Amikor a sötétség és a csillagok felülkerekednek – Az őszi napéjegyenlőség

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Idén szeptember 22-én következik be az őszi napéjegyenlőség, mellyel elkezdődik a csillagászati ősz, a nappalok rövidebbek lesznek, mint az éjszakák. Ez egy vérbeli csillagásznak nagy öröm, azonban sok ember nem szereti, ha korán sötétedik. Jelenleg óráinkat is átállítjuk a hosszabb sötétség miatt, hogy ezzel energiát spóroljunk. Már az ókori népek is felfigyeltek a nappalok és az éjszakák hosszának változására, sőt a görögök az antiküthérai szerkezet segítségével előre meg tudták jósolni a napéjegyenlőségek időpontját.

Az évszakok változása
A Föld Kering a Nap körül, emellett forog a saját tengelye körül is, azonban ez a forgástengely nem merőleges a keringési síkra, hanem 66,6 fokot zár be azzal. A tengelykörüli forgásnak köszönhetően a tengely igyekszik megtartani irányát, és ez a ferde tengely okozza az évszakok változását. „De hogyan?” -kérdezhetjük- „Hiszen a tengelyferdeség nem változtat közvetlenül a hőmérsékleten.” A válasz abban keresendő, hogy a Föld egy területének átlaghőmérsékletét főleg az befolyásolja, hogy ott mennyi napenergia nyelődik el. Mivel a Föld pályájának minden pontján egyenlő a napállandó (a Nap felé néző egységnyi felületre eső, a Napból kisugárzott teljesítmény), ezért csak a napsugarak beesési szöge, illetve annak időtartama számít. Minél kisebb a beesési szög, és minél rövidebb a nappalok időtartama annál hidegebb lesz, és minél nagyobb a beesési szög, illetve minél hosszabbak a nappalok, annál melegebb időjárást lehet prognosztizálni.

Föld tengelyferdesége jelenleg 23,4 fokban tér el a merőlegestől. Forrás:https://en.wikipedia.org

Az évszakok változása. Nyáron az Északi-sark napfényben fürdőzik, télen hosszú éjszakába burkolózik. Forrás: https://upload.wikimedia.org

Itt a terminátor lesz a megfejtés!
Azt már megfejtettük, hogy miért változnak az évszakok, de még nem tudjuk, hogy mi köze van ennek a napéjegyenlőséghez. Az előbb említett tengelyferdeség nem csak a napsugarak beesési szögének, hanem a nappalok hosszának változásáért is felelős. Hiszen ha például az északi sark dől a Nap felé, akkor az északi féltekén hosszabbak lesznek a nappalok, és nagyobb lesz a napsugarak beesési szöge, mint a déli féltekén. Sőt az északi sarkkörtől északabbra fekvő területeken egy napon belül egyáltalán nem nyugszik le a Nap. Azonban éppen akkor, amikor a földi terminátor (az a vonal, ami az éjszakát és a nappalt elválasztja) áthalad a Föld pólusain, akkor ugyanolyan hosszú a nappal, mint az éjszaka, tehát napéjegyenlőség van. Ez évente kétszer is bekövetkezik, tavasszal és ősszel. Ilyenkor a Nap épp az egyenlítőre süt merőlegesen, a sarkokon pedig a horizonton látható. A csillagászati évszakok a tengelyferdeséghez köthető nevezetes eseményekkor kezdődnek, illetve fejeződnek be. Napéjegyenlőséggel kezdődik az ősz és a tavasz, napfordulóval a nyár és a tél. Ez utóbbi akkor következik be, amikor a terminátor legjobban eltávolodik a Föld pólusaitól, tehát, amikor leghosszabb az éjszaka, vagy a nappal.

A Stonehenge építői is tudtak a tengelyferdeséghez kötődő nevezetes eseményekről. Például a nyári napforduló idején speciális helyen süt át a nap, az építmény közepe felé. Forrás:https://upload.wikimedia.org/

Mozgó napéjegyenlőség
Fontos, hogy naptárunk napjai Földünk csillagászati mozgásához igazodjanak. Julius Caesar, a híres római császár sem volt elégedett a római naptárral, mely az ő korára már két hónapnyival elcsúszott a valódi időtől. Felkért egy alexandriai csillagászt, Szoszigenészt, hogy alkosson egy olyan naptárat, ami igazodik a valódi év időtartamához. 

A Julián naptár bevezetőjének, Julius Caesarnak a mellszobra. Forrás: https://commons.wikimedia.org

Hogy a következő naptár helyesen kezdhesse a „működését”, az eltolódott napokat betoldotta az egyik évbe, melyet később „annus confusus” (összezavart év) néven emlegettek. Az új naptár bevezetésével minden negyedik évbe került egy szökőnap. Azonban ez a rendszer sem volt tökéletes, így XIII. Gergely pápa idejére a március 21-i tavaszi napéjegyenlőség március 10-ére csúszott, ami a csillagászati eseményekhez igazított ünnepeknél okozott problémát (a tavaszi napéjegyenlőség a húsvét számításául szolgál, ami az egyik legfontosabb egyházi ünnep). 

XIII. Gergely pápa 1582-ben vezette be a máig használatos naptárat. Forrás:https://hu.wikipedia.org

Ezt úgy orvosolták, hogy csak minden 400-zal osztható századforduló lett szökőév. Tehát a 100-al osztható századfordulók nem szökőévek, hiába esne rájuk a szökőévszámítás, a 400-al oszthatók viszont továbbra is szökőévek maradtak. Ez nagyon hosszú időre megoldja a naptárproblémákat, az átlagos naptári év hossza közel azonos a valódi év hosszával. Mivel azonban a korrekció nem folytonos, hanem egy-egy nap „hirtelen” közbeiktatásával történik, ezért látható, hogy vannak „ingadozások” a rendszerben. Ezért lehet, hogy idén is az „ideálisnak tekintett” szeptember 23-a helyett 22-ére, egészen pontosan, magyar idő szerint szeptember 22-e, 17:21-re esik az őszi napéjegyenlőség.

Itt van az ősz, itt van ujra, s szép, mint mindig, énnekem.

Az ősz beköszöntével is nagyon sok szép néznivalónk akad a csillagos égbolton. Kiválóan megfigyelhető például az M31 Androméda-galaxis, a Tejútrendszerhez legközelebb elhelyezkedő nagy csillagváros, illetve galaxisunk legidősebb, 13 milliárd éves objektuma, a festői szépségű M15 gömbhalmaz.

Az M15 gömbhalmaz 2020.09.20-án 21 óra UT körül. Készítette: Dr. Kovács Sándor Forrás:https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=82286

Ne hagyjuk ki az égbolt legszebb nyílthalmazát, a Perseus-ikerhalmazt sem, mely két fiatal, ám igen látványos csillaghalmazból áll. Mindhárom objektumot tiszta, fényszennyezés mentes égről akár szabad szemmel is megpillanthatjuk, de egy binokulárban már nagyon szépen mutatnak. A Jupiter és a Szaturnusz láthatósága is kedvező, ezért ezeket is figyeljük serényen! Derült eget, üljünk ki a dombtetőre, onnan nézzünk szerteszét! És ne feledjük: az egyre hosszabb éjszakák várják a csillagok szerelmeseit!

Szerző: Kóti Dávid Attila, Amatőrcsillagász 
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló