Augusztus legszebb csillaghullása: Hölgyeim és Uraim: jönnek a Perseidák!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Ki ne hallott volna már a meteorzáporok koronázatlan királyáról? A Perseidák hullócsillagai idén nyáron is eljönnek, hogy augusztus 12. környékén meglepetésszerűen bukkanjanak fel az éjszakai égen, a várakozás izgalmával és szemkápráztató felvillanásokkal jutalmazva meg az égbolt kémlelőit. A különleges programhoz ráadásul nem kell semmiféle bonyolult felszerelés vagy előképzettség, pusztán egy fényektől távoli megfigyelési helyszín, tiszta égbolt és persze egy csipetnyi türelem.

A hullócsillagok valójában apró, többségében porszemcse méretű mikrometeoroiodok, amelyeket tipikusan üstökösök (olykor pedig aszteroidák) szórtak szét Nap körüli pályájukon. A Földünk éves keringése során áthalad ezen lazán kötött, ritkás porfelhőkön, elnyelve az üstökösök hátrahagyott törmelékét. Egy légkörbe ütköző porszemcse még a magaslégkörben villámgyorsan elég, ráadásul kis mérete miatt ez a megsemmisülés láthatatlan is marad(na) számunkra. Az óriási, akár 10-70 km/s-ot elérő sebességük miatt azonban a mikrometeoroidok még így is tekintélyes utat tesznek meg oxigén- és nitrogén-molekulák között, amelyekkel kapcsolatba kerülve elektronokat szakítanak le róluk (ez a folyamat az ionizáció). A levegő ilyen módon ionizált molekulái gyorsan vissza is nyerik elektronjaikat (ez pedig a rekombináció) miközben látható fényt bocsájtanak ki. Ezt az ioncsatornát pedig már szabad szemmel is érzékelhetjük, mint a hullócsillag rövid, csíkszerű felvillanását, amit meteorjelenségnek, vagy egyszerűen csak meteornak nevezünk.

Fényes Perseida Magyarország felett 2018-ban. (Forrás: Kaszás Gergő – link: Www.facebook.com/nightscapesphotography)

Elviekben az év bármelyik éjszakáján megpillanthatunk egy-egy szórványos (szakszóval sporadikus) hullócsillagot, ám a gyakorlatban erre akár fél-egy órát is várni kell az eget fürkészve. Sokkal jobb lehetőség kínálkozik, mikor a Föld évente menetrendszerűen áthalad egy-egy frissebb porfelhőn, amelyeket az utóbbi év(tized)ekben a belső-Naprendszerben járt üstökösök hagytak hátra. Az ilyenkor tapasztalható tömeges, rajszerű hullócsillagzáporokból több tucatot különböztetünk meg, többek között a Quadrantidákat, a Geminidákat, a Leonidákat vagy jelen cikkünk főszereplőjét, a Perseidákat. Mindegyikük kivétel nélkül a hullócsillagok beérkezési iránya (az ún. radiáns) által kijelölt csillagkép után kapták a nevüket. Bár egy-egy meteorraj időszaka akár heteket is felölelhet, a legtöbb felvillanást az adott raj tetőzésekor, egy tipikusan néhány órás szűk idősávban lehet elcsípni.

A Föld Nap körüli pályája és a Swift-Tuttle üstökös által hátrahagyott porsáv relatív helyzete. Augusztus 12. környékén, amikor a Föld érint a porfelhőt, utóbbi a Perseus csillagkép irányában látszik.

Hogy pontosan hány meteort hoz egy raj, azt évről évre csak hozzátevőlegesen lehet megbecsülni. A meteorraj tetőzésének jellemzésére szolgáló mértékegység a ZHR (zenithal hourly rate), ami a tökéletes megfigyelési körülmények között egy óra leforgása alatt észlelhető hullócsillagok számát adja meg, feltételezve, mintha az aktivitás éppen a fejünk felett, a zenitben történne. Könnyen belátható, hogy ez a mennyiség pusztán az észlelések elméleti maximumát adja meg, a valóság (legalábbis statisztikai szempontból) mindenképpen visszafogottabb.

Perseidák hullanak a Tejút sávja előtt és a Pireneusok felett. (Forrás: Jean-Francois Graffand/APoD)

A hullócsillag-kapások száma azonban nem minden, erre kiváló példa a mindenki által ismert Persediák. Ha csak a ZHR-t tekintjük, akadnak sűrűbb meteorzáporok is, mint pl. a decemberi Geminidák vagy az év első napjain felbukkanó Quarantidák, amelyek akár 120-as ZHR-rel is kecsegtethetnek. Azonban a Perseidák hullócsillagai egy hatalmas előnnyel bírnak a másik két meteorrajjal szemben – nyáron jönnek. Egy kellemes augusztusi éjszaka pedig sokkal jobb lehetőséget kínál egy hullócsillag-nézéssel egybekötött családi programra, égfürkészésre vagy randira, mint télen (igaz, több a szúnyog is : ).

A Perseidák voltaképp már most is itt vannak, a július végétől észlelt hullócsillagok egy része már ehhez a családhoz tartozik. Az igazi tűzijátékra azonban augusztus 12/13. éjjelén fog sor kerülni. Ekkor a hullócsillagok óránként megtapasztalható elméleti maximuma egészen 100-ig szökhet fel. Valójában ettől kevesebbre (jó égnél mondjuk óránként 20-30-ra) lehet számítani. A meteorraj tetőzése relatíve hosszú ideig tart, így a környező éjszakákon, augusztus 11. és 13. éjjel is érdemes lesz az égboltot kémlelni. A Perseidák sötétedéstől kezdődően érkeznek az észak-keleti égbolt felől (a Perseus csillagkép irányából, innen is a nevük) így érdemes ebbe az irányba pozicionálni magunkat; a felvillanások azonban a radiánstól 40-50 fokra is feltűnnek.

Az égbolt Budapestről szemlélve augusztus 12-én éjjel 10 óra körül. A tipikus Perseidák beérkezéi irányainak meghosszabbítása (a raj radiáns) a Perseus és a Zsiráf csillagképek közötti területre mutat. (Forrás: Stellarium)

A Perseidák szülőobjektuma a felfedezőiről elnevezett 109P/Swift-Tuttle üstökös, amely elnyújtott ellipszis pályán kering a Nap körül. Mivel egy visszatérő üstökösről és egy igen látványos hullócsillag-záporról van szó, így a kultúrtörténeti hatása is jelentős. Az európai kultúrkörben Szent Lőrinc történetében kapott jelentős szerepet a Perseidák meteorraj. A rómaiak által üldözött mártírt a hagyomány szerint 258. augusztus 10-én ítélték halálra a rómaiak, a máglyán azonban egyetlen hangot sem hallatott, csak a könnyei hullottak – a néphagyomány így kapcsolta össze az évnek ugyanezen szakaszában visszatérő égi fényeket az ókeresztény történettel, és nevezte el a Perseidákat Szent Lőrinc könnyeinek.

A Perseidák hullócsillagzápora azóta is jelentős hatással bír az emberekre, főleg a Swift-Tuttle 133 évenkénti közelsége utáni években. Az üstökös legutóbb 1992-ben tette tiszteletét Nap-közelben, így akkor ‘’porozta’’ be utoljára a pályáját. A Perseidák forrása azóta is lassan fogy, és jó ideig még nem lehet utánpótlásra számítani, hiszen a Swift-Tuttle legközelebb 2126-ban fog a belső-Naprendszerben kószálni. Egyelőre azonban még nem kell attól tartani, hogy leáldozik a raj, hiszen akárcsak az elmúlt 25 évben, úgy idén és a következő jó néhány évben is nagyszámú hullócsillaggal és néhány igazán látványos tűzgömbbel (legalább 1 cm-es meteorok keltette, hosszabb ideig tartó és a Vénusz fényességét elérő felvillanás) fog megörvendeztetni minket.

Mindehhez pedig se komoly felszerelésre (kis látómezejű távcsővel nem is lehet elcsípni a pillanatnyi felvillanásokat), se speciális helyszínre nincs szükség. Mindössze egy fényszennyezéstől mentes helyszínt kell találni: Ideális a városi fényektől távoli mezőn elheveredni, de akár egy sötét zug is alkalmas lehet a kert végében, ha északkeleti irányba néz. A Hold fényétől idén nem kell félnünk. Vékony sarlóként jár majd az égen és viszonylag korán alá fog bukni a nyugati horizontnál, tovább növelve a sikeres les esélyét. Érdemes a kényelmes meteormegfigyeléshez döntött nyugágyat, vagy polifoamot és párnát használni, mert hosszú távon fölfelé nézni nyaktörő mutatvány.

Ha pedig valaki nem érné be az hullócsillag-vadászattal, akkor érdemes távcsöves megfigyelésekkel is kiegészíteni az élményt. A Svábhegyi Csillagvizsgáló augusztus 11-én, 12-én  és 13-án obszervatóriumi távcsövezéssel és meteorit-vizsgálattal összekötött programra készül. Bővebb információ és jegyvásárlás itt.

De országszerte csatlakozhatunk távcsöves bemutatókhoz: Az ’Egy hét a csillagok alatt’ programsorozat keretében ugyanis épp a Perseida-maximum környékére szerveződnek a csillagászati bemutatók. Több mint harminc helyszínen várják majd amatőrcsillagászok, csillagvizsgálók és egyesületek az érdeklődőket. A hullócsillagok és a Tejút szabad szemes látványát így meg lehet spékelni a Jupiter felhősávjaival, a Szaturnusz gyűrűivel és számtalan mélyég-objektum fantasztikus látványával – mindezt hozzáértők tolmácsolásában.

Már csak derült égboltra van szükség és egy jó társaságra!

Szerző: Barna Barnabás, Tudományos munkatárs / bemutató csillagász
SZTE TTIK Fizikai Intézet / Szegedi Csillagvizsgáló

📸 A borítókép forrása: Kaszás Gergő (link: www.facebook.com/nightscapesphotography)