A Halley-üstökös darabjai most lépnek be légkörünkbe

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Közeledik az év egyik jelentős és népes meteorzápora, május 5-én éjszaka fog tetőzni. A hullócsillag parádé forrása pedig most igen érdekes és legendás: Maga a Halley üstökös pöfékelte ki magából a különösen nagy sebességgel légkörünkbe csapódó porszemcséket. Tekintsük végig a történelem leghíresebb üstökösének kalandozásait, majd azt is, mit érdemes tudni erről a különleges hullócsillag-rajról!

Mint annyi történet, a miénk is Newtonnal kezdődik. Minden idők egyik legfontosabb és legnagyobb hatású fizikai kötetét, a Principia-t 1687-ben tette közzé. Ebben lefektette a modern fizika alapjait, és megmagyarázta a bolygók mozgását. Munkájából viszont tudatosan kimaradt egy, a korban központi fontosságú téma, ez pedig az üstökösök eredete és mozgása volt. Igazi természetükről az első eredményeket mindössze száz évvel korábban tette közzé Tycho Brahe, így a rejtély ködje közel sem oszlott szét még körülöttük. Ekkor ismerték fel a csillagászok, hogy az üstökösök egyáltalán a világűrben keringenek és nem légköri események. Newton azonban még nem alkalmazta törvényeit és axiómáit az üstökösökre vonatkozóan a Principia-ban. Ezt részletekbe menően barátja és munkatársa, Edmond Halley tette meg.

A Halley üstökös pályája a Naprendszerben. A belső vörös pálya a Marsé, azon belüli zöld kör a földpálya. Forrás: Wikipedia, nagualdesign

A szintén brit származású Halley számára 24 korábbi üstökösmegfigyelés állt rendelkezésre. Ezek segítségével igyekezett megállapítani a mozgásukat. A pontosabb számítások érdekében nem csak a Nap, de még a bolygók hatásait is figyelembe vette. Az igen fárasztó és hosszadalmas munkának egyik legfontosabb eredménye lett a később róla elnevezett üstökös felfedezése. Ehhez egyetlen új megfigyelést sem végzett, hanem több, korábban függetlennek gondolt üstökösről fedezte fel, hogy az valójában egyetlen égitest. A német Petrus Apianus által megfigyelt 1531-es, a Johannes Kepler által észlelt 1607-es és az általa is vizsgált 1682-es üstökösmegfigyelés bizonyult közös eredetűnek. 1705-ös munkájában, az Astronomiae Cometiae Synopsis (Az üstökösök csillagászatának összefoglalása) című könyvében pedig egy előrejelzést is tett. Eszerint 1758 tájékán az üstökösnek – a még elő Newton törvényeinek megfelelően – vissza kell térnie a Föld közelébe. Edmond Halley addigra betöltötte volna a 102. életévét, így tudta, hogy nem lesz lehetősége a megfigyelésre. Ám megkérte az akkor élő csillagásztársait, hogy ezt tegyék meg. Az ekkor a tiszteletére Halley-üstökösnek elnevezett piszkos hógolyó pedig 1759-ben napközelbe ért és azóta is ezt teszi minden 74.-79. évben. Ez a visszatérés igen nagy tudománytörténeti jelenséggel szolgát, hiszen bebizonyította, hogy Newton mechanikája évtizedekre előre pontos eredményeket ad!

Természetesen a csillagászok, a történészekkel karöltve elkezdték átfésülni a történelmi feljegyzéseket korábbi Halley megfigyelések után kutakodva. Mára már számtalan példát ismerünk, így csak a legérdekesebbeket és legfontosabbakat soroljuk fel.

A legkorábbi ugyan valószínű, de nem biztos feljegyzés az időszámításunk előtti 467-ik évből származik. Ugyan közvetlen szemtanú leírása nem áll rendelkezésre, de Arisztotelész egy évszázaddal később megemlékezik róla. Megemlíti, hogy az nyugaton volt látható, pontosan akkor, amikor Trákiában egy csillag hullott alá. A meteort több mint 500 évig megőrizték a vidéken és turisztikai látványosságnak számított. Részletes leírását még az idősebb Pliniusnál is megtaláljuk (aki négyszáz évvel az esemény után, Pompeii pusztulásában vesztette életét). A kínaiak szintén megfigyeltek Kr.e. 467-ben egy üstököst, így annak létezése bizonyos, a kérdés, hogy valóban a Halley volt-e. A pályaszámítások ekkora időbeli távolságban már bizonytalanok a nem-gravitációs hatásoknak köszönhetően (ilyen például a csóvát létrehozó kipárolgás hatása, vagy a fénynyomás jelensége).

Az első, biztosan Halley-üstököshöz köthető megfigyelés nem sokkal későbbről, Kr.e. 240-ből származik egy kínai krónikából.

A Kr.e. 240-ből származó Halley észlelés. Az eseményről szóló beszámoló a Sima Qian által befejezett monumentális műben, a Shijiben maradt fent. A mű nem történelmi szemléletű (a mitikus múlttól a szerző jelenjéig mintegy 2500 évet foglal magába) és nem csillagászati. Kép forrása: Wikipedia.org

Érdekesség, hogy rögtön a következő periódusról is van feljegyzésünk, méghozzá Babilonból, egy Kr. e. 163/164. évre íródott csillagászati naptárról. Az üstököst Kr.e. 164 szeptemberében látták.

A következő Halley visszatéréskor készült feljegyzés Babilonból. Jelenleg a British Museumban őrzik. Kép forrása: Wikipedia.org

A következő visszatérés sem maradhatott nyom nélkül. Az Örmény Birodalom csúcsán uralkodó Nagy Tigranész király pénzérméin megörökített csillag valószínűleg a Halley-üstökös.

Nagy Tigranész király pénzérméje. A következetesen ábrázolt, koronáján megtalálható fényes csillag (a két sas között) minden valószínűség szerint az uralma alatt megjelenő Halley-üstököst ábrázolja. Kép forrása: http://www.cngcoins.com

A következő két megjelenésről is maradtak ránk elszórt feljegyzések a világ minden tájáról, Rómából, Indiából, Kínából, sőt egyesek szerint a Talmudból is. A középkor beköszöntével ugyan néhány visszatérésről nincsen feljegyzésünk, de így is számos helyen találkozhatunk a Halley-üstökössel. Ezeket a kor felfogásának megfelelően fontos történelmi eseményekkel kötötték össze. Ilyen volt Attila hun király csatája Galliában az egyesült nyugat-római és vizigót sereggel, vagy az egész Eurázsia nagy részére kiterjedő három hónapos eső, mely milliók halálával végződő éhínséghez vezetett 684-ben.

Talán az egyik leghíresebb megjelenés 1066-ban történt. Ebben az évben folytak a középkori Európa talán legfontosabb hadjáratai. Először a viking seregek szenvedtek megsemmisítő vereséget (Stamford Bridge-i csata), mely a 793-ban megkezdődő viking kor végét jelentette. A győzelem ugyan megmentette az angolszászokat egy egyesült Északi Birodalomba való beolvadástól, de mindössze 19 nappal később vereséget szenvedtek az egyébként szintén norvégiai felmenőkkel rendelkező frank Hóditó Vilmostól. A mai Franciaországból érkező hódító leszármazottai a mai napig Anglia trónján ülnek a csata kimenetelének köszönhetően (érdekesség, hogy – ha hihetünk a korabeli szóbeszédnek – ebből kifolyólag II. Erzsébetnek a legkorábbi ismert felmenője maga a Mindenek Atyja, Oðin, ugyanis Hóditó Vilmos családja tőle eredeztette magát). A katasztrofális eseményeket megörökítő 70 m hosszú Bayeux-i kárpit csillagászati különlegessége, hogy minden kétséget kizárólag ábrázolja a Halley-üstököst. A feljegyzések tanulsága szerint az 1066 májusában (tehát a csaták előtt fél évvel) a félhold fényességével ragyogó üstököst meglátva egy Æthelmær nevű szerzetes a következőképpen kiáltott fel:

„Hát eljöttél, ugye? Eljöttél, te anyák sokaságának könnye! Rég nem láttalak, de most mégis sokkal szörnyűbb a viszontlátás, hiszen látom, hogy hazám bukását hoztad” -szól az Angolszász krónika. Az 1066-os év valóban az angolszász uralkodóház bukását hozta magával, minderre pedig a Halley figyelmeztette az embereket. Legalábbis a krónikák szerint ennek volt köszönhető feltűnése. A Halley-üstökös e látogatásáról még Új-Mexikóból is vannak sziklarajzaink.

Az 1066-os évet megörökítő Bayeux-i kárpit részlete. Középen látható a Halley. Mellette a felirat: Isti mirant stella, jelentése magyarul: csodálták a csillagot. Érdemes a teljes kárpitot végignézni, mely a Wikipedián megtalálható (https://hu.wikipedia.org/wiki/Bayeux-i_k%C3%A1rpit). Kép forrása: Wikipedia.org

Több megfigyelést kihagyva, egy magyar szempontból igen érdekes időponthoz érkezünk, 1456-hoz. A dátum ismerős lehet a magyar történelemből. A török seregek a végvárvonal központi várát, Nándorfehérvárat vették ostrom alá. Egy sikeres ostrom a Magyar Királyság megszűnésével járhatott volna együtt. Pontosan ugyanekkor tűnt fel a Halley-üstökös Európa egén. A korabeli felfogás szerint az üstökös nagy katasztrófát hoz az emberiségre, így III. Kallixtusz pápa minden keresztény számára imát rendelt el, hogy minden szerencsétlenség a keresztény név ellenségeire, a törökökre hulljon. A történetet jól ismerjünk innentől, a Hunyadi vezette seregek győzelmet arattak, ideiglenesen megmentve a magyarságot a török hódoltság alól. A Halley újabb történelmi események lehetett tanúja.

A Halley-üstökös ábrázolása 1456-ból. Csak elképzelni tudjuk a látványt, hiszen a csóva az Ikrektől -a Rákon és az Oroszlánon keresztül- egészen a Szűzig elért. Az ábrázolás alapján a csóva mintegy 60 fok hosszú lehetett. Kép forrása: wikipedia.org

Számos Halley látogatással később újra felvéve a fonalat, 1835-ben látta meg a napvilágot a híres angol író, Mark Twain. Születése egészen pontosan két héttel az üstökös napközelsége után zajlott le. Jóval később, a már sikeres életpályát befutott és élettel betelt író 1909-ben tette közzé saját életrajzát. Ebben a következőket írja:

„A Halley-üstökössel érkeztem 1835-ben. A következő évben visszatér, és várakozásom szerint vele együtt távozom majd. Életem legnagyobb csalódása lenne, ha ez nem történne meg. A Mindenható bizonyára így szólt: Itt van ez a két megmagyarázhatatlan bolond, együtt érkeztek, hát távozzanak is együtt.”

Vízfestmény 1835-ből, Mark Twain születésének évéből. Kép forrása: wikipedia.org

Mark Twainnek nem kellett csalódnia, 1910. április 10-én halt meg, egy nappal az üstökös napközelsége után. Ugyanezen közelség érdekessége, hogy eddigre megszületett a fényképezés tudománya is. Ebből kifolyólag ez volt az első alkalom, mikor a Halley-üstököst fényképen örökítették meg.

A Halley üstökös 1910 Április 21-én, az perui Arequipa-ból, a 8”-es Bache duplet távcsővel. Forrás: Wikipedia

A következő, 1986-os napközelség még különlegesebb fényképekkel szolgált. Mindezt annak ellenére, hogy az elmúlt kétezer év legrosszabb láthatósága volt az 1986-os. A Halley napközelsége pont a Nap túlsó felén zajlott le, mely igen nehezen megfigyelhetővé tette (magához képest, így is szabad szemmel látható volt). Hogyan készülhettek mégis a lélegzetelállító képek? Ekkor már jócskán ránkköszöntött az űrkorszak, így az emberiség igazi űrszonda cunamit zúdított az üstökösre. A Halley Armada néven ismert műholdsereg két szovjet-francia (Vega-1 és Vega-2), egy európai (Giotto) és két japán (Suisei és Sakigake) szondából állt. Emellett megfigyelést végzett három amerikai űrszonda is. Az amerikaiak az 1986-os jövetelre máshogyan is készültek. A Challenger űrrepülő fedélzetére felszálló hét asztronauta egyik fő feladata a Halley-üstökös megfigyelése lett volna. A katasztrófával és hét űrhajós halálával végződő küldetés természetesen nem végzett semmilyen megfigyelést, sőt négy évre leálltatta az amerikai emberes űrrepülést…

Végül pedig a Halley a legutóbbi látogatásakor, 1986-ban. Kép forrása: nasa.org

A következő visszatérést 2061-re várhatjuk. Addigra már e sorok írója is majdnem eléri a nyugdíjas éveit, így valami mást kell kieszelnünk, amennyiben a közeljövőben szeretnénk az emberi történelem annyi fontos állomását végignéző üstököst megfigyelni. A teljes üstökös megpillantására sajnos nincs lehetőség, hiszen az üstökös éppen ebben az évben található a naptávol pontján. Ez azt jelenti, hogy a Naprendszer legkülső bolygója, a Neptunusz is közelebb helyezkedik el hozzánk, mint maga az üstökös.

Hogyan figyelhetjük meg legalább apró darabjait a történelemtanú Halleynek? Erre szerencsére minden évben van lehetőségünk, ráadásul nem is egyszer! A Halley – mint minden üstökös – rengeteg port pöfékel ki pályája mentén. Ezt a porcsóvát a Föld minden évben kétszer is keresztezi, ezzel létrehozva a május eleji Éta Aquarida és az októberi Orionida meteorrajokat. A látszólag a Betelgeuse (Alfa Orionis) felől érkező Orionidákat jelenleg nem láthatjuk, így az előbbiről lesz szó.

Az Éta Aquaridák megfigyelése kissé nehézkes a mi szélességi fokunkról. Ennek oka, hogy – mint a raj neve is mutatja – a radiánspont a Vízöntőben (Aquarius) található. Ez azt jelenti, hogy látszólag a hullócsillagok innen indulnak ki (egészen pontosan visszafelé meghosszabbítva őket, ebben a csillagképben találkoznak). A névben szereplő Éta az Éta Aquarii csillagra utal. A legtöbb meteorraj nevében nem szerepel, hogy mely csillag közelében helyezkedik el a radiánspont (például az Orionidák neve nem Alfa Orionidák). Ebben az esetben mégis fel kell tüntetni a csillagot, mivel a Vízöntőből több meteorraj is érkezik! Ezeket a csillagok megjelölésével különítjük el.

Az Éta Aquaridák ‘forrása’ a Vízöntő csillagképben. Kép forrása: accuweather.com

Az Éta Aquaridák az egyik leglaposabb csúccsal rendelkező meteorraj. A legtöbb raj ugyanis egy-két éjszakán keresztül tartó csúccsal rendelkezik, míg a jelenlegi meteorraj csúcsa akár egy héten keresztül is magas marad. Ez a körülbelül egy hét május 5. környékén van, a csúcs május 5-én éjszaka, már a hajnali órák felé közeledve várható. Az éles csúcs hiánya miatt nem láthatunk olyan sok hullócsillagot, de azok igen látványosak. A legtöbb esetben a tetőzés során óránként 50 meteort láthatnánk déli széleségeken. Tőlünk viszont a Vízöntő csillagkép igen alacsonyan látszik így ez a szám jóval alacsonyabb, körülbelül fele ennek az értéknek. A radiáns fél 3-kor kel, hajnal 3-4 óra között várható a legtöbb rajmeteor.

Ennek ellenére mégis érdemes megfigyelni a meterorrajt. Ennek oka kétszeresen is a szülőégitestben keresendő. Először is a Halley üstökös elégő darabjait figyelhetjük meg. Másrésztől pedig a Halley retrográd pályán mozog a Nap körül. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy szembe kering a bolygók megszokott irányával. Ennek köszönhetően a hullócsillagok szokatlanul nagy sebességgel lépnek be a légkörbe. Átlagos sebességük 66 km/s, mely messze megelőzi a leglátványosabb Gemidákat, melyek 33 km/s sebességgel érkeznek (a leggyorsabbak a novemberi Leonidák, 71 km/s-al és a lelassabbak a déli Poenixidák 18 km/s-al).

A fent említett 50 meteor per óra csúcs igen nagy változékonyságot mutat. Ennek oka lehet a Halley üstökös látogatása vagy más bolygókkal való kölcsönhatása. A közelmúlt legerősebb aktivitását a 2013-as év hozta magával, mikor az óránkénti aktivitás 135 környékén tetőzött. Az idei csúcsot sajnos előre nem tudjuk megmondani.

A megfigyeléshez praktikus tanács, hogy ne a délen elhelyezkedő Vízöntő csillagképet figyeljük. Ugyan a hullócsillagok nyomvonalát visszafelé meghosszabbítva valóban itt találkoznak az egyenesek, de maguk a hullócsillagok elsősorban nem itt lesznek megfigyelhetőek. Bátran nézzünk magasan felfelé, akár 60 fokos magasságba! A legtöbb hullócsillagot erre tudjuk majd megfigyelni. Reménykedjünk tehát az idei erős maximumban, de ne keseredjünk akkor sem, ha az idei év gyengére sikerül. Ne felejtsük el, milyen nagy jelentőségű a szülőégitest, a Halley-üstökös!

Szerző: Soós Benjamin, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász 
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítóképen: Vízfestmény 1835-ből, Mark Twain születésének évéből. Kép forrása: wikipedia.org