Augusztusi csillaghullás

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A sötét éjszakában felfelé tekintve az ezernyi mozdulatlan csillag és a Tejút hömpölygő folyója mellett időnként egy-egy felvillanó hullócsillag vonja magára figyelmünket. Elbűvölő szépségük és gyors mozgásuk, mely oly nagy ellentétben van a csillagok tekintélyparancsolóan komótos égi útjával, régóta megragadta az emberek érdeklődését. A csillagképekhez hasonlóan így a hullócsillagokhoz is rengeteg népi hiedelem és eredettörténet kapcsolódik.

Látványos vízparti fotó egy hullócsillagról. FORRÁS: AFP/MATTHIAS BALK

A hullócsillagok eredetét sokáig homály fedte, mára azonban tudjuk, hogy az űrben hatalmas sebességgel mozgó porszemcsék és kisebb kődarabok légkörbe való belépése okozza a jellegzetes felfénylést. Ugyan ezek gyakran egészen parányiak, de elképesztő gyorsasággal merülnek bele a légkör felső rétegeibe, másodpercenként 11-72 kilométert megtéve. Ekkora sebességgel haladva Budapestről bármelyik balatoni strandon találhatjuk magunkat mindössze 2-3 másodperc alatt! Eltekintve attól, hogy igencsak hamar elégnénk a súrlódástól…

Hatalmas mozgási energiájuk – a súrlódás következtében – hővé alakul, ez a felforrósodás készteti világításra a légkör részecskéit. A világítás ilyen módját ionizációnak nevezzük, és mindennapi életünkben is találkozhatunk még vele, az ioncsövek révén (neoncső).

A hullócsillagokat két nagy csoportba szokás osztani. Az első osztályba az úgynevezett rajoknak a tagjait soroljuk. Egy meteorraj – a meteor a hullócsillagok másik elnevezése- érkezésekor óránként akár 100-120 hullócsillagot is megfigyelhetünk. Leghíresebbjük az augusztusi Perseidák. A második csoportot az úgynevezett sporadikus, vagy szórványos meteorok alkotják. Ezek nem tagjai egyik rajnak sem, érkezésük véletlenszerű.

A Föld az ábrán fölfelé mozog, így abból az irányból több hullócsillag érkezik. Vagyis hajnalban lesz látható a meteorok többsége. Kép forrása: www.wikipedia.org

Időbeli eloszlásuk nem csak az év során változik, de a napszakokkal is. Ez mindkét csoport tagjaira igaz. A Föld saját tengelye körüli mozgása miatt hajnalban bolygónkkal szembe jönnek a meteorok, míg kora este egy irányban mozgunk velük. Ilyenkor csak a legyorsabbak érhetnek utol, és léphetnek be a légkörbe.

A meteorrajok évről évre visszatérő, adott irányból érkező hullócsillagok zápora. A Nap körül keringve az üstökösök és kisbolygók port bocsátanak ki és hagynak el hagynak el pályájuk mentén. Ha az égitest rendszeresen visszatér, akkor pályája környéke „piszkossá”, porossá válik. Amennyiben a Föld pályája áthalad ezen a ritka porfelhőn, a pálya mentén keringő porszemcsék a légkörbe lépve hullócsillagokká válnak. Mivel a Nap körüli pályánkon mindig ugyanakkor érjük el az adott porfelhőt, így az évnek mindig ugyanabban a szakaszában láthatjuk a meteorrajokat.

A légkörbe belépve minden meteorraj jellegzetes alakzatban érkezik. A hullócsillagok nyomvonalát visszafelé meghosszabbítva arra lehetünk figyelmesek, hogy azok körülbelül egy pontban találkoznak. Az égnek ezt a pontját nevezzük a meteorraj radiáns pontjának. A csillagképek az ég teljes tartományát lefedik, így e pont elhelyezkedése alapján kapják nevüket a rajok. Így az augusztusi Perseidák raja a Perseus csillagkép felől látszik érkezni.

A 2018-as Perseidák során készült kép. Jól látható a radiáns pont helye. Forrás: https://www.imo.net/viewing-the-perseid-meteor-shower-in-2020/

Bár a meteorrajok minden évben ugyanakkor láthatóak, de nem minden évben ugyanolyan intenzívek. Az Oroszlán (Leo) felől érkező Leonidák például harminchárom évente úgynevezettet kitörést produkálnak. Az 1833-as „vihar” olyan mértékű volt, hogy az észak-amerikai indián törzsek évtizedekig meséltek gyermekeiknek az „éjszakáról, amikor a csillagok lehulltak”. Bizonyos törzsek az évek múlását karóba vésett csíkokkal számlálták. Maroppo területén ez az év lett az időszámítás kezdete, a hatalmas „csillageső” révén. Több indián a születésének évét is ehhez az eseményhez képest adta meg, évtizedekkel később is. A hullócsillagok nem csak ilyen emléknyomot hagytak rajtunk, de őseink őstörténeteit is alakították.

A mitológiai történetek egyik fontos feladata volt a természeti és társadalmi jelenségek értelmezése. A tenger sósságától kezdve, a sivatagok létrejöttén keresztül egészen az égi jelenségig minden területen találkozhatunk mitológiai magyarázatokkal. Ugyan a történetek többsége a szülőkultúráról többet mond, mint a kérdéses jelenségről, de éppen ez adja érdekességüket.

A görögök szerint a hullócsillagok a napisten, Héliosz fiának állítanak emléket. Phaethon megeskette apját a Sztüx folyó vizére, hogy teljesíti egy kívánságát. Az istenek a visszavonhatatlan esküjüket ennek az alvilági folyónak a vizére tették. Megszegése esetén inniuk kellett annak vizéből, ami kilenc évre némává tette őket. Phaethon kívánsága a Nap szekerének hajtása volt. Héliosz figyelmeztette, hogy a nyugtalan lovakat maga Zeusz sem lenne képes vezetni, de a makacs fiú nem hallgatott apjára. Büszkén hajtotta a szekeret kelet irányából az égre, de a lovak hamar ellenszegültek az ismeretlen hajtónak. A nagyravágyó fiú rémülten próbálta irányítása alá vonni a szekeret, de egyre inkább eltávolodott a Földtől, annak lehűlését okozva. Ijedt kanyarral fordult vissza, de a mai Szahara térségében túl közel jött, felégetve a növényvilágot, az emberek pedig megperzselve. Zeusz ekkor kénytelen volt villámával megölni a szerencsétlen fiút, nehogy a teljes világ pusztulását okozza. A halott Phaethon hullócsillagként hullt le az alvilágba. Héliosz ezért is nyugszik le este, hogy az alvilágban meglátogassa szerencsétlenül járt gyermekét.

Johann Liss német festő Phaethon bukása című festménye a 17. század elejéről

A történet nem csak a hullócsillagok keletkezésére ad magyarázatot, (azok Phaethon emlékére hullanak) de a Szahara keletkezésére, az ott élők sötét bőrére és a napszakok váltakozására is. Igazi eredetmítosz, mely egymástól független jelenségeket magyaráz.

A görögök nem gondolták, hogy a hullócsillagok jó vagy rossz ómenek lennének, ellentétben sok más kultúrával. Több társadalom vallotta, hogy minden embernek van egy csillaga, így a csillaghullás emberek halálát jelzi előre.

Éppen ezzel ellentétben a hullócsillagok a paunik (a mai Oklahoma területén élő indián törzs) számára reményt jelentett. A történet szerint élt egyszer egy nagy harcos, nevét tisztelték a szerte a vidéken. Pownohatawa éppen lovai után barangolt a vidéken, mikor ellenséges harcosok találtak rá. Látva, hogy túlerőben vannak üldözőbe vették. Pownohatawa menekülni kezdett, de hosszú üldözés után kénytelen volt harcba bocsátkozni. Hősiesen védekezett, de a túlerő ellen ő sem tehetett semmit. Megölték, skalpját leszedték, csontjait pedig szétszórták a vidéken. Mikor anyjához eljutott a rettenetes hír keservesen sírni és gyászolni kezdett. A folyamatos gyász kimerítette, három nap után bele is vakult az idős asszony. Az istenek azonban megsajnálták az asszonyt és a nagy harcost. Csontjait összeszedték a harcosnak és magukhoz vették az egekbe, majd feltámasztották. Innen hullócsillagként térhetett vissza a Földre. Azóta is a hullócsillagok a feltámadás és az istenek támogatásának jelképe. Az említett 1833-as nagy meteorhullást a többi indián törzs és más kultúrák is rossz előjelnek tekintették, de a paunik emlékeztek Pownohatawa esetére, így nem vártak a világvége eljövetelére. Ugyan először ők is megrémültek, de a törzsfő emlékeztette őket, nincs mitől félniük.

Szent Lőrinc ábrázolása. Forrás: www.stlawrences.org

A keresztény Európa is megalkotta a saját mítoszát a hullócsillagokra. Egészen pontosan az augusztusi meteorhullásra.

Szent Lőrinc életéről igen keveset tudunk, azonban a katolikus egyház egyik legfontosabb vértanúja. A harmadik században élt diakónust Valerianus császár törvénye értelmében halálra ítélték hite miatt. A hagyomány szerint 258. augusztus 10-én lelte halálát tűz által. A máglyán azonban szeme sem rebbent, csupán szeméből hulltak alá könnyei. Az esemény az évente visszatérő meteorhullás időszakára esik, így kaphatták meg a Perseidák a Szent Lőrinc könnyei nevet, elsősorban az angol nyelvterületen. Érdekes magyar mondás, mely szintén Szent Lőrinchez kapcsolódik a „Lőrinc belepisilt a dinnyébe”. Ugyanis augusztus második felére a dinnye vizessé, ízetlenné válik.

Az év utolsó édes dinnyéit szürcsölve nézzünk fel mi is az égre a következő napokban, és figyeljük meg a Perseida meteorraj hullócsillagait!

Szerző: Soós Benjamin, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet

Borítókép: Geminidák meteorraj Kínából 2018-ban, Barcroft Media.