Az óriási Mars megfigyelése – mars az ég alá!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A hetekben esténként a délkeleti égbolton tündöklő fényességgel ragyog narancsvörösességében a Mars. Az évtized (sőt, évhuszad) legjobb láthatóságával  kérkedik nekünk, így mindenképp figyeljük meg távcsővel, ha van rá módunk! Lássuk, mit érdemes tudnunk a Vörös Bolygó ragyogásáról és megfigyeléséről:

Miért éppen most?

A Mars már szeptember vége óta a második legfényesebb bolygó az égbolt sötétjén. A Vénusz még mindig túlragyogja, de az oppozíció, azaz együttállás azon ritka pillanat, mikor a Mars még a Jupitert és a Szaturnuszt is legyőzi fényességében. Feltűnő ragyogását hosszú ideig megtartja, még ha az oppozíció után hónapról hónapra csökken majd lassan a fényessége.

A Mars szeptember 22-én Damian Peach felvételén. Forrás: https://apod.nasa.gov/apod/image/2010/m2020_09_22Adp.jpg

A bolygó oppozícióba október 13-án kerül, azaz ekkor esik a Mars és a Nap a Földdel éppen egy vonalba. A bolygó hozzánk legközelebb azonban egy héttel korábban, október 6-án kerül – ekkor csupán 62 millió kilométerre helyezkedik majd el tőlünk, és legfényesebbnek is ekkor látjuk majd. Vörösességét különleges felszíni összetétele kölcsönzi – nem más, mint a vas-oxid, köznapi nevén a rozsda! Ez a vöröses szín már szabad szemmel is feltűnően jellegzetes.

A Mars látványa ilyen drasztikusan javult április óta, ahogy egyre közelebb kerül hozzánk. A sorozat Kereszty Zsolt kitartó bolygóvadászatának köszönhető! Forrás: https://magyarasztrofotosok.hu/eszleloret/?a=im&i=867

Az idei oppozíció valóban különlegesen jó! Rendben, most éppen a Nap túloldalán van a bolygó, de akkor mégis mi tünteti ki a Mars látványában az idei évet? Lássuk csak, mitől függ a bolygó megfigyelhetősége:

  • A legfontosabb kérdés, hogy a Nap körüli pályájukon éppen milyen helyzetben tartózkodik a Mars és a Föld. Bolygószomszédunk az oppozíció környékén van hozzánk a legközelebb, utána a nála gyorsabban keringő Föld hamar elhúz mellette, és látszó átmérője pillanatok (hónapok) alatt összeugrik, felbontatlanul hagyva a finom felszíni részleteket.
  • Oppozíció és oppozíció között is hatalmas különbség lehet. A Mars ugyanis, mint minden bolygó, ellipszis pályán kering, de a vörös bolygó pályája kiugró elnyúltsággal rendelkezik a nagybolygók között. Előfordulhat, hogy oppozíció idején éppen pályájának legkülső pontján tartózkodik, ekkor sokkal kisebbnek látjuk, mint mikor a lehető legközelebbi ponton van. Mikor napközelben van, a naptávolban vett távolság mindössze 80%-ára tartózkodik a Naptól. Azonban a Földről nézve ez a legmesszebbi távolság mindössze 57%-a – tehát jó helyzetben akár kétszer akkorának láthatjuk a bolygót. Ehhez még hozzáadódhat a Föld szintén nem teljesen kör alakú pályájának hatása is, így összességében drasztikus különbséget figyelhetünk meg a bolygó látszó átmérőjében. Ennek periódusa nem kevesebb, mint 16 év, tehát legközelebb 2018 után 2035-ben lesz hasonlóan hatalmas a látszó átmérő. A 16 éves ciklus során általában 3-4 kis oppozíció következik be, a legkisebb esetén a Mars szögátmérője mindössze 13,8”-nek látszik. Ezután következik 3 nagy oppozíció, ami közül a legkedvezőbb szembenállásban 25”-es méretűre is felhízik a korong.

    A Marspálya méretarányos távolságai 2012 és 2027 közötti oppozíciók idején. Forrás: http://www.nakedeyeplanets.com/mars-oppositions.htm

  • Érdekfeszítve vártuk hát a 2018-as nagy oppozíciót, hiszen akkor volt a legnagyobb a korong átmérője 2035-ig bezárólag, egészen 25”-es. Sajnos éppen a nagy közelség idején tört ki és tombolt egy hatalmas globális porvihar a planéta ritka légkörében. Ez pont elég volt ahhoz, hogy jóformán teljesen eltakarja szemünk elől a bolygó csodálatos felszíni részleteit. Csupán egy hatalmas üres fényesnarancssárga korongot láttunk a távcső látómezejében remegni…
  • A jó megfigyelhetőséghez az is szükséges, hogy a bolygó elég magasan legyen az ekliptikán, és magasra emelkedjen a horizont fölé. 2018-ban még deleléskor is 20 fok alatt maradt a horizont fölött, most azonban majdnem 50 fok magasra hág egünkön! Így sokkal jobban kiemelkedik a légkör kavargó rétegeiből, és rezzenéstelenebb képet láthatunk nagyobb nagyításokon is.
  • Így a mostani oppozíció során a Mars még egészen nagy, 22,3”-es átmérőjű lesz, ugyanakkor jó magasan látszik egünkön, beteljesítve a bolygóészlelők minden álmát az ideális láthatósággal kapcsolatban.

Mit láthatunk a távcsőben?

Távcsőben az edzett szemű észlelők részletgazdag látványra számíthatnak, ha vörös bolygószomszédunkra irányítjuk optikáikat. Ehhez nem kell más, csak egy legalább 8-10 cm átmérőjű távcső (minél nagyobb, annál jobb persze). Kis távcsővel a Marson a déli félteke kiterjedt tengereit jól meg tudjuk figyelni, és a nagyobb albedoalakzatok is észrevehetők. A zsugorodó déli pólussapka éppen még megpillantható. Nagyobb, 20-30 cm átmérőjű távcsövekkel, és kitartó megfigyeléssel a bolygó finomabb részletei is feltárulnak, például az Aurorea Sinus – Oxia Palus vidékének öblöcskéi, vagy a Mars Szeme, a Solis Lacus finom csatornái és foltjai.

Nagyításnak legalább 200x-ost válasszunk a bolygó viszonylag kis mérete miatt. Azonban ügyeljünk arra, hogy ne nagyítsuk túl a képet! Egy pont fölött ugyanis a légköri remegés olyannyira felerősödik, hogy a nagyobb nagyítás a további részletek felfedése helyett inkább elfátylazza, szétkeni még az addig élesen is látott alakzatokat is. Fokozatosan növeljük a nagyítást, és tapasztaljuk ki, hogy meddig enged minket a légkör felevelé!

Megfigyeléseinket akár szép rajz formájába is önthetjük a távcső mellett. Ezt a rajzot Szél Kristóf készítette 2014-ben. Ezzel az észleléssel egyidőben, szimultán készült még két másik rajz is, ez nagyon jó móka és kihívás lehet az elhivatott baráti körnek! A rajz jobb alsó sarkában az apró fehér északi pólussapka, fent középen a sötét, India alakú Syrtis Major, tőle balra, a korong közepén kis foltként a Nodus Alyconus figyelhető meg. Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

Ha még sohasem néztük távcsővel a Marsot, az első pillantás kicsit kiábrándító lehet. A fényesen izzó narancs korongon nehezen látszanak a vágyott részletek első pillanatra. Valóban, a marsi alakzatok kontrasztja alacsony, a fényes bolygó ráadásul hamar fárasztja a szemet. Érdemes finom fénycsökkentést használni megfigyeléskor (neutrál vagy polarizációs szűrő). A Marsi alakzatok kontrasztját hatékonyan növelhetjük narancs és kék színszűrőkkel, ami egyben a fényességet is kellemesre csökkenti. Narancs szűrővel a szürkéskék marsi tengerek kontrasztja megnő, azok feltűnőbben és harapósabban borítják bolygónk felszínét. A sötétebb kék szűrőben a nagyon elhalványodott korongon felszíni alakzatokat nem fogunk látni, viszont a pólussapkák, és főleg a felhők egyértelmű világos pamatokként jelennek meg szemlencsénk előtt. A rutinos észlelők így ki sem mennek az ég alá narancs és mélykék szűrő nélkül.

