A Nappal szemben az alvilág istene

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Több mint kilencven évvel ezelőtt, 1930. február 18-án Cycle Tombaugh egy apró fénypont elmozdulására lett figyelmes az Ikrek csillagképében. Az új égitest igen lassan mozgott az égen, arra utalva, hogy a Naptól igen távol kell keringenie. A későbbi mérések és számolások megerősítették a sejtést! A Naprendszer rendelkezik még egy bolygóval, mely ráadásul –az idő többségében- a Neptunusznál is távolabb helyezkedik el a középponttól. A felfedezés híre futótűzként járta be a világot, hiszen közel egy évszázad (egészen pontosan 84 év) után bővült újra a bolygók sora. Cycle Tombaugh pedig az emberiség egyik leginkább exkluzív klubjának válhatott tagjává, hiszen a bolygófelfedezők sorába lépett. A klub azóta sem bővült, ha nem számítjuk a Naprendszeren kívüli bolygók felfedezőit, amiket általában amúgy is algoritmusok lelnek fel.

Az újonnan felfedezett bolygó nevére több ezer javaslat született. Ezek közül választottak ki hármat, melyre a Lowell Obszervatórium munkatársai szavazhattak (ugyanis itt dolgozott Tombaugh). A három lehetséges név: Minerva, Kronosz és Pluto. Győztesként –nem meglepő módon- az utolsó került ki a küzdelemből. A Minerva (többé-kevésbé a görög Athéné megfelelője) név már foglalt volt korábbról, így nem lett volna szerencsés választás. A Kronosz név pedig a görög mitológiából származik, míg a bolygók nevét inkább a római mitológiából szokás kölcsönözni. Emellett Kronosz görög megfelelője, (bár a két isten számos aspektusban különbözött) Szaturnusz már évezredek óta foglalt volt. Így messze a Pluto volt a legjobb választás a három döntős név közül.

A városi legenda szerint a Pluto nevet egy kislány javasolta Mickey egér hű társa után. A valóság ennek fordítottja, Pluto kutya 1931-ben kapta nevét az újonnan felfedezett bolygó után. Annyi azonban igaz a történetből, hogy egy kislány javasolta a Pluto nevet, aki rajongott a klasszikus mitológia iránt. Így született a győztes javaslata.

Pluto a római mitológia igen fontos alakja, hiszen az alvilág istene. Szerepe ellenére egyáltalán nem negatív karakter, közel sem hozható párhuzamba a kereszténység Sátánjával például. Az alvilág urává sem személyisége, hanem a szerencse, vagy inkább balszerencse tette. Az istenek hatalmas és pusztító háborúja után két testvérével –Jupiterrel és Neptunusszal- felosztották a világot maguk között: Jupitert az ég, Neptunuszt a tengerek, Plutot pedig a földalatti világ istenévé tették. A túlvilág Pluto uralta része közel sem kellemes hely (a túlvilágnak léteznek más területei is). Lassú folyású és poshadt vizű folyamok határolják és szelik keresztül kasul. A levegő mérgezett, a Nap pedig soha nem ragyogja be a termelésre alkalmatlan földeket. Van a föld alatti világnak azonban még egy oldala, melyek felett Pluto rendelkezik, a drágakövek világa. Maga a Pluto név is erre utal egyébként, jelentése: a Gazdag.

Az elnevezés szerencsésnek bizonyult az új bolygó esetében. A Pluto igen távol helyezkedik el a Naptól, soha nem merészkedik 29 csillagászati egységnél közelebb hozzá, sőt időnként több mint 49 csillagászati egységre távolodik el (a csillagászati egység az átlagos Nap-Föld távolság). Ennek következtében a Pluto felszínén igazi félhomály uralkodik folyamatosan. A levegő is mérgező akár az alvilágban, ha egyáltalán lehet erről beszélni. A légköri nyomás töredéke a Földinek, a New Horizons 2016-os mérése szerint mindössze 1 Pascal. Összehasonlításul a földi tengerszinti nyomás 100 000 Pascal körüli. Összetételét tekintve főleg nitrogénből, metánból és szén-monoxidból áll.

A Pluto légköre a New Horizons lélegzetelállító fényképén. Kép forrása: nasa.gov

A felszínről igen sokáig szinte semmit nem tudhattunk a hatalmas távolság miatt, de a NASA 2016-ban megkoronázott New Horizons küldetése sok kérdésre választ adott. A Pluto –a Gazdag- név megint csak szerencsésnek bizonyult, hiszen egy izgalmakban gazdag világ tárult a szemünk elé. A legnagyobb meglepetést az igen aktív felszín jelentette. A kutatók egy –a Nap távolsága miatt- évmilliárdok óta halott felszínre számítottak, ezzel szemben egy jelenleg is aktív világ tárult fel a szemük előtt. Talán a legérdekesebb területnek a Szputnyik síkság bizonyult (a híres „szív” bal oldala), mely a mai napig változik. Ezen a területen egyáltalán nem találunk krátereket, mely folyamatos erózióra utal. Mi újíthatja meg a felszínt ilyen távolságban a Naptól? A választ valószínűleg a Pluto belsejében lévő radioaktív anyagok jelentik, melyek a bomláskor hőt termelnek, amit a kásás állagú felszín konduktív módon szállít a felszínre. Ez azt jelenti, hogy az alsó rétegek a meleg miatt kitágulnak, és felfelé veszik az irányt. Miután a felszínen lehűlnek, megint alábuknak. A folyamat folyamatosan megújítja és alakítja a törpebolygót.

A hegységektől a képen jobbra elhelyezkedő Szputnyik síkságon jól látható a granuláris szerkezet. A granulátumoknak nevezett területeket vonalak hálózata választja el egymástól. Kép forrása: nasa.gov

A másik meglepetést a felszín alatti óceán jelenlétére utaló jelek okozták. Egy hatalmas anyabolygó nélkül (mely az árapály miatt felfűthetné a belső részeket), hogyan lehetséges, hogy nem fagyott meg a Pluto belseje? A választ megint a radioaktív anyagok bomlásában kell keresnünk, mely képes lehet az anyagok megolvasztására. Az óceán léte azonban még nem biztos, ennek megerősítéshez további vizsgálatokra lesz szükség a jövőben.

Egészen elképesztő eredmények egy olyan bolygón, mely 248 év alatt kerüli meg a Napot! Gondoljunk bele a Pluto még éppen csak egyharmad fordulatot tett meg a Nap körül a felfedezése óta, az első teljes évre pedig 2178-ig kell várni!

Az elképesztő távolság miatt ilyen lassan elmozduló törpebolygó így szinte pontosan az évnek ugyanazon szakaszában kerül oppozícióba a Nappal. Egészen pontosan 366.73 naponta teszi meg ezt, így 248 év alatt körbejárva a naptárt. Tehát minden évben egy kicsit később kerül szembe a Nappal. Az idei évben ezt július 18-án, vasárnap teszi meg. Ekkor a Nyilas csillagképben kereshetjük majd, vagyis legjobban éjfél környékén lesz látható. A Nappal való szembenállás igen alkalmas pillanat a felkeresésre, hiszen az éjszaka legsötétebb pontján delel az égitest.

A Pluto körülbelüli elhelyezkedése az éjszakai égen az oppozíció időpontjában

Ennek ellenére nem lesz egyszerű a felkeresés. A Pluto az elképesztő távolság miatt igen halovány, nem véletlenül csak a huszadik században fedezték fel létezését. Fényessége mindössze 14,3 magnitúdó, így nemcsak hogy szabad szemmel, de kisebb távcsövekkel is lehetetlen a megfigyelése. A megpillantáshoz körülbelül egy már 20-25 centiméteres távcsőre van szükség. Ezekben is egyetlen pontként láthatjuk majd az égitestet, a korong felbontását ne reméljük. Így megbizonyosodni, hogy a Plutot látjuk, csak egy-két nappal később visszatérve lehet alkalmunk. Érdemes ehhez egy látképrajzot készíteni, később pedig leellenőrizni, hogy az objektum elmozdult-e a háttércsillagokhoz képest.

Sárneczky Krisztián Pluto megfigyelése 2000-ből. Az égitest jól láthatóan elmozdul a háttércsillagokhoz képest egy nap leforgása alatt. Érdekesség, hogy az észlelés 2006 előtt készült, így a név helyesírása még Plútó volt szemben a mai Plutoval. Ennek oka, hogy a magyar helyesírás szabályai szerint a bolygók nevét magyarosítjuk, de a törpe- és kisbolygókét nem.

Mindenkit biztatunk a megfigyelésre a nehézségek ellenére, sőt éppen azok miatt! Akinek van alkalma térjen is vissza kicsit később a Plutohoz és készítsen rajzot. Amennyiben ezt megtesszük, akkor töltsük is fel észlelésünk az eszlelesek.mce.hu weboldalra. Jól mutatja a nehézségeket, hogy 2001 óta nem került fel új megfigyelés a honlapra!

Szerző: Soós Benjamin, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász 
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

A borítóképen a Pluto Sputnik platina területe látható a NASA New Horizons szondájának felvételén. Kép forrása: nasa.gov 

Tetszett a cikkünk? Ha érdekelnek az óriás csillagászati távcsövek, olvasd el ezt! Távcsőszörnyetegek a horizonton: a jövő 5+1 óriástávcsöve!