Az alkonyati sarlósfecske – a holdsarló és a feltörekvő Merkúr találkozása

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A Merkúrt az állatvilágból talán a vándormadarakhoz hasonlíthatjuk a legjobban: az égbolton viharos gyorsasággal képes mozogni, egyik hétről a másikra azon kapjuk magunkat, hogy a Nap egyik, majd másik oldalán kacsint ránk.
Ma, január 14-én este különleges együttállásnak lehetünk szemtanúi: a vándor Merkúr mellé beköszön a csemete korú holdsarló is, így különleges égivadász ínyencségek ejthetőek el egyszerre. Sőt, a Merkúr átellenes oldalán, ha szemfülesek vagyunk, akár még a Jupitert is felfedezhetjük!

Nagyon hasonló látványra számíthatunk, mint amit Mátis István 2009-es felvételén láthatunk – a holdsarló ma is hasonló (a képen 3%-os, ma 2,5%-os, tehát enyhén vékonyabb) fázisban fog tündökölni a képen lent látható Merkúr mellett. Ma ennél nagyjából kétszer ilyen távol lesznek egymástól.
Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

A Merkúrt kétségkívül a legnehezebb megpillantani az összes, távcső nélkül is elegendően fényes, azaz szabad szemmel látható bolygó közül. Ennek az az oka, hogy noha fényes, nem a bársonyfekete éjszakai égbolton ragyog, hanem mindig a pirkadat vagy naplemente fényárjában. Ugyanis a Naprendszer legbelső bolygójáról beszélünk, aminek pályája olyan szűk, hogy mi a Földről sose látjuk 30 foknál messzebb eltávolodni a Naptól. Ezért amikor látszólag éppen távol helyezkedik is el csillagunktól, amikor már kellően sötét az égbolt, hogy rajta feltűnhessen a bolygó fénylő pontja, már rendkívül alacsonyan található. Ezért tiszta légkör, tereptárgyaktól (szomszéd kéményétől és fenyőfától) mentes látóhatár és nagy türelem szükségeltetik általában a megpillantásához.

A Merkúr a Messenger űrszonda felvételén. Roppant különös világ, de a Földről megfigyelni annál nagyobb kihívás.
Forrás: https://www.esa.int/

A Merkúr, az istenek hírnöke idén a késő januári naplementék hírnöke is lesz. A hónap második felében az elkövetkezendő hónapok legjobb láthatóságát produkálja majd. Legjobb pozícióba január utolsó napjaiban emelkedik, ekkor egészen könnyen nyakon tudjuk majd csípni. A tavasz elején a pirkadatba költözik be, de nagyon alacsonyan jár majd akkor, így egészen májusig nem is számíthatunk rá, amikor ismét este lesz megfigyelhető.

A holdsarló ma este szintén egészen különleges állapotban mutatkozik meg: másfél napos lesz, azaz az újhold után másfél nappal fogja magát a bolygók között kelletni. Egy pengevékony, D irányultságú, 2,5%-os megvilágítottságú, dagadó sarlót kell keresnünk. Ez rendkívül kicsi fázis, ami felett nagyon könnyen átsiklik még a gyakorlott szem is, hiszen az apró, halvány sarló könnyedén egybeolvad az esti derengéssel.

A Hold Cseh Viktor ezen felvételén éppen akkora, 2,5%-os, mint ma este lesz, tehát hasonló sarlót kell keresnünk, azzal a különbséggel, hogy a felvételen hajnali, csökkenő sarlót láthatunk. Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

A Merkúr túloldalán kis szerencsével és sasszemmel még a Jupitert is észrevehetjük. Sokkal fényesebb, mint a Merkúr, azonban alacsonyabban is figyelhető meg, napnyugta után közvetlenül is már csak kevesebb, mint 8 fokra. Kinyújtott karú öklünket a látóhatárra állítva bőven a hüvelykujjunk alatt kell keresnünk.
A decemberi szenzáció, a betlehemi csillag képében, azaz a Szaturnusszal való szomszédsága továbbra is szoros – no persze messze nem annyira, mint egy hónapja, de még mindig közel áll egymáshoz a két óriásbolygó. A Szaturnusz azonban a Naphoz még a Jupiternél is közelebb helyezkedik el, és halványabb is nála, így ha bárki elcsípi, akkor minden csillagász szakértelmem kalapot emel előtte!

Az együttállás felkeresésével naplemente után 20 perccel, 16:20 környékén már érdemes megpróbálkozni. Kényes egyensúlyt kell tartanunk az égboltra lustán visszapislogó napsugarak és az égi tünemények rohamos horizont felé nyargalása között. 17 órakor a Jupiter már teljesen le is bukik a láthatár alá, őt negyed órával követi a holdsarló és a Merkúr. A légköri por és pára azonban ezelőtt már több tíz perccel ellehetetleníti azok megfigyelését, helyi körülményeinktől függő mértékben.

Az együttállás ma, január 14-én a legjobb megfigyelhetőségkor, 16:42 környékén. Forrás: Stellarium

Mire van szükségünk a jelenség megfigyeléséhez? Mindenekelőtt zavartalan délnyugati horizontra. Mire mennénk persze, ha borult lenne az ég? De a felhők az ország nagy részén szerencsére estére takarodót fújnak. Ezenfelül segítheti a dolgunkat egy pár kézi távcső, valamint abban szemlélve a Hold is szebb látványt mutat. De az igazi ínyencek a két szabad szemükkel is megkereshetik a triót, az az igazi kihívás!

A mai Merkúr-Hold együttállás azonban csak egy méltó bevezetése a Merkúr közelgő jó láthatóságának. A Merkúr szinodikus keringése 115 nap, ami azt jelenti, hogy a Földről nézve felső együttállástól felső együttállásig, vagy mondhatjuk úgy is, hogy telimerkúrtól telimerkúrig 115 nap alatt kerüli meg a Napot. Egy keringés során két kitérést produkál: Egy Naphoz képesti keleti kitérést, amikor este, naplemente után figyelhetjük meg a nyugati égen, és egy nyugati kitérést, amikor viszont hajnalban, napkelte előtt kel fel a keleti égen. Így egy év során vándormadár bolygónk 6 kitérést is megtesz! A kitérések közül azonban csak azokat tudjuk jól megfigyelni, amik tavasszal láthatók az esti égen napnyugta után, és amik ősszel láthatók a keleti égen, napkelte előtt. Ekkor az ekliptika hajlásszöge meredek a látóhatárunkhoz képest, így a Merkúr magasabban látszik, és jól megfigyelhető. Ilyen kedvező láthatóságokból legfeljebb 2 van tavasszal, és 2 ősszel. Ilyenkor a Merkúr szabad szemmel is ott tündököl egünkön.

A mai együttállás pedig nem más, mint a két kedvező tavaszi Merkúr-láthatóság közül az elsőnek a nyitószeánsza! 2021-es évünk tavaszán most januárban, és majd májusban figyelhetjük meg hírvivő bolygónkat az esti ég alján.  Remélem már kedvet is csináltunk ehhez a mostani kellemes “tavaszi” megfigyeléshez, ebben az enyhe tavaszi időben…

Mire is számítsunk a pompás láthatóság kapcsán?

  • Merkúrunk még tavaly, 2020.12.19-én ért felső együttállásba a Nappal. Ekkor éppen telimerkúr fázisba került, és pont a legmesszebb tartózkodott a Földtől. Látszó átmérője így is rendkívül apró, mindössze 4,6″-es volt, -1,2 magnitúdós fényesség mellett (Ez aztán még telimerkúrból is ugyan kicsinek számít, összehasonlításként az ereje teljében levő Jupiter 45-50″-es is lehet egünkön!) A Merkúr ezután szép lassan egyre távolabb araszolt a Naptól, miközben fázisa lassan csökkent, megfigyelhetősége pedig javult.
  • Jeles napunkra, január 14-ére fázisa 85%-osra csökkent, átmérője pedig kövér 5,6″-re hízott, és immár 15 fokra távolodott el Napunktól. Egy 10 cm-es távcsővel, 200x nagyításon, narancssárga szűrővel már megpillanthatjuk a horizontközelben levő, légköri turbulenciáktól rotyogó apró bolygó megnyúlt, nem teljesen kerek korongját.

Így néz ki most a Merkúr. Tiziano Olivetti csodálatos fotója 2021.01.12-én készült, 10:57 UT-kor, 50,5 cm átmérőjű távcsővel, napnyugta előtt, Bangkokban. Forrás: ALPO Japan

  • Az elkövetkező napokban szerencsére egyre jobban megfigyelhető lesz, ahogy tovább távolodik a Naptól, és az ekliptika hajlásszöge is tovább javul. A bolygó mérete közben lassan növekdni fog, fázisa pedig tovább fogy.
  • A Merkúr legnagyobb kitérését január 23-án éri el. Ekkor 18,6 fokra távolodik majd el Napunktól, és szabad szemmel is jól megfigyelhető lesz, -0,6 magnitúdós fényes csillagként, naplemente után a nyugati látóhatáron.
  • Két nappal később, január 25-én kerül dichotómiába, amikor is a fogyó korong éppen eléri a fél-fázist. Félmerkúrunk ezen az estén már jókora, 7,3″-es átmérőt fog elérni, -0,4 magnitúdós fényesség mellett kiválóan megfigyelhető lesz. A kissé már beharapottnak tűnő, 48%-os fázisú terminátor mentén az egyenlítőn a Solitudo Cripohori sötét foltja, a déli (felső) perem mentén pedig a Solitudo Phoenicis sötét régiója terpeszkedik.

Így néz ki majd a Merkúr távcsövünkben, 2021.01.25-én, 17:00-kor. Az ‘N’ betű az északi égi pólust mutatja. A terminátoron az egyenlítő mentén húzódó sötét folt a Solitudo Criophori, a külső peremen a kép felső részén elterülő sötét folt pedig a Solitudo Phoenicis. Forrás: WinJupos

  • Egészen január végéig gyönyörködhetünk a tovább fogyó és halványodó, de méretében tovább növekvő merkúrsarlóban. Január 31-én a 20%-osra fogyott, 1 magnitúdós bolygót már kihívás lesz megtalálni, mindössze 14,5 fokra a Naptól. Ha keresőtávcsövünk segítségével mégis sikerül, igazán szép méretű, 8,8″-es sarlóban gyönyörködhetünk majd, immár remegő búcsút intve az apró bolygónak. A Merkúr legközelebb április végén-május elején tér vissza az esti égre, és ezután már csak ősszel, hajnalban láthatjuk majd.

Az utóbbi hetekben igazán morcos felhőzet lehetetlenítette el az éjszakai égbolt csodálását, ragadjuk meg hát a kiderülő égboltot, és hozzá a vastag kabátot! Keressük fel legbelső bolygónkat késődélután, a nyugati ég alján!

Szerző: Világos Blanka, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 Borítókép:  A Holdsarló, a Merkúr (középen) és a Vénusz (jobbra lent) együttállása Cseh Viktor tavaly májusi felvételén. Hasonló alakzatra számíthatunk most is. Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

Tetszett a cikkünk? Ez is érdekelhet: A Vesta extragalaktikus ámokfutása