Na de mire is számítsunk a napokban, amikor az okulárra tapadunk? Oppozícióban pontosan “telemars”-ot látunk. Nem mindig látjuk éppen teljes mértékben teltnek a planétát, hiszen a Mars a kvadratúrák környékén akár 88%-os fázist is mutathat. Most azonban garantáltan kikerekedik. A teli fázisú bolygó korongjának megvilágítottsága olyan, hogy a korong peremén körben viszonylag kontrasztosabbak, könnyebben láthatók az alakzatok, míg a korong közepén, ahol egyébként a legkiterjedtebb szögben látszanának, és a legjobban lennének megfigyelhetők, éppenhogy kihígul, lecsökken a kontrasztjuk. Legyünk ezzel tisztában, amikor a bolygót észleljük: érdemes az égi nyugat felé eső bolygóperemmel kezdeni a megfigyelést/rajzolást, ez szemszktatásnak is jó. A korong közepének észlelését pedig akkor kezdjük, amikor már megszoktuk az alacsony kontrasztviszonyokat, és belemelegedtünk az észlelésbe.

A Mars áttekintő térképe, Hernandez-Troiani 1997-es kompozitján. Kistávcsöves észlelések kiválóan azonosíthatók ezen térkép segítségével. A kezdőmeridián a térkép szélén van. Forrás: https://mars.nasa.gov/MPF/mpf/marswatch/marsnom.html

A bolygó északi féltekéjén éppen tél, a délin pedig nyár uralkodik (Ls=296, nem sokkal vagyunk túl a déli félteke nyári napfordulóján). Felénk éppen a déli félteke billen jelenleg (Sub-Earth Phi=-20,5 fok), tehát a nyárban fürdőző, és kiterjedt tengerrégióba burkolózó déli féltekben gyönyörködhetünk.

 

 

A leglátványosabb felszíni részletek, melyeket megfigyelhetünk:

  • A Déli Pólussapka (South Polar Cap, SPC) tűélesen látszik, ez a legvilágosabb felszíni részlet az egész bolygókorongon. A pólussapka jege azonban folyamatosan szublimál, így hétről hétre csökken a mérete. Fordított állású távcsövünkben a korong tetején keressük a Déli Pólussapkát!
  • Mivel a bolygó déli féltekéje billen felénk, az Északi Pólussapkát jelenleg nem láthatjuk. A télbe burkolózó északi féltekét azonban a jeges pólussapka szélén is túlnyúló poláris ködfelhő, az Északi Poláris Csuklya (North Polar Hood, NPC) takarja sapkaként. Láthatjuk, hogy a déli pólussapkával szemben, a korong alján kiterjed fehéres sapka ül.
  • A bolygó világosnarancs korongján a marsi tengerek, a mare területek szürkéskék, sötét foltokként jelentkeznek. Színük valójában barnásszürke, és tenger természetesen nem hullámzik bennük. A mare területek olyan alacsony porborítottságú bolygórészek, ahol a sötét, bazaltos marsi szálkőzet kilátszik a felszínen. Sötét színük innen ered. Ezzel ellentétben a szárazföldi, terra területek világos porral vastagon fedett síkságok.
  • A Mars két féltekéje határozott kettősséget mutat. Míg az északi félteke (távcsövünkben lent) nagy részét világos terra borítja, amit csak 1-2 határozott mare folt szakít meg, addig a déli féltekén (távcsőben fent) egybefüggő, sötét és kiterjedt mare terület húzódik. A mostani láthatóság során nem kell hát attól félnünk, hogy semmit sem látunk a Marson: bármikor keressük is fel, a felénk billenő déli félteke sötét tengereiből mindig jut elég a bolygóra!
  • A marsi tengerek közül a leglátványosabb az Indiai-félszigethez hasonlóan a sötét tengerből lenyúló Syrtis Major (Nagy Zátony), mely a bolygó legsötétebb és legfeltűnőbb alakzata. A Syrtis Major fölött a Hellas medencéje, ez a 2300 km átmérőjű és 7 km mély óriási becsapódásos medence világos ovális foltja látszik (l=290 fok).
  • A másik, legalább ennyire látványos vidék a Mare Erythraeum (Eritreai-tenger), és az ebből lenyúló, sok kis öböllel szabdalt Aurorea Sinus (Hajnal öble, l=60 fok). A tengerből nyugatra kinyúló Tithonius Lacus finom csatornái a Valles Marineris mélységes árokrendszerét bújtatják magukban. Felette a Solis Lacus, a Mars szeme, egy központi sötét folttal, és a Thaumasia világos ívével körbevett látványos alakzat. A központi foltból finom csatornák és sötét tavak nyúlnak a világos részbe, melyek a porviharok nyomán dinamikusan változnak, akár láthatóságról láhatóságra kissé más arculatot kölcsönözve a Marsi szemnek.
  • A harmadik, első pillantásra kevésbé látványos terület az igen sötét, de keskeny Mare Sirenum – Mare Cimmerium tengerek vonulata (l=120-210 fok). Alattuk húzódik a Tharsis és Amazonis világos sivataga, amely a naprendszer legnagyobb vulkánjait, a Tharsis vulkánokat (Ascraeus Mons, Pavonis Mons, Arsia Mons), az Olympus Mons-t, nyugatabbra pedig az Elysium Mons-t rejti magában. Bár ezek közül a legnagyobb, az Olympus Mons háromszor olyan magas, mint a Mount everest, és alapja 600 km átmérőjű, mégis rendkívül nehéz megfigyelni, mert csak a legfinomabb kontraszttal emelkedik ki az amúgy is kopár és részletek nélküli terra területből. Sikeres megfigyelésük 20-30 cm-es távcsövekkel különösen értékes trófeának számít!

     Antoniadi Mars térképe, melyet Ebisawa kartográfus állított össze 1957-ben. Ez a legrészletesebb albedotérkép a Marsról, több száz alakzatot tartalmaz. Nagytávcsöves észleléseink nyomán is bátran csemegézhetünk, ha azonosítani szeretnénk a látott alakzatokat! A kezdőmeridián a kép közepén van. 

  • A bolygó vékonyka légkörében felhők és ködök is előfordulnak, melyek mindig kék szűrővel, vagy a fotókon a B csatornában azonosíthatók biztosan. A rekkenő nyári marsi hőség mellett is (mely akár 15-20 is lehet a trópuson, de a mérsékelt övben csak fagypont körüli) gyakran jelennek meg reggeli és esti peremködök a bolygón. A reggeli peremködök az égi kelet felé eső hajnali párák a bolygó peremén, melyek magasabb napállásnál feloszlanak. Az esti peremfelhők pedig a lenyugvó nap mentén létrejövő lehűlés során csapódnak ki. A bolygó peremén, az égi nyugat felé eső részen figyelhetők meg.

Farkasréti György szeptember végén készült nagyfelbontású Mars fotóján látható albedo alakzatok azonosítása az Antoniadi-Ebisawa térkép alapján. Egy nagyfelbontású észlelés igazi csemege a Mars-rajongók számára! (feliratozás: Kiss Áron Keve)

Farkasréti György Mars fotóján azonosított becsapódási kráterek és további topográfiai alakzatok. A legkisebb megörökített kráterek mindössze 100 km átmérőjűek! (feliratozás: Kiss Áron Keve

A modern képrögzítési és képelemzési eljárások segítségével ma amatőrcsillagászként is olyan részleteket örökíthetünk meg a Vörös Bolygón, ami 50 évvel ezelőtt a legnagyobb távcsövekkel sem volt lehetséges. A webkamerás bolygófotózás külön “tudomány”, melynek részleteit itt nem fejthetjük ki, de 40 cm átmérőjű amatőrtávcsövekkel már lehetségessé válik izgalmas topográfiai alakzatok megörökítése is. Az alábbiakban, Farkasréti György 40 cm-es Dobson távcsővel készült webkamerás Mars fotóján mutatjuk be a megörökített becsapódási krátereket és a Vallis Marineris szurdokait. Sőt még egyes kiszáradt folyók árkait is lencsevégre kaphatjuk a felbontás határán, nem is beszélve a Tharsis régió pajzsvulkánjairól.

Mivel a Mars tengelyforgási periódusa 40 perccel hosszabb, mint a Földé, minden este kicsit más oldalát mutatja felénk. Az esték során egy adott időpontban felkeresve mindig 15 fokkal keletibb hosszúságú területet látunk a bolygó közepén. Így sosem unhatjuk meg, mindig érdemes ráirányítani távcsövünket, amikor csak lehetőségünk adódik rá!

Számítógépes szimuláció a Marsról az oppozíció napján, 13-án este 11 órakor. Ráadásul a Phobos hold is eléggé nagy kitérésben lesz! Forrás: WinJUPOS program

 

Október 13-án, az oppozíció napján, este 23:00 órakor az alábbi marslátvány fogad majd minket. A centrálmeridián (CM=128) épp a Mare Sirenumon, és az alatta elterülő Amazonis terraterületen hózódik végig. Első pillantásra nem is tűnik olyan érdekesnek a bolygó, de érdemes behatóan szemlélődni, hiszen:

  • Az égi nyugat felé eső peremen a Tithonius Lacus, és a Valles Marineris árokrendszere látszik még éppen.
  • Felette a Solis Lacus, a Mars egyik legizgalmasabb, dinamikusan változó albedoalakzata, a Mars Szeme terül el a Thaumasia megannyi csatornával és foltocskával szabdalt szemfehérjéje által körülvéve.
  • A bolygó közepén sorolnak a Tharsis-vulkánok, az egyenlítő alatt pedig az Olympus Mons pajzsvulkánszörnye hívogatja a legkitartóbb észlelőket.
  • A bolygótól nyugati kitérésben pedig a Phobos 10,7 magnitúdós holdja lebeg, szintén nem kis kihívás elé állítva a fanatikus holdészlelőket!

Mikor figyeljük meg a Marsot?

Röviden: most éjszaka, azon belül bármikor. A bolygó oppozíció idején éppen a Nappal átellenes oldalon tartózkodik – ez most a Halak csillagképet jelenti, tehát (a nyári időszámítás miatt) hajnali 1-kor delel. A szürkületben, este 7-kor emelkedik a keleti horizont felé, és a pirkadat fénye nyeli el hajnali fél 7 körül.

Az égbolt déli irányban az oppozíció napján este 21 óra és reggel 5 órakor. Közben a Mars keletről átvonul nyugatra. Forrás: Stellarium

Így akár este és reggel is megcsodálhatjuk a vöröses bolygót, amint egészen különböző hangulatú égboltkép mellett izzik. Este még köszönhetünk a Nagy Nyári Háromszögnek, illetve a Nyilas csillagképben egyre közelebbi párost alkotó Jupiternek és Szaturnusznak is. Hajnalban már a téli égbolt lenyűgöző csillagképei – a Téli Hatszög alkotói, például az Orion, a Fiastyúk, illetve a Hold és a Vénusz ékesíti a didergő fényáradatot.

Animáció a Mars helyzetéről az égboltról az oppozíció napján. Forrás: Stellarium, Szabó Olivér Norton munkája

Ragadjunk meg egy távcsövet és mindenképp figyeljük meg a marsi világot, ha van rá módunk! A Mars, bár csak alig nagyobb Földünk felénél, mégis éghajlatában, időjárásában és körülményeiben messze a Földhöz leghasonlóbb bolygó. Ráadásul a Mars az egyetlen bolygó, melynek felszínén könnyen figyelhetünk meg alakzatokat. Vegyük hát elő a Mars térképeket, és eredjünk a bolygó évszázadok óta vizsgált, izgalmas alakzatainak nyomába! Ha nincs távcsövünk, akkor is gyönyörködjünk szabad szemmel az igéző vöröses ragyogásban az égbolt csillagszórt palettáján. Avagy: ne hezitáljunk, mars Marsot nézni!

Szerző: Világos Blanka és Kiss Áron Keve