A Juno elüti az M10 gömbhalmazt, égi találkozó csütörtökön!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A (3) Juno kisbolygó június 17-én és 18-án, csütörtökön és pénteken igencsak merész kísérletre vállalkozik: olyannyira megtetszik neki egy kiborított ékszerdoboz, az M10 jelű gömbhalmaz csillagszórása, hogy ő maga is egy lesz a gömbhalmaz csillagai közül. Ugyanis útja a csillaghalmaz külső régióján keresztülvág majd, ami egy rendkívül különleges találkozó!

A Messier 10
A Messier 10 a Kígyótartó (Ophiucus) csillagkép egyik legszebb gömbhalmaza. Az M12-höz nagyon közel, a kígyótartó alak hasában terül el. Meglehetősen pici, kompakt halmaz, viszont több, mint százezer csillag alkotja, és ezek 14 ezer fényév távolságból nézve olyan roppant szorosan helyezkednek el egymáshoz képest, hogy nem is könnyű külön felbontani az egyes csillagokat benne. William Herschel volt az első, aki fel tudta bontani egyedi csillagokra, másfél évszázaddal a távcső feltalálása után. Legfényesebb csillagai 12 magnitúdósak, így egy 20-25 cm-es távcsővel tiszta égről a halmaztagokból jónéhány már szépen megpillantható.

Ilyen látványra számíthatunk, ha az M10 felé fordítjuk távcsövünket. A rajzot Csörnyei Géza készítette egy 15 cm átmérőjű távcsővel, 2014.07.25-én. Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

Ez a csoportosulás, mint az összes gömbhalmaz, meglehetősen idős csillagokból áll. A halmaz becsült életkora 11,4 milliárd év, ami a Világegyetem 13,6 milliárd éves korához képest egy igencsak tekintélyes időtartam!

Az M10 ékszerdoboza Szabó Szabolcs Zsolt 2020. 04. 27-ei felvételén. Forrás: www.eszlelesek.mcse.hu

A Juno kisbolygó
A (3) Juno jelzésű kisbolygó a fő kisbolygóöv egyik legnagyobb égiteste: becslések szerint az öv összes tömegének kb. 1%-át foglalja magában. 1804-ben Karl Ludwig Harding fedezte fel, így a 3. ismert aszteroidává vált a Ceres és a Pallas után. Átmérője kb. 200×300 km, ebből is látszik, hogy meglehetősen elnyúlt, ovális alakú kőzetgolyóbisról beszélhetünk.

A Juno közelében nem járt még űrszonda, így ez a képsorozat a talán legjobb felbontású róla. Ez a Mt. Wilson Obszervatórium 2,5 m-es távcsövével készült, négy különböző hullámhosszon. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/File:Juno_4_wavelengths.jpg

A Juno fényessége 7,4 és 12 magnitúdó között változik, attól függően, hogy éppen milyen messze helyezkedik el térben a Földtől. Most éppen félúton, 10,2 magnitúdónál jár, ami azt jelenti, hogy már kistávcsövekben is észre lehet venni.

A Juno útjáról az alábbi oldalon találhatunk keresőtérképeket: https://in-the-sky.org/findercharts.php?objtxt=A3&duration=5 Szerencsére most azonban semmilyen kisbolygó-keresőtérképre sem lesz szükségünk, hiszen a gömbhalmaz pompásan pozícionálja a kósza kisbolygót!

A találkozó
Pár napon belül, június 17-én és 18-án pedig ez a két csodálatos objektum találkozik. Ritkaság, hogy egy valóban fényes naprendszerbeli objektum egy távoli, ködös mélyégobjektumon keresztül suhanjon, erre statisztikailag eléggé kicsi az esély. Mégis néha előfordul, főleg azon távoli csillagcsoportok és ködök esetén, melyek a Naprendszer síkjához, az ekliptikához közel helyezkednek el. Az M10 is ilyen – mindössze 18 fokra terpeszkedik Naprendszerünk fősíkjától az égen. 

Az M10 gömbhalmaz a kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép közepén. Forrás: Stellarium

Azt vehetjük majd észre, hogy az M10 összemosódó csillaghomályának peremén egy apró “csillagocskát” különíthetünk el, ami azonban érezhetően fényesebb lesz a gömbhalmaz legfényesebb felbontott csillagainál – ez lesz maga a kisbolygó! Ha pár órával, vagy egy nappal később visszatérünk, akkor pedig már máshol fogjuk látni, hiszen egy éjszaka során a gömbhalmaz egyik oldaláról átkerül a másikra. Érdekes abba belegondolni, hogy miért is látjuk hasonlóan fényesnek a több millió kilométer átmérőjű, fortyogó csillagokat és az apró Junót: a távolságukban 360 milliószoros eltérést figyelhetünk éppen meg ekkor.

A Juno útja az M10-en kersztül június 17-én és 18-án. Forrás: Stellarium

A kisbolygó és gömbhalmaz alkotta páros szinte egész éjszaka kiválóan, magasan a horizont fölött figyelhető meg, egyedül a késő, pirkadat előtti órában buknak már alacsonyra. Vegyük elő hát a távcsövünket, és keressük fel a kérkedő égi vándort, hogy egy éjszakára mi is a csillagok közé szaladhassunk!

Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 Borítóképen: A Juno útja az M10-en kersztül június 17-én és 18-án. Forrás: Stellarium