75 éves Kulin György egyik fő műve, a Magyar Csillagászati Egyesület

Csillagvizsgáló Svábhegyi

1946. november 11-én, egy pénteki napon százhatan gyűltek össze a budapesti Hitelbank dísztermében. Mindössze másfél évvel a világháború lezárását követően az ország még mindig romokban volt, az újjáépítés épp hogy csak elkezdődött. Ahogy az összejövetel egyik főszervezője, Kulin György fogalmazott: „Én is az újjáépítés érdekében mozgolódtam. Ha újjáépül a város, épüljön újjá az emberek belső világa, szemlélete is.” A cél egy új, országos elérésű csillagászati szervezet létrehozása volt: a Magyar Csillagászati Egyesületé.

Az MCSE eredeti bélyegzője.

Kulin György neve nem hiába vált fogalommá a hazai csillagászati körökben. 1905-ben született Nagyszalontán, polgári családban. Gyermekként még nem az égbolt látványosságai, sokkal inkább a futball nyűgözte le, de a matematika és természettudományok iránti érzéke már ekkor is megmutatkozott. A világháborút követően Budapesten tanult közgazdásznak, ám a politikai változások és családja anyagi helyzete nem tette lehetővé tanulmányai befejezését. Néhány odahaza, valamint a román hadsereg kötelékében töltött évet követően 1927-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem (az ELTE elődjének) matematika-fizika szakán kezdte újra tanulmányait. Öt évvel később, bár sikeresen lediplomázott, a gazdasági válság hatására nem tudott tanárként elhelyezkedni. Előbb a Pro Christo Keresztény Diákszövetségnél dolgozott, majd 1935-ben a Svábhegyi Csillagvizsgáló alkalmazásába került.

Munkában a Svábhegyi Csillagvizsgálóban, immáron Dr. Kulin Györgyként

A Konkoly Thege Miklós által még ógyallai birtokán alapított Királyi Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatóriumot a Trianon után menekítették át Budára, ahol az önkormányzat biztosított földterületet az új akadémiai csillagvizsgáló számára. Kulin György érkeztekor az egyszerűen csak Svábhegyi Csillagvizsgálóként hivatkozott intézmény már három kupolával és távcsővel (köztük az obszervatórium csúcsműszerének számító 60 cm-es Cassegrain-Newton típusú teleszkóppal), a pontos idő mérésére szolgáló meridiánházzal, valamint egy igen nagy méretű kutató-irodaépülettel is rendelkezett. Ugyanakkor, szakképzett csillagászok még csak maréknyian dolgoztak a kutatóintézetben. Kulin előbb asszisztensként járult hozzá az államvasutak számára végzett pontosidő-meghatározásokhoz a meridiánházban, majd észlelőként a kisbolygók pályaparamétereinek pontosításán dolgozott. Munkabírását és rendkívüli érdeklődését mutatja, hogy 1939-re már doktori fokozatot szerzett csillagászatból!

Közel egy évtizednyi észlelőmunka során több mint 2200 fotolemezt „töltött meg” a csillagok és aszteroidák fényével a Svábhegyi Csillagvizsgálóban. Ezen mérései révén 84 kisbolygót sikerült felfedeznie, és bár a Nemzetközi Csillagászati Unió felülvizsgálata csak 21 esetben állapította meg Kulin elsőségét (a többinél megelőzték, illetve néhány esetben újra-felfedezés történt), ez a tekintélyes szám is a világ élvonalába repítette őt és a Svábhegyi Csillagvizsgálót. Felfedezőjükként ő nevezhette el az objektumokat, így került az égre többek között – szülővárosa után – Salonta, Balaton, Pannonia, Hunnia, Mátra és másik tíz magyar név. 1942 februárjában újabb bravúrt könyvelhetett el, amikor is az elsők között pillantotta meg és jegyezte le egy üstökös megfigyelését. A társfelfedezők után Whipple–Bernasconi–Kulin C/1942 C1 névre objektum jelentőségét jól mutatja, hogy ekkoriban még csak évente 3-4 üstököst találtak világviszonylatban!

Korabeli újságcikk ünnepli Kulin György által felfedezett üstököst 1940-ben. Nem elírásról van szó: az objektumot legközelebb 1988-ban tudták megfigyelni, ekkor bebizonyosodott, hogy egy