-nek háromszor sikerült landolnia a felszínen, mielőtt az oldalára fordulva megállapodott volna jó fél kilométerre a kijelölt landolási ponttól. A korábban említett hajtómű tömítési probléma miatt nem működött, a két horgony elektromos problémáknak köszönhetően nem oldott ki, a csavaroknak – amiknek az egységet a felszínhez kellett volna rögzíteniük – pedig túl keménynek bizonyult a régió felszíne.

A Philae rendszereit aktiválták, hogy minél több adatot gyűjthessenek, ez azonban csak igen rövid ideig volt fenntartható. A végső landolási pont sajnos túl sötétnek bizonyult a landoló egység napelemei számára. Kevesebb, mint három nappal később a kis űreszköz jó időre elhallgatott.

A Rosettára jutó adatok viszont kincset értek, a missziója első fázisának nagyrészét sikerült elvégeznie, sok-sok képet küldött az üstökös felszínéről, melyeken egyaránt jól látszódtak a felszínt borító milliméteres homokszemek és a méteres nagyságú sziklák is. A méréseinek köszönhetően sikerült következtetéseket levonni a kométa belső szerkezetét illetően, illetve nyomára bukkantak több összetett molekulának is, melyek az élővilág alapvető építőköveinek számítanak.

Az üstökös a Rosetta felvételén. – forrás: nasa.gov.

A tudósok reménykedtek benne, hogy sikerül a Philae-vel újra felvenni a kapcsolatot, amint az üstökös napközelbe ér, ez azonban két nagyon rövid esettől eltekintve szertefoszlott. Végül 2016 szeptember 2-án a Philae nyomára bukkantak a Rosetta Osiris nevű szűk látószögű kamerája segítségével.

A Rosetta mindeközben folytatta tudományos kutatómunkáját egészen 2016 szeptember 30-áig, amikor is a misszió utolsó lépéseként ütköző pályára irányították az üstökössel. Utolsó útján, ereszkedés közben folyamatosan vizsgálta az üstökös gázból és porból álló környezetét egészen a felszín közelében is, és számos nagyfelbontású képet küldött a Földre.

A Philae fiaskója ellenére a Rosetta az ESA messze legsikeresebb bolygóközi missziójaként vonult be a történelembe. Hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött az égitest összetételéről, belső szerkezetéről és az azt körülvevő gázról, porról és plazmáról. Talált molekuláris nitrogént és oxigént, valamint foszfort, és végül, de nem utolsó sorban az élet alapvető építőköveit jelentő aminosavak közül glicin-t (a fehérjék egyik összetevője).

Szerző: Talabér Gergely, Amatőrcsillagász, Tudományos újságíró
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítóképen: A Rosetta. Forrás www.esa.int