Polinéz kenu az éjszakai ég alatt.

A tahitiak, a csillagos ég és az Univerzum legendája

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Bolygónk meghódítása körülbelül hetvenezer évvel ezelőtt megkezdődött, mikor először elhagytuk Afrikát. A teljes folyamat azonban mindössze nyolcszáz évvel ezelőtt zárult le, mikor az első maori törzsek megérkeztek Új-Zélandra.

Ezzel minden jelentősebb sziget és kontinens lakottá vált, az Antarktisz kivételével. A Csendes-óceán szigetvilága a legkésőbb meghódított terület a Földön. Míg a régészeti bizonyítékok alapján Amerika legalább tizenháromezer éve lakott, az itteni szigetek lakói mindössze háromezer éve indultak kelet felé, hogy a több mint kétezer éven át tartó vándorlás során megtelepedjenek a szigetvilág szinte minden szigetén. Az egyik utolsó állomás volt a fent említett Új-Zéland, ahová mindössze nyolcszáz éve érkeztek meg az őslakosok. Összehasonlításához érdemes megjegyezni, hogy Közel-Keleten ekkor már üzemelt a maragheh-i obszervatórium, melynek könyvtárában 400 000 irat volt megtalálható, Európában pedig már működtek az első egyetemek és feltalálták a szemüveget. Míg a világ többi részén már birodalmak emelkedtek fel és porladtak el az évszázadok taposómalmában, a Csendes-óceán szigetvilága még jórészt lakatlan volt. A késői letelepedés és a folyamatos kapcsolatok révén a mitológia, a kultúra és a vallás viszonylag egységes tudott maradni.
A legnagyobb különbségeket így nem az idő, hanem az adott sziget földrajzi adottságai alakították ki. Bizonyos szigetek alkalmasak voltak a földművelésre, ilyen helyeken akár jól szervezett államok is létrejöhettek. A szigetek többségén azonban a földművelés lehetetlen volt, itt a gyűjtögető (vadászó-halászó) életmód terjedt el. A legerősebb közös vonás a hajózás és a navigáció fontossága lett. Nem könnyű elképzelnünk a tájékozódás nehézségét ezen a vidéken. A Csendes-óceán a térképek szélén található kettévágva, így nem vagyunk hozzászokva a méreteihez. Az óceán nagyobb, mint az összes szárazföld a bolygón együttvéve. A szárazföld legkisebb jele nélkül tehetünk meg több ezer kilométert a nyugtalan tengeren. A hosszú utakat a polinézek nem csak GPS, de térkép, szextáns és iránytű, egyszóval bármilyen műszer nélkül tették meg. Az akár hónapokig elhúzódó utazások során szigetről szigetre kormányoztak a hajósok, két állomás között akár heteket is eltöltve a végtelen ég alatt, a szintén végtelennek tűnő tengeren.

Csendes-óceán a bolygó területének 35%-át kiteszi.

Csendes-óceán a bolygó területének 35%-át kiteszi. Kép forrása: Google Earth

Képzeljük el a betelepülők bátorságát, akik egy kenura bízva életük, elindultak az óceán végtelen sivatagába, nem tudva, találnak-e apró oázist, ahol letelepedhetnek. Az óceán egy nagy sivatag, nincs iható víz, és nincs tájékozódási pont. Így vált a navigáció egyik legfontosabb eszközévé az ég. A polinéz hajósok elképesztő pontossággal ismerték a csillagok helyzetét. Ezen ismereteik tették lehetővé például a rendszeres utat Hawaii és Tahiti között, melyek óriási távolságra, 4000 km-re fekszenek egymástól.

A tájékozódás legfontosabb eszköze az égtájak megtalálása volt. Ezt az egyszerű módszert akár mi magunk is megtanulhatjuk. Az éjszaka legkönnyebben azonosítható csillagképe a Nagy Medve, vagy Nagy Göncöl. A Göncölszekér két hátulsó csillagának távolságát egymásután ötször felmérve egy fényes csillaghoz jutunk az égen. Ezt a csillagot nevezték a tahitiak Ana-ni’a-nak, vagyis felül lévő csillagnak (mi Polarisnak vagy Sarkcsillagnak hívjuk). A Föld forgástengelye véletlenül erre a csillagra mutat (illetve egy kissé mellé), így a Polaris látszólag mozdulatlan az égen, és pontosan az északi irányt jelöli ki.

Ez az egyszerűen megtanulható módszer szinte a teljes északi féltekén működik. A Föld déli féltekén viszont nincsen ilyen csillag, mely jelezné a déli irányt. Azonban itt is könnyedén megtalálható a helyes irány. Ehhez a déli ég egyik leglátványosabb csillagképét használhatjuk. A Dél Keresztjének hosszát kell négyszer felmérni „lefelé”. Ekkor körülbelül a déli pólushoz jutunk, vagyis megtaláltuk a déli irányt.

A bal oldali képen ábrázolt módszert használva mi magunk is könnyeden megtalálhatjuk az északi irányt egy felhőtlen éjszakán. A jobb oldali kép két módszert is mutat, hogy a déli félteken járva, hogyan találhatjuk meg a déli irányt.

A bal oldali képen ábrázolt módszert használva mi magunk is könnyeden megtalálhatjuk az északi irányt egy felhőtlen éjszakán. A jobb oldali kép két módszert is mutat, hogy a déli félteken járva, hogyan találhatjuk meg a déli irányt. Képek forrásai: csillagvizsgalo.blog.hu és teara.govt.nz

Ezt a két módszert ismerték és használták a polinézek (mind a kettőre szükségük volt, a hatalmas megtett távolságok miatt). Természetesen az égtájak ismerete még nem elegendő, hogy egy adott szigetre eljussunk. A polinézek egy másik technikát is alkalmaztak, mellyel meg tudták állapítani, hogy mely szélességi fokon vannak (persze a szélességi fok fogalmát nem ismerték). Egy jó polinéz hajós szigetek százairól tudta, hogy mely csillag „szélességi fokán” fekszik. Vagyis a hajósok megtanulták, hogy mely szigetek fölött mely csillagok deleltek. Például, ha a ma Hawaii néven ismert szigetre akartak eljutni, akkor úgy kellett navigálniuk, hogy az általuk Ana-Tahu’a-Ta’ata-Metua-te-tupu-mavae néven emlegetett csillag ragyogjon pontosan felettük annak delelésekor (ez a csillag az Arcturus, mely az Ökörhajcsár legfényesebb csillaga). A csillagok többsége nem látható az év minden szakaszában, így minden szigetcsoporthoz több csillag tartozott. Ezeket a csillagokat rendszerekbe dolgozták az utazók. Némely rendszer akár 150 csillagot is tartalmazott, habár többségük csupán néhány tucatot. Természetesen ezeket az ismereteket nem tudták leírni, így szájról-szájra kellett továbbadniuk, általában dalok és versek formájában.
Ezekkel a módszerekkel a polinéz hajósok képesek voltak nagyjából megmondani, hogy merre kell menniük egy sziget megtalálásához, azonban közel sem volt elegendő a célba éréshez. A megérkezés érdekében a természet számos más jelenségét is megfigyelték és hasznosították. Csak néhány példát említve, bizonyos felhőformák csak szigetek fölött alakulnak ki, ha egy madár a szájában halat visz, akkor biztosan a szigeten lévő kicsinyeinek visz eledelt, vagy bizonyos halfajok jobban szeretnek a nyílt vízben élni, bizonyosak szigetekhez közel. Bejáratott utak esetén pedig ismert tengeráramlatokat lovagoltak meg. Például az „út Tahitiba” nevű áramlat Hawaii és Tahiti közelében is elhaladt, megkönnyítve a több mint 4000 km-es utat a két szigetcsoport között.

Polinéz navigátor tanítja fiának és unokájának, hogyan tájékozódhatnak a többezer kilóméteres hajóutakon.

Polinéz navigátor tanítja fiának és unokájának, hogyan tájékozódhatnak a több ezer kilométeres hajóutakon. A tapasztalat és tudás évszázadokon keresztül szájhagyomány útján maradt fent és tökéletesedett. Kép forrása: www.smithsonianmag.com

A félelmetes helyismerettel rendelkező lakosok sok esetben jóindulattal fogadták az európai kalandorokat és felfedezőket, James Cook történelmi felfedezőútján is kikerülhetetlen szerepet játszott egy Tupaia nevű Tahiti szigetcsoport őslakosa. Beavatott arioi révén (egy Polinézia szerte elterjedt vallási csoport, a beavatottak mindenhol igen nagy tiszteletnek örvendtek, akár ellenséges területen is áthaladhattak) alapos ismeretekkel rendelkezett a Csendes-óceán szigetvilágáról. Cook kérésére egy térképet is rajzolt. Ezen Tahiti 3200 km-es körzetében 130 szigetet jelölt meg, melyek többségéről információkkal is szolgált. Kikötési lehetőség, helyi viszonyok és uralkodó, mind-mind alapvető egy felfedező számára.

Tupaia nem csak kiváló navigátor volt, de tehetséges művész is.

Tupaia nem csak kiváló navigátor volt, de tehetséges művész is. Tíz vízrajza maradt fent a mai napig. Kép forrása:hanahou.com

A polinéz kultúra nagyon-nagy része sajnos mindörökké elfelejtődött. Az európaiakkal való kapcsolatfelvétel után nem sokkal megjelentek az első misszionáriusok. A csak többé-kevésbé békés térítés hamar felszámolta a helyi kultúrát. Néhány évtized alatt a helyi mítoszkör és vallás elfelejtődött, illetve alapjaiban megváltozott. A polinézek a hallott keresztény történeteket gyorsan beépítették saját mítoszaikba. A kultúra megmentése érdekében az 1800-as évek első felében néhány európai elkezdte gyűjteni és lejegyezni a papoktól és idősektől hallott történeteket, de ekkora többségük már erős európai vonásokat mutatott. A később leírt történetek többsége már hasonlít a Mózes könyvében leírt teremtéstörténethez és özönvíz történethez, míg a koraiak (de töredékesebbek) elütnek attól.

Szerencsére ennek ellenére viszonylag tiszta képet kaphatunk a polinéz mítoszok egy részéről. Mint láthattuk, az őslakosok életében kiemelkedő szerepet játszott az ég és a csillagok, így az ismert mítoszaik között sok foglalkozik eredetükkel és történetükkel.

Főistenük, Ta’aroa (talán Nagy Egyetlent jelent) a „legrégebbi idők óta létezett, nevelője volt magának a magányban”. Mikor eljött az idő Ta’aroa feltörte a tojás burkát, melyben öröktől fogva létezett. Kiáltására nem válaszolt a végtelen, így útra kelt. A föld nélküli végtelenben úszott felfelé, lefelé, mindenfelé, mégsem talált semmit. Visszatért hát az alapzathoz, a Fa’a-iti csillagképhez. Fa’a-iti jelentése kis völgy, a csillagkép nagyjából a Perseus csillagképpel esik egybe. Nem véletlen az elnevezés, a csillagkép valóban egy fejjel lefelé lévő völgyre hasonlít. Itt történt a teremtés a tahitiak szerint. Ta’aroa a kettétört tojáshéjból alkotta meg az eget és a földet. Így a teljes ismert világ a tojás belsejében van a mai napig, igaz, azóta gyökeresen megváltozott a világ képe. Akkoriban teljes sötétség honolt, nem volt Nap, nem volt fény.

Ta’aroa isten ábrázolása a Rurutu szigetről, ahol A’a néven tisztelték

Ta’aroa isten ábrázolása a Rurutu szigetről, ahol A’a néven tisztelték. A szobor a polinéz faszobrászat legszebb fennmaradt példánya, magassága 1,17 méter. A szobrot az őslakosok nyújtották át a misszionáriusoknak, áttérésük jelképeként. Később a British Museum gyűjteményébe került, jelenleg is ott megtekinthető. Kép forrása: wikipedia.org

Még a sötétség korszakában léptek a létezésbe az istenek, sőt az ember is. A teljes sötétséget Tumu-ra’i-fenua, az óriáspolip hozta létre, ugyanis gigászi karjaival egymáshoz szorította a rettenetes nehéz eget és a földet. A sötétség istenei (a po istenei, nem feltétlenül voltak gonoszak vagy ártók) igyekeztek megőrizni ezt az állapotot, ám a világosság (ao) istenei dühöngeni kezdtek. Borzalmas harc kezdődött az ég elmozdításáért, de az ao istenei sokáig nem jártak sikerrel. A tahitiak szerint ez azért történhetett meg, mivel Atea, az égisten túl nagy hatalommal rendelkezett. E hatalmat nem mai értelemben kell érteni. A polinézek szerint valaki minél közelebbi rokona volt Ta’aroának, annál nagyobb hatalommal rendelkezett. Ez a hiedelem hozta létre a polinéz szigetvilág szigorú kasztrendszerét. A felső kaszt magát Ta’aroától származtatta, így az alsó kaszt tagjai meg sem érinthették őket. Az érintési tabu volt mely sokáig távol tartotta az ao isteneit a sikertől. Nem mertek Ateához érni, aki közeli rokona volt Ta’aroának.

Végül több isten és egy ember együtt hajtotta végre a hatalmas feladatot. Először Ru, a hatalmas isten ragadta meg rettenetes kezeivel az Ana-iva-o-te-ra’i-t (kilencedik csillag az égben, az Orion csillagkép Betelgeuse nevű fényes csillaga). Az eget jó magasra taszította, egészen „poraporaí Mou’a-raha-hegyig, a havai’i Mou’a-avarivari-hegyig”. Azonban egyedül nem tarthatta meg az eget, háta felhólyagzott, szemei kidülledtek, beleiben sérülés támadt, sőt ki is ömlött, melyekből a felhők lettek. Ekkor Tino-rua (Kéttestű) sietett a segítségére a tenger mélyéből, de így sem tarthatták az eget.

Ezt látva Maui lépett közbe. Maui nemcsak Tahiti, de egész Polinézia legnagyobb hőse, isteni származása ellenére mégis ember, halandó. Ez azonban nem akadályozta meg benne, hogy kampójával teljes szigetcsoportokat emeljen ki a vízből, illetve, hogy mérhetetlen szörnyetegek sorát győzze le, sőt a maorik szerint a halál istennőjét csupán egy véletlen miatt nem ölte meg, mely vállalkozás az életébe került. Hősi halála előtt azonban az istenek segítségére sietett, hogy az ég végre elváljon a földtől. Megragadta hát a Reuha-i-te-ra’i csillagot (Pollux, a Gemini csillagképben) és nekifeszült a mérhetetlen feladatnak. A két isten és a hős együtt tartotta az eget hátán, de tudták, nem bírhatják örökké, a hatalmas polip ereje felülkerekedik majd. Hosszas erőlködés után ejtették vissza az eget a világra. Az ég akár egy halom feküdt a hegyek csúcsán, a völgyek mélyén.

Maui Hawai'i szigetet húzza elő a tenger mélyéből.

Maui Hawai’i szigetet húzza elő a tenger mélyéből. Forrás: https://www.tourmaui.com/maui-demigod/

Ekkor határozta el Maui, hogy nincs mit tenni, a polipnak meg kell halnia. A polipra halált bűvöltek, aki alázuhant. A tengerbe zuhanva a Tupua’i-szigetté vált. Ekkor Tane, szintén hatalmas isten segítségével elindultak a teremtés völgyébe (Fa’a-iti, Perseus csillagkép), ahol aládúcolták az eget. Eközben az ég kagylóhéján megjárták a Vénuszt és a Merkúrt (Ta’urua-po’ipo’i és Ta’ero, hogy miért járták meg az homályos, mára nem ismert részlet). Minden készen állt hát a nagy feladat végrehajtására. A négy hős megemelte az eget, mely hatalmas robajjal, recsegve-ropogva, Atea átkai közepette emelkedett a magasba. Így vált el egymástól a föld és az ég, elkezdődött az ao (világosság) isteneinek korszaka.

Ám ez a világ még nem az volt, mit mi ismerünk. A fény ugyan betört, de a Nap és a csillagok járása rendszertelen volt, az ég a káosz uralma alatt állt. A nappalok gyorsan véget értek, a növények nem érhettek be, nyomorúságos világ volt. Maui úgy döntött a Nap járását le kell lassítani, egy nap nem tarthat egy-két óra hosszat! A feladat héroszi volt, illett Mauihoz. Kezdetnek hatalmas köteleket sodort, majd egy óvatlan pillanatban elkapta a kötéllel a Napot. Sarkait a földbe mélyeztette, hogy megtartsa a fényt adót, de nem győzedelmeskedhetett, ereje kevés volt ehhez. Így másnap újra kivetette köteleit, de most nem maga húzta vissza a Napot, hanem egy hatalmas sziget sziklájához kötötte azt. Így nyerhette el a Nap a mostani járását, a csillagok is rendet kaptak. Maui kötelei a mai napig láthatóak, mi európaiak napsugaraknak hívjuk őket.

Maui a Nap lelassításán dolgozik, és a ma is látható kötelei, melyekkel a szárazföldhöz kötözte a Napot.

Maui a Nap lelassításán dolgozik, és a ma is látható kötelei, melyekkel a szárazföldhöz kötözte a Napot. Kép forrása: https://www.tourmaui.com/maui-demigod/

Végezetül érdemes megfigyelni a mondák néhány jellegzetességét, hogy jobban megismerhessük a polinézek Univerzumról alkotott képét. Az ég felemelésekor az istenek és Maui a csillagoknál fogva emelik meg az eget. Ennek oka, hogy a polinéz törzsek egy része nem teremtettnek gondolta a világot. A világ szépen lassan jött létre, és folyamatos fejlődésnek van alárendelve hitük szerint. Az Univerzum is egykor parányi volt, folyamatosan növekszik, fejlődik. A semmi végtelen tengere először az isteneket, majd az állatokat fokozatosan mosta a létezés partjára. Az Univerzum fejlődésének egyik fontos része, annak folyamatos tágulása, mely a csillagok révén valósulhat meg. A csillagokat amolyan oszlopoknak gondolták, melyek növekedése okozza a világ növekedését. Ezeket az oszlopokat ragadták meg hőseink az ég felemeléséhez.

A csillagok névadása sokszor ma is könnyen érthető. Jó példa a fent említett Ana-ni’a vagyis felső csillag, mely a Sarkcsillag, az eget hosszú ideig figyelve valóban az az érzésünk támadhat, hogy a csillag az ég tetején látható. A csillagnevek többsége azonban ma már nem érthető, a hozzájuk csatolt történetek elvesztek. Az Ikrek csillagkép csillag, a Pollux tahiti neve (Reuha-i-te-ra’i) „Hamu az égben”-t jelent, az ökörhajcsár Arcturus csillaga (Ana-Tahu’a-Ta’ata-Metua-te-tupu-mavae) neve pedig „csillag, a férfi Tahu’a (egyfajta pap) ős, aki a hasadékban fejlődik” jelentéssel bír, míg az Ana-hoa, egyszerűen barátot jelent. Ezen csillagnevek jelentése, és a hozzájuk kapcsolódó történetek már mindörökké elvesztek, de szerencsére számos történetet azért ma is tudunk és olvashatunk, kissé megismerve e különös világ lakóit és a világegyetemben élő emberről alkotott képüket.

Szerző: Soós Benjamin, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 Borító: polinéz kenu az éjszakai ég alatt. A mintázat a tradicionális polinéz tetoválások mintájára készült. Kép forrása: www.uabsknowledge.ac.nz

Hasonló cikk a témában: 

A magas égbolt alvilági folyója