Aszteroida a célegyenesben!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Április 2-án ér a Juno nevű kisbolygó ezévi oppozíciójába, ami az egyik legnevezetesebb helyzete a naprendszerbeli égitesteknek! Oppozíció, azaz szembenállás során az objektum éppen a Nappal szemben, a Nap-Föld által kijelölt egyenes irányába esik, – tehát ekkor jár hozzánk legközelebb. Így ha nem is célegyenesbe, inkább Nap-Föld egyenesbe ér most az aszteroida, mindenképp érdemes megfigyelni!

Így képzelhetjük egy égitest oppozícióját. Az ábrán a Szaturnusz kerül oppozícióba – ekkor éppen a Napot és a Földet összekötő egyenesbe esik. Az égitestek egymáshoz képest ugyanígy fognak állni a Juno oppozíciója esetén, pusztán a Szaturnusz helyére kell elképzeljük az aszteroidát. Forrás: https://www.rmg.co.uk/

Oppozíció és oppozíció között is hatalmas különbségek vannak. Ez annak köszönhető, hogy az égitestek ellipszispályán keringenek a Nap körül – a Juno is egy igencsak elnyúlt ellipszis mentén mozog. A nagybolygók majdnem tökéletes kör alakú pályán keringenek, de ez a kisebb égitestekre általában nem igaz. A Juno, mikor pályáján a legközelebb tartózkodik a Naphoz, 2 CsE-re (1 Csillagászati Egység a Nap-Föld átlagos távolságnak felel meg) helyezkedik el tőle, míg legtávolabbi pontjában 3,3 CsE-re, tehát több, mint másfélszer távolabb van maximumban, mint minimumban!

A mostani együttállás során az aszteroida 2,06 CsE-re fog elhelyezkedni tőlünk. Ekkor éppen 3 CsE-re lesz a Naptól, így sajnos egy viszonylag távoli helyzetében kerülünk vele egy vonalba, tehát az ezévi együttállás nem a legkedvezőbb. De ne csüggedjünk, így is elegendően fényes és távcsővel könnyedén megfigyelhető lesz! Az oppozícióban most 9,5 magnitúdó fényességű, ami azt jelenti, hogy akár már egy jobb minőségű kézi távcsővel megfigyelhető kellően sötét égbolt esetén. Ezt a fényességet még hetekig tartja, így nem késünk le semmiről!

A Juno pályája a Naprendszert felülről vizsgálva. Jól látszik, hogy mennyire elnyúlt a pályája, sőt, nem is pontosan a Föld keringési síkjában helyezkedik el.
Forrás: https://www.universetoday.com/140237/catching-asteroid-3-juno-at-its-best/

A Juno az aszteroida- vagy kisbolygóövben kering, ami a Mars és Jupiter között elhelyezkedő törmelékgyűrű. Ez a kisbolygó 250 km átmérőjű, ezzel az aszteroidaöv egyik legnagyobb ismert objektuma. Korai, 1804-es felfedezésével a naprendszer harmadik ilyen égitestévé vált! Ezért is kapta neve elé a kisbolygó-nevezéktanban elfogadott 3-as számot. Pontos neve így (3) Juno, hasonlóan az (1) Ceres-hez, vagy a (2) Pallas-hoz. Alakja gömbre emlékeztető, de igencsak rücskös, szabálytalan kődarab. Űrszonda még nem repült el mellette, így sajnos nincs róla nagy felbontású felvételünk. A kisbolygók közé soroljuk, mert ámbár viszonylag nagy méretű, de nem teljesíti a törpebolygókra vonatkozó azon feltételt, hogy felvegye a gömb formát. Ez azért egy fontos feltétel, mert ha kellően nagy az objektum tömege, annak kialakulásakor gömb alakban állapodik meg az anyaga saját tömegvonzása következtében. Ha ehelyett szabálytalan alakú, akkor kicsi a tömege és nem nevezhetjük törpebolygónak.

A Juno kisbolygóról készült felvételsorozat a 100 hüvelyk, azaz 2,5 méter átmérőjű Mt. Wilson hegyi távcső felvételén. Mindegyik felvétel bal alsó sarkában felsejlik egy kb. 90 km átmérőjű kráter.
Forrás: https://www.cfa.harvard.edu/news/archive/pr0318image.html

Ugyan a törpebolygók és a kisbolygók egy része viszonylag nagy méretű, méretükhöz képest roppant távol helyezkednek el tőlünk. Az aszteroidák távcsöves észlelése során igencsak nehéz felbontani őket, hogy korongjuk kiterjedését megláthassuk a pontszerű (pontosabban szintén korongszerűnek látszó) csillagokhoz képest. A Juno esetében sajnos amatőr műszerekkel ez lehetetlen: a 0,165”-es látszólagos átmérőjéhez legalább egy 70 cm-es tükörátmérőjű távcső kellene – ez pedig egyetlen magyar honfitársunk kertjében sem lapul jelenleg. A nagyobb átmérőjű Ceres (0,85”) és Vesta (0,7”) felbontására már van esélyünk amatőrcsillagász távcsövekkel is. Ha oppozícióba kerülnek, mindenképpen írunk róluk cikket! Azt azonban szépen meg tudjuk figyelni, hogy a fénypont napról napra elmozdul a távoli, álló csillagokhoz képest. Így nagyon érdekes és izgalmas távcsöves kihívás lehet ezeket az égi vándorokat nyomon követni! A Juno most éppen a Szűz csillagkép közepén helyezkedik el, a δ-Virginis közelében. A kisbolygó április 2-án és az azt követő pár hétben hajnali 1 óra körül delel, de már este 9 órakor is elegendően magasan látható már. Minél nagyobb távcsővel érdemes megfigyelni a kisbolygó színét is. Ez gyakran nem színtelen fehér, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben sárgás – a Pallas például kifejezetten szalmasárga. Nagyon érdekes lenne így megpillantani a Juno színét is!

A Juno művészi illusztrációja a kis felbontású felvételek alapján.
Forrás: https://www.cfa.harvard.edu/news/archive/pr0318image.html

Aki tehát teheti, ragadja meg távcsövét és figyelje meg a Juno kisbolygót, amíg ilyen közel jár hozzánk! Nagyon izgalmas a Naprendszerben száguldozó aszteroidák nyomonkövetése,ha napról napra megfigyeljük, hogyan mozdult el, és látómezőrajzot is készítünk róla! Egy csillagtérkép program hivatkozása, ami segít megtalálni a kisbolygót: https://theskylive.com/juno-tracker

Szerző: Világos Blanka, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet