Csütörtökön és pénteken hajnalban holdunk a belső bolygók, a pompás Merkúr és Vénusz közé téved!
A Vénusz ráadásul karon ölti a theta Virginis hármascsillagát, szoros együttállásban jelentkezve ezzel a szép csillagpárral.
Így a legforróbb világok és szorgalmas kísérőnk gyönyörű együttállására számíthatunk a pirkadat fényében.
Csütörtök hajnalban az egymástól 13 fokra tündöklő Merkúrt és Vénuszt követi a 13%-os megvilágítottságú Hold, hasonló távolságban.
Pénteken ezzel szemben már a két bolygó között egy feleakkora, 6%-os holdsarló mosolyog majd! Sőt, a planéták a Szűz csillagkép legfényesebb csillagát, Spicát ölelik körbe.
Pénteken így egészen különleges, egyenlőtlen szárú keresztet alkot majd a négy égitest.
Ez az alkalom tökéletes lehetőség arra, hogy a holdsarlót egészen vékony fázisában megfigyeljük.
Ilyen karcsú állapotában ugyanis könnyen elsiklik felette tekintetünk, ha a Vénusz vagy más közeli, fényes objektum nem ad nekünk mankót.
Ha mindkét nap megfigyeljük a Holdat, az is feltűnő, hogy egy nap folyamán mennyire sokat csökken a megvilágítottság – a fogyó holdon felére hanyatlik a fényes terület nagysága!
A Vénusz ezúttal nem mutat feltűnő fázist, ugyanis 85%-a fényes, korongja pedig egészen apró.
Így csak távcsőben, nagy nagyításon fedi fel tündöklő kecsességét. Ráadásul csütörtökön még egy különlegességet produkál szeszélyes bolygószomszédunk: a theta Virginis nevű, 4,4 magnitúdós kettős, pontosabban hármascsillagot mindössze 4,25 ívpercre közelíti meg, egészen különleges látszólagos kettőscsillagot alkotva.
A két égitest olyan közel kerül egymáshoz, mint a holdkorong hetede, ráadásul a fényességkülönbség is hatalmas, 8,5 magnitúdó lesz. A feltűnően vakító Vénusz mellett nem lesz könnyű megpillantani elsőre a sokkalta halványabb, közeli theta Virginis csillagot.
Távcsőben, legalább 30x nagyítással érdemes próbálkozni.
A nagyítást tovább növelve tárul fel a csillagrendszer valódi szépsége: A theta Virginis csillag ugyanis távcsővel nézve egy hármas rendszer.
A 4,5 magnitúdós A komponenstől 7,1 ívmásodpercre látszik a jóval halványabb, 9,4 magnitúdós B komponens. Tőlük pedig bő egy ívprecre, 70” távolságra a Vénusz irányába pislákol a halvány, 10,4 magnitúdós C komponens.
A B és C komponens megpillantása szép kettőscsillag-észlelői feladat, egy látómezőben a ragyogó Vénusszal. Mindenképpen 100x fölötti nagyítást javaslunk hozzá, ekkor már a Vénusz fázisa is szépen láthatóvá válik.
A kitartó észlelők számára a közeli csillag a Vénusz halvány holdjaként fog látszani, átmeneti elégtételt adva a saját hold nélküli szépségistennő számára.
A Merkúr apró, halovány fénypontja szintén 65%-os sarlóvá bontakozik ki, ha kellőképpen megküzdünk a légkör zavaró hatásával, és 150x nagyításra feltornázzuk távcsövünket.
A Merkúr különleges préda - nem sok ember mondhatja el magáról, hogy látta már.
A Merkúr ugyanis a legbelső bolygó, emiatt mindig roppant közel tartózkodik a fénylő Naphoz - ezek mellett nem is olyan fényes, mint a Vénusz. Így ritka az a helyzet, amikor a hajnali pirkadat vagy az esti szürkület fénylő palettáján a halványka fénypont megmutatkozik.
Az őszi hajnali láthatósága most ennek kiváló lehetőséget ad.
Mivel nem könnyű megtalálni a Merkúrt, pontosan kell tudnunk, hogy hol keressük - ezúttal a ragyogó Vénusz és a Hold kiváló segítséget nyújt ehhez.
A trió legutolsó tagja, a Merkúr hajnali fél 6-kor emelkedik 5 fokkal a horizont fölé. Igyekezzünk minél hamarabb megtalálni, mielőtt a felfelé igyekvő nap fényárja elnyomná a bolygó reszketeg pontját.
Természetesen ehhez egy tiszta, földi tereptárgyaktól mentes kelet-délkeleti horizontra van a legnagyobb szükségünk. Negyed hétre már olyan rohamosan közeledik a Nap a látóhatár felé a hajnali égen, hogy teljesen elnyomja fényével a látványt.
A két bolygó és a Hold szabad szemel is látszani fog. Egy kis nagyítású kézitávcsővel a Hold megvilágítatlan oldalának hamuszürke fénye, és a kráterekkel szabdalt holdperem is elénk tárul.
Egy állványos távcsővel, 20-30x nagyításon felbukkan a theta Virginis csillaga a Vénusz mellett. A hármascsillag komponenseinek megpillantásához nagy nagyítás (min 100x) és igen jó szem szükséges.
Így az együttállás a szabad szemes csillagkedvelőktől az eltökélt amatőrcsillagászokig mindenkinek változatos észlelési feladatot nyújt.
Mi sem szebb módja napunk indulásának, mint egy ilyen tripla gyönyör!
Mindenképp keressük fel az együttállást, mert a belső bolygók efféle láthatósága a Holddal megkoronázva ritka és szép jelenség!
Szerző: Világos Blanka, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet/ Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 Borítókép forrása: http://www.photography.thai-isan-lao.com