A szerelem úrnője a hajnali eget uralja – csodálatos Vénusz láthatóság vár ránk!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A Vénusz, a szerelem istennőjének bolygója a legmagasabbra hág hajnali egünkön. Mind a szabad szemmel gyönyörkődő reggeli pacsirtákat, mind a komoly bolygóvadász ambícióval bíró amatőrcsillagászokat hívogatja az ég alá. Akár egy csodálatos hajnali pillanat meghittsége vonz, akár a Vénusz felhőzetéről szeretnénk szofisztikált megfigyeléseket végezni, ebben a pompás hajnali láthatóságban most jött el erre az idő! Szeptember 9-én a bolygó hajnali láthatóságának legjobb helyzetébe kerül.

A Vénusz felszíne, a szovjet Venyera 13 szonda kamrájának képén, 1982-ben. Jól látható, hogy a kénsavas felhők sötét félhomályt teremtenek a felszínen.

A Vénusz a hozzánk legközelebbi bolygó – legközelebbi randevúink során 45 millió kilométerre is megközelít minket. A Naptól számított második bolygó elsőre hasonszőrű világnak tűnik a miénkkel. A gravitáció mértéke hasonló, az átmérője is szinte megegyezik Földdel. A planétánk ikertestvérének hívott bolygó azonban egy globális méretű üvegház. Fejlődése történetének egy pontján vastag, soha fel nem bomló kénsavas felhőréteg borította homályba sivár felszínét. Az átláthatatlan felhőtakaró visszaveri a napsugarak többségét, de ami bejut, az csapdába esik, és hő formájában a bolygón reked. A megszaladó üvegházhatás pokoli körülményeket hozott létre a Vénuszon, a felszíni hőmérséklet 480°C fokot is eléri.

A felhők mellett a légkör is pokoli viszonyokról uralkodik. A légköri nyomás körülbelül 90-szer nagyobb a földinél, az atmoszféra szinte kizárólag szén-dioxid tartalmú. Sokat hallhatunk a szén-dioxidról a hírekben is, mint üvegházhatású gázról. A felszíni hőmérséklet a bolygón globális felmelegedés brutális és szélsőséges példája. Ekkora hőmérsékleten és nyomáson a szén-dioxid már nem gáz halmazállapotban, hanem egy úgynevezett szuperkritikus fluidum halmazállapotban van. A sűrűsége jóval nagyobb a gázokénál, de a gázokat megközelítő gyorsasággal diffundálnak benne az anyagok. Az ártalmas gázt valamilyen geológiai folyamat juttathatta a légkörbe, bár ennek pontos mibenléte és ideje még nem teljesen tisztázott.

A Vénusz felszíne sokban különbözik a Földétől. A legnagyobb különbség természetesen az élet hiányából adódik. Másik szembetűnő különbség a becsapódásos kráterek léte. A Vénusz vastag légköre egyfajta védőréteget alkot, mely megvédi a felszínt. A kisebb kődarabok lepattantak arról, vagy egyszerűen elégnek benne. A sűrű légkörben a nagyméretű becsapódó testek is felrobbannak, kráteróriások helyett sörétszóráshoz hasonlító nyomokat hagyva a bolygó felszínén. Mégis a vastagabb légkörű Vénuszon több kráter található, mint az otthonunkul szolgáló bolygón! Ennek oka, hogy a Földön az erózió rendkívül gyorsan eltünteti az erőszakos sebhelyeket. A Vénuszon nincsen folyékony halmazállapotú anyag, így az nem képes a kráterek eltüntetésére. A Földön az erózió másik eszköze a szél. Várakozásunk ellenére a vastag vénuszi légkör alsó rétegeiben szinte egyáltalán nem fújnak szelek, így a hegyek és a kráterek sok millió év alatt sem változnak. A Vénuszon a vulkanizmus szinte az egyetlen folyamat, mely eltünteti a krátereket. A vulkáni láva betemette az ősi kráterek többségét, de az újakat már csak ritkán.

Közel 70 km átmérőjű becsapódásos kráter a Vénusz felszínén. Forrás: www.jpl.nasa.gov

Mint említettük, a kénsavas felhőréteg a napfény többségét visszaveri, körülbelül a hetven százalékát. A Föld harminc, a Hold mindössze tizenhárom százalékát veri vissza a ráeső fénynek. Mivel a napfény többsége a világűrbe szóródik, így könnyen érthetővé válik, hogy a Vénusz miért lehet olyan rendkívül fényes. Időről időre akár a nappali égen is megpillantható!

Ragyogó bolygószomszédunk most ért hajnali láthatóságának legmagasabb helyzetébe. Lássuk, hogyan eredhetünk magunk is nyomába a szerelem hajnali istennőjének!

Elhelyezkedésükből adódóan a belső bolygók a Földről nézve mindig a Nap környezetében látszanak, soha nem távolodnak el a Naptól  egy bizonyos távolságnál jobban. Könnyen elképzelhetjük, hogy a Nappal szemben soha nem fognak elhelyezkedni, hiszen akkor távolabb kerülnének a Naptól, mint a Föld. Mivel mindig a Nap közelében járnak, ezért hajnalban, napkelte előtt, vagy este, naplemente után tudjuk megfigyelni őket.

A Vénusz mindig a Nap közelében helyezkedik el az égen. Forrás: users.physics.unc.edu

A Vénusz jelenleg a hajnali égen ragyog. A bolygó égen látszó magassága függ a bolygó Naptól való kitérésétől (elongáció), és függ attól is, hogy a bolygó keringési síkja éppen mekkora szöget zár be a horizonttal. A bolygó augusztus 13-án ért el a legnagyobb Naptól való kitérésbe (46°), míg a pályájának a szöge az őszi napéjegyenlőség során, szeptember 22-én hajlik majd a legmeredekebben fölfelé a horizonthoz képest. Ezen két érték között, szeptember 9-én ágaskodik hát a legmagasabbra a Naphoz képest, ekkor lesz a bolygó a legjobban megfigyelhető. A Vénusz így most meseszerű látványt nyújt a hajnali égen, nem véletlen kapta a nevét a szerelem csodálatos római istennőjéről. Fényességével beleírta magát szinte minden kultúrába, melyről részletesen írtunk egy korábbi cikkünkben. A bolygó hajnali 3 órakor már a látóhatár fölött tündököl. Egyre feljebb kúszik az égen, mire 5:00-kor, a hajnali pirkadat kezdetére csodálatosan fényes, -4,2 magnitúdó fényességű csillagként sziporkázik a még sötét égen, 25° magasan a látóhatár felett. Napkelte előtt, 6:00-kor is még kiválóan megfigyelhető szabad szemmel, addigra 35° magasságig emelkedik. Az első negyeden túl járó, 63%-os fázisú bolygó megfigyelésére különösen kedvező ez az időszak.

A bolygó még viszonylag nagy látszó átmérőjű (18”-es), de már elég nagy része megvilágított ahhoz, hogy ne csak a sarló finom részletei, hanem a globális felhőmintázat is jól vizsgálható legyen a bolygón. Érdemes hát akár saját szemünkkel, akár kamerával, megfelelő szűrőkkel a felhőmintázat nyomába eredni! Ez azonban korántsem könnyű feladat…

A Vénuszt az emberi szem ehhez hasonlónak látná. A MESSENGER űrszonda felvétele.

A Vénusz felhőalakzatainak kontrasztja rendkívül alacsony, az összes bolygó közül a legnehezebben látható. Távcsővel megnézve a bolygót egy briliánsan világító üres korongnak néz ki elsőre. Nagyon fontos, hogy a bolygó fényességét alaposan, közel századára lecsökkentsük, hogy a vakító csillogása megszűnjön, és a korong kiegyensúlyozottan halvány legyen. Fénycsökkentésre neutrál szűrőket, vagy elfogatható polarizációs szűrőpárt használhatunk. Először a külső perem mentén húzódó világosabb csík, a fényes peremív fog feltűnni, és a fény-árnyék határon, a terminátoron húzódó sötétedés, a terminátor-sötétedés. Sok türelemmel, és jó szemmel feltűnnek a bolygó északi és déli pólusai mentén látható világos pólussapkák, kissé ferde világos és sötét szubpoláris sávok. A trópusi régióban konvektív, kevergőző, pamatos felhőmintát láthatunk. Legkönnyebb a terminátorhoz közel a trópusi sötét foltokat megpillantani. Végül az egész trópus és mérsékelt öv egy globális, ferde és kifelé nyíló sávokból álló Y vagy C alakú mintázatot ölthet. A jelenlegi hajnali láthatóság során az Y szárai a külső perem felé nyílnak. Száz szónál is beszédesebbek az ALPO Japan amatőrcsillagász bolygófotós oldal legfrissebb Vénusz felvételei, érdemes nézegetnünk őket! Vizuális észlelésnél a bolygó fényes csillogásának csökkentésére használhatjuk a világos eget, napkelte körül, vagy már utána figyelve meg a bolygót. Ekkor nem kell semmilyen sötétítő szűrő, de a kontraszt sötét égen azért kicsit jobb marad.

Kihívást kedvelőknek érdemes színszűrős észlelésekkel is próbálkozni, melyre a mostani láthatóság pompás lehetőséget ad! A Vénusz felhőalakzatai bár a látható hullámhosszon nagyon alacsony kontrasztúak, de ultraibolyában, és kisebb mértékben infravörösben rengeteget javul a felhők láthatósága. Érdemes tehát mélykék/ibolya színszűrővel próbálkozni (W47), mellyel a világos sávok fényesen, a sötét felhők pedig kontrasztos sötéten bukkannak elő. Hasonlóképp javasolt a távoli vörösben is kísérletezni (W29 vagy még inkább IR pass szűrőkkel). Itt kicsit visszafogottabb a kontraszt, de kevésbé remeg a kép és metszetéles a korong. Az ibolya vagy távoli vörös szűrőkkel sötét égen, vagy épp csak pirkadatkor tudunk jó kontrasztot elérni. Erre azonban mostani láthatóság pont tökéletes alkalmat ad: 5:00-kor már 25° magasan, még sötét égen kiválóan vadászható bolygótestvérünk felhőzete!

A Vénusz most, Joaquin Camarena spanyol amatőrcsillagász felvételein. A bal oldaliak UV szűrős képek, a jobb alsó IR szűrős kép, a jobb felső színes pedig UV-IR ‘színes’ kompozit. Forrás: http://alpo-j.sakura.ne.jp/kk20/v200905z.htm

Érdemes kamerával is a Vénusz felé fordulni, itt aztán a láthatatlan hullámhosszak nyomába is eredhetünk! Monokróm webkamerával, UV szűrővel és tükrös távcsővel pompásan kontrasztos Vénusz videókat készíthetünk, sötét égen is kellemes magasságban. Ezután IR áteresztő szűrőre váltva (érdemes 750-800 nm felett), finomabb, de a jobb seeing miatt részletesebb IR képek készíthetők. Monokróm UV és IR képeinkhez kék és vörös csatornákat rendelve látványos színes kompozitot is készíthetünk. Ennek azonban csak esztétikai szerepe van: A különböző hullámhosszú monokróm felvételek fogják pompásan kirajzolni a felhőmintázatot. Az IR felvétel átcsúszhat akár napkelte utánra is, az égi háttér fényessége itt sokkal kevésbé zavar, mint UV-ben.

A Vénusz felhőzetéről térképet is készíthetünk! Bár a bolygó forgása csigalassú (243 nap), a felhőtető szerencsénkre 4 nap alatt szuperrotál. A hatalmas szelek ennyi idő alatt körbekergetik a felhőket a bolygó körül. Tehát 70%-os fázisnál a bolygó felhőzetének negyedét jól és viszonylag torzításmentesen lefotózhatjuk. Négy éjszaka felvételeiből pedig össze is illeszthető a Vénusz globális felhőminta térképe, mely nagyon izgalmas, és tudományosan is értékes munka. Mondanunk sem kell, ezek a gyönyörű szeptember-októberi egek erre most kiváló alkalmat adnak!

A Vénusz felhőmintázatának térképe, Danielle Gasparri olasz amatőrcsillagász állította össze négy egymás utáni nap felvételeiből. Forrás: http://www.danielegasparri.com/Inglese/venus_.htm

A következő héten a Vénusz nem csak kedvező láthatósága miatt lesz érdekes látvány. Éósz, a hajnal istennőjének ölelésében számos égitest társaságát fogja élvezni! Szeptember  10-én hajnalban az 5,9 magnitúdós 20 Cancri csillagot közelíti meg kevesebb, mint egynegyed fokra. A csillag csak igen sötét égen látható szabad szemmel, de egy kis vadásztávcsőben már tökéletesen megfigyelhető.

Mindössze három nappal később, szeptember 13-án közelíti meg a Vénusz a Méhkas nyílthalmazt. A sötét égen kis felhőfoltnak látszó csillaghalmaz valójában többszáz csillag összeolvadt fénye. Galilei már kezdetleges távcsőjével is több, mint negyven csillagot számolt meg benne. A találkozó nem lesz olyan szoros, mint a 20 Cancri esetén, de a 2.2 fokos szögtávolság egy kézitávcső látómezőjébe kényelmesen belefér.

Másnap a Vénusz már a Holddal randevúzik! Az éjszakai égbolt két legfényesebb objektuma mindössze 4 fokra közelíti meg egymást. A Hold ekkor 15 százalékos, csökkenő fázisban lesz.

A Hold és a Vénusz egy korábbi együttállásuk során. Forrás: COMMONS.WIKIMEDIA.ORG

Figyeljük meg a szerelem istennőjét a hajnali égen mi magunk is! És használjuk ki ezt a pompás alkalmat a gyönyörködésre és a fotózásra, mert a következő években a kitérések és a látszó pályahajlás elkövetkező kombinációiban ilyen jó Vénusz láthatóságunk bizony nem lesz!

Szerző: Soós Benjámin, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet

📸 A borítóképen a Vénusz közeli képe látható ultraibolya fényben. A japán űrügynökség felvétele.