Kvadrantida meteorraj! A Fali Tájoló meteorai január 3-ára tájolhatók!

Csillagvizsgáló Svábhegyi

A hullócsillagok, avagy meteorok nyújtotta lenyűgöző látványhoz bármikor lehet szerencsénk. Azonban meteorrajok idején még több rá az esélyünk, akár egy éjszaka alatt több tucatot is megcsodálhatunk – és erre nem csak augusztusban van esélyünk! A Kvadrantidák meteorraj a legaktívabb rajok egyike, ami óránként akár több száz hullócsillagot is felfedhet.

A Kvadrantidák neve
A meteorrajok azért alakulnak ki, mert a Naprendszer egy nagyon poros részén halad át a Földünk. A meteorok ugyanis többnyire porszemcsék, kicsi kődarabok által okozott felvillanások a légkörben. Az üstökösök a Nap felé közelítve csóvát növesztenek, melynek anyagát pályájuk nyomán hagyják – hogy ha ezt keresztezi bolygónk, sokkal több meteort látunk, amíg át nem haladunk a porfelhőn.

A Kvadrantidák szülőobjektuma is különleges, ugyanis nem egy üstökösnek, hanem egy kisbolygónak tulajdonítják, ami nagyjából 500 éve járt itt!

Ennek a rajnak eléggé szokatlan neve van – mégis miért Kvadrantidák? Az augusztusi nagy hullást Perseidáknak hívják, azért, mert a meteorjai mind a Perseus csillagkép egy pontjából látszanak kiindulni, még ha az égbolt egy teljesen másik részén is húznak végig. Ezt a pontot hívjuk radiánsnak. A Föld légkörébe egymással párhuzamosan érkeznek be ezek a porszemcsék, elég távolról. Gondoljunk csak a messzeségben egy pontba összefutó vonatsínekre! Ugyanez történik a meteorokkal is.

A raj 2010-es tetőzése Morvai József videokamerás felvételén.
Forrás: https://www.mcse.hu/egyesulet/eszlelesi-ajanlat/egi-kalendarium-2021-januar/

Kvadráns csillagképről azonban eddig ki hallott? Csak az, aki tüzetesen vizsgálta már az eltűnt csillagképek históriáit (vagy már hallotta ezt a történetet). Ugyanis egy bő száz évig létezett a Quadrans Muralis, azaz a Fali Tájoló csillagkép, a Sárkány, a Nagy Medve és az Ökörhajcsár csillagképek közötti, halvány csillagok alkotta területen. És mint sejthetjük, a Kvadrantidák radiánsa éppen ebbe a régióba esett.

A képen balra: A Quadrans Muralis, azaz Fali Tájoló csillagkép egykori helye a térképen. Felül a Sárkány, alul az Ökörhajcsár egyes csillagai láthatóak, jobbra pedig a Göncölszekér rúdja. Forrás: Wikimedia, Torsten Bronger (PP3 oldal)

A Kvadrantiták névjegye
A Quadrantidák a rajok közül a meteorszám tekintetében kiemelkedő, óránként akár 110 ide tartozó metort is láthatunk. Akkor mégis miért nem olyan híres, mint az augusztusi Perseidák? Ennek több oka is van:

  • Ez a raj időbeli lefutásban az egyik legélesebb csúccsal rendelkezik – tényleg szerencsésnek kell lenni, hogy a nagy potyogást elcsípjük (ami akár nappal is lehet). A nagyon sok meteort produkáló szakasz nagyjából csak 8 óra hosszú, míg a Perseidáké körülbelül két nap.
  • Jellemzően nagyon sok, de halvány hullócsillag alkotja, de persze lehet benne szép fényes darab is.
  • Talán a legfőbb érv az, hogy januárban kevésbé szívesen fekszik ki az ember a fűbe (Januárban? Mibe?), mint augusztusban.

Pedig igazán különleges kis gyöngyszeme ez a téli égboltnak. Kinek a szívét ne derítené fel egy, az Orion övén áthúzó hullócsillag?

Hogyan figyeljük meg?
A legfőbb tanács az, mint szinte minden csillagászati jelenségnél, hogy találjunk egy nyugodt, fénytől és tereptárgyaktól (szomszéd házteteje, karácsonyfája) minél inkább mentesebb területet, ahonnan az égbolt minél nagyobb hányadát zavartalanul belátjuk. Ennél a rajnál különösen fontos, hogy kevés zavaró fény legyen, mert halványak a meteorok.

A 2019-es Kvadrantiták hullása Landy-Gyebnár Mónika felvételén.
Forrás: https://www.csillagaszat.hu/a-het-kepe/szelviharos-quadrantidak/ – ahol egy hangulatos beszámolót is olvashatunk.

A zavaró fényekből nem csak mesterséges létezik – a Hold rendkívül bosszantó tud lenni ilyen esetben. Idén viszont nagy szerencsénk van vele: ezen az éjszakán éppen újhold lesz, tehát egyáltalán nem kell félnünk attól, hogy kísérőnk rivalkodó ragyogásában eltűnnek a halványabb meteorok.

Érdemes inkább az Ökörhajcsár csillagkép felé, a radiáns közelébe fordulnunk. Egy szimulált animációt láthatunk az alábbi linken.

Ha kihelyezünk egy kamerát, annak hosszú záridejű felvételein biztosan húznak majd egy-két csíkot a Quadrantidák. Kép alapján könnyen láthatjuk is majd, hol is található a radiáns. De amit mindenkinek javasolhatunk: feküdjünk ki egy nyugágyba sok-sok pokrócba és hálózsákba bugyolálva, és csak élvezzük a látványt!

Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

📸 A borítóképen: A 2019-es Quadrantidák hullása Landy-Gyebnár Mónika felvételén.