Az Orion csillagkép története

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Az emberiség történelme során rengeteg legenda született, azokban pedig számtalan mitologikus lény szerepel. A legjelentősebb szereplők abban a kiváltságban részesülhettek, hogy felkerülhettek az égre, hogy utána nemzedékek sora mesélje el tetteiket.

Bár minden nép – így mi, magyarok is –  rendelkezünk saját csillagképekkel és csillagmondákkal, mégis az európai kultúrkörbe, majd a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalos csillagkép-jegyzékébe elsősorban a görög, illetve római bolygónevek és csillagképek kerültek be. 

A csillagok azonos égterületen látszó jellegzetes alakú csoportjait nevezzük csillagképeknek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a csillagkép csillagai a valóságban is közel lennének egymáshoz. Legjobban ahhoz hasonlíthatjuk ezt a jelenséget, hogy egy erdőben sétálva az azonos irányban látszódó fák sem egymás mellett nőttek ki feltétlenül.

A téli égbolt leglátványosabb csillagképe az Orion, magyarul Vadász. A görög hős azonban nem csak télen látszik: a tavasz első felében délnyugati irányban még jól megfigyelhető koraeste, napnyugta után a sötétedés beálltával. Az Orion az egyik legkönnyebben felismerhető csillagkép. Alakja jellegzetes homokórát formáz az égen, három övcsillaga pontosan egy vonalban és egyenlő távolságra van egymástól. A homokóra bal felső narancssárga csillaga a Betelgeuze, és a jobb alsó kékesfehér csillaga, a Rigel az égbolt legfényesebb csillagai közé tartoznak.

Orion a görög mitológia egyik legnagyobb vadásza, alakjához számos legenda kapcsolódik. Első írásos említését Homérosz Odüsszeia című hőskölteményében olvashatjuk. Itt Odüsszeusz pillantja meg az alvilágban őt, ahogy az óriás méretű vadász ércbuzogánnyal hajtja fel a vadakat, melyeket életében még ő maga ölt meg. Itt azonban nem tudunk meg többet a hős életéről vagy jelleméről.

Egy másik történet szerint Atlasz hét lányát ostromolta szerelmével Orion. A lányok azonban menekülni kezdtek félelmükben, és végül Zeusz mentette meg őket úgy, hogy az égbe menekítette a kétségbeesett nővéreket. Ők lettek a Plejádok, (magyar nevén Fiastyúk) akik az Orion csillagképtől nem messze helyezkednek el az égen (A Fiastyúk halmaz hét egymáshoz közeli szabad szemmel is látható csillagból áll).

Orion haláláról több legendaváltozat is mesél. Az egyik forrás szerint az óriás méretű vadász elhatározta, hogy a Föld összes vadját leteríti. Mikor ezt Artemisz – aki a vadak védelmezője is volt – meghallotta, elhatározta, hogy megakadályozza tervének keresztülvitelében. Ennek érdekében egy hatalmas skorpiót küldött Orion ellen, akit kemény küzdelem után le is győzött a soklábú szörny. A halott hőst és a skorpiót egyes változatok szerint maga Zeusz, más változatok szerint a tettét megbánó Artemisz helyezte az égre. A két csillagkép a legendának megfelelően az égen egymással ellentétes oldalon jelenik meg. Így Orion azonnal lebukik az égről, ha a Skorpió felkel, és fordítva. Más változatok szerint az istennő bosszúból szarvassá változtatta a vadászt, akit így saját kutyái öltek meg a hajtás hevében, mivel nem ismerték fel gazdájukat. Két kutyája ma is ott található lábainál az égen (a Kis Kutya és a Nagy Kutya csillagképek).

Egy másik történet szerint a nagy vadász és Artemisz nem csak, hogy ellenségek nem voltak, hanem egymásba is szerettek. Ez nem nyerte el Apollónak, Artemisz bátyjának tetszését. Így mikor Orion épp a tengerben, a partoktól messze úszott, Apolló bizonygatni kezdte Artemisznek, hogy nem képes íjjal eltalálni azt a fekete alakot a vízben. Artemisz mit sem sejtve bizonyította, hogy képes rá. Tettének következményére csak akkor eszmélt rá, mikor Orion testét a víz a partra mosta. Miután megsiratta kedvesét, az égre helyezte.

Természetesen a fényes csillagokból nem csak a görögök alkottak csillagképet, magyar mondák is kapcsolódnak ehhez a jellegzetes csillagalakzathoz. A régebb óta ismert történet szerint aratók alkotják az Orion övének három csillagát, és az őket az égen követő Szíriusz csillag pedig Sánta Kata, aki az aratóknak viszi az ételt. Egy másik mostanában felfedezett történet szerint az égi hős nem más, mint Nimród, Hunor és Magor apja, így a magyarok őse, aki szintén nagy vadász hírében állt.

A gyönyörű és jellegzetes csillagképet érdemes felkeresnünk az elkövetkezendő napokban, ugyanis később már nem lesz látható egészen ősz végéig.

A teljes Orion csillagkép felkelte után, felette a Bika, tőle jobbra a Folyó. Forrás: https://astrobackyard.com/orion-constellation/

 

 

Szerző: Soós Benjámin tudományos segédmunkatárs,
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet