A Naprendszer legnagyobb kisbolygója június 7-én elcsípi az Oroszlán lábát

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Gyakran közlünk írásokat kisbolygók és csillagok együttállásáról, ha úgy érezzük, az esemény látványossága megérdemli a figyelmünket. A mostani ezek közül is kiemelkedő: Naprendszerünk legnagyobb aszteroidája, a (4) Vesta mindössze 9 ívpercre közelíti meg az Oroszlán csillagképben található 73 Leo csillagot. Már egy kézitávcsővel is könnyűszerrel miénk lehet a legnagyobb kisbolygó trófeája, kezdőknek igazi csemege!

A Vesta kultúrtörténete – gyorstalpaló
A távcső feltalálása után (amiről gyorsan jegyezzük meg: valószínűleg nem Galileihez fűződik) hosszú ideig nem találtunk új bolygókat, vagy új, ismeretlen naprendszerbéli objektumokat, leszámítva a Jupiter és a Szaturnusz holdjait és utóbbi gyűrűjét. Mindez gyökeresen változott meg 1781 márciusában: Sir William Herschel ugyanis ekkor fedezte fel az Uránuszt. Az eredetileg a regnáló brit uralkodó, III. György után György csillaga nevet kapó égitest felfedezése forradalmasította világképünket, hiszen kiderült, hogy a hagyományos, ókorban is ismert hat bolygón kívül is vannak még égitestek a Naprendszerben!

Ebben a kontextusban kell vizsgálnunk a Vesta felfedezését. 1801-ben ugyanis egy hasonló felfedezést rázta meg a tudományos világot: Giuseppe Piazzi csillagász újabb bolygót fedezett fel, mely a Mars és a Jupiter pályája között keringett. A bolygó a Ceres nevet kapta.
A következő években olyan dolgok történtek, amelyek ismét sorra rázták meg a csillagászati közéletet: a Cerest 1802-ben követte a Pallas, 1804-ben a Juno, s 1807-ben következett cikkünk névadója, a Vesta. Bár a Vestát Heinrich Wilhelm Olbers fedezte fel, nevét arról a híres matematikustól, Gausstól kapta, aki mindössze 10 óra alatt kiszámolta az égitest pályáját (Olbers ekkor már felfedezett és elnevezett egy bolygót, a Pallast). A XIX. század csillagászai tehát hét éven belül négy bolygóval bővítették a Naprendszert.

Ma már persze tudjuk, mi történt ezután. Hosszú szünetet követően (ekkor vált uralkodóvá az a nézet, hogy több bolygót már nem is fognak találni a Mars és a Jupiter között) 1845-ben fedezték fel az Astraea kisbolygót, erről rövid leírást olvashatnak júniusi égi jelenségekről szóló cikkünkben. Ezután pedig dőlt a dominó, és az elkövetkező években annyi hasonló ”bolygót” fedeztek fel, hogy létrejött a kisbolygó, más néven aszteroida kategória, melyekbe ezeket a kicsi, még távcsőben nézve is csillagszerű égitesteket sorolták. Mivel azóta a Ceres átavanzsált az előkelő törpebolygói címre, így a Vesta maradt az aszteroida-öv legnagyobb, és egyben legfényesebb kisbolygója.

A (4) Vesta forgása. A kisbolygót 2011-ben látogatta meg a NASA Dawn űrszondája. Forrás: Wikipédia

A Vesta megfigyelése
Június 7-én este 23:52 perckor a Vesta és a 73 Leonis csillag mindössze 9 ívmásodpercre lesz egymástól. Az Oroszlán csillagkép utóbbi csillaga 5,3 magnitúdós, ami azt jelenti, hogy tiszta, falusi égen szabad szemmel is látszik, de városból is már binokulárral vagy teleszkópunk keresőtávcsövével is kényelmesen megtalálható. Azért fontos ezt hangsúlyoznunk, mert a kisbolygómegfigyelés rákfenéje gyakran maga a megkeresés: ezek a kozmikus kődarabok jobbára kietlen, sivár, élettelenül halvány csillagmezőkön suhannak át, megtalálásuk tehát önmagában kisebb művészetet jelent. Nem így most, hogy párban állnak egy fényesebb csillaggal. Ráadásul a Vesta is 7,5 magnitúdóra fényesedik fel, ami egy közepes kézitávcsőben is kényelmesen látható. Keresőtérképet ezen a linken találunk.

A Vesta égi útja júniusban. Forrás: In-the-Sky.org

Mivel ez az esemény kiváló alkalmat jelent arra, hogy valaki elvégezze első kisbolygóészlelését, ezért elsősorban egy kezdőknek szóló észlelési programot mutatok most be. Az első lépés a csillagkörnyezet, jelen esetben a 73 Leo azonosítása, mely alapján aztán majd észleljük a Vestát. Csillagtérképen (Vízi Péter Csillagatlasza, vagy akár ez az internetes térkép) keressük meg a 73 Leot, mely az oroszlán csípőjét formázó Theta Leo (Chertan) és a hátsó lábat formáló Iota Leo között van. A keresőtávcsővel álljunk rá a csillagra. Ha ez megvan, a főtávcsőben is igyekezzünk középre állítani a csillagot. Alkalmazunk kis nagyítást, 20-25-szörös nagyításnak elégnek kell lennie, és ekkor még a látómezőben a Vesta is közel marad a 73 LEO-hoz. Ezután rajzoljuk le a 73 Leot és környezetét, minden csillagot egy apró korongként ábrázolva, fényességüket a korong nagyságával jelöljük. Az egyik égitest azonban nem csillag: az a Vesta. A következő napon is települjünk ki az ég alá, s hasonlítsuk össze rajzunkat a 73 Leo körül látottakkal. Azt kell tapasztalnunk, hogy az egyik csillag elmozdult. Ennek új helyét egyszerűen jelöljük egy kis x-szel a térképen (tehát ne rajzoljuk újra a térképünket, csak azt az egy pontot, ami elmozgott). Ez a mozgó égitest pedig nem más, mint a Vesta: észlelésünket tehát siker koronázta!

Az Oroszlán csillagkép részlete 2021.06.07-én 22:20 perckor. Jobbra az Oroszlán csípője, a Theta Leo (Chrertan), balra az oroszlán hátsó lába (Iota Leo) Középen a fényesebb csillag a 73 Leo, közvetlenül mellette jobbra lefelé a halványabb égitest a Vesta. Binokulárral hasonló látványt láthatunk. Forrás: Stellarium

Alternatív módon a 73 Leo környezetét előre kinyomtathatjuk, s erre a térképre szintén x-szel jelölhetjük a Vestát. A keresőtérkép birtokában bármikor leellenőrizhetjük magunkat, hogy jó helyen járunk-e és valóban a Vestát látjuk.

Ha erőfeszítéseinket siker koronázza, reméljük, megjön a kedvünk a folytatáshoz. Az idei június kiváló kisbolygómegfigyelések tárházát nyújtja számunkra, ezekről részletes cikket írt Zsidi Gabriella. Ha MCSE tagok vagyunk, akkor a legjobb megfigyeléseket pedig töltsük fel az eszlelesek.mcse.hu oldalra!

Észlelésre fel!

Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítókép forrása: https://index.hu/mindekozben/poszt/2020/12/18/oroszlan_szelfizett_kenyaban/

Tetszett a cikkünk? Olvasd el júniusi égi jelenségekről szóló cikkünket is, lesz még mit észlelni a hónapban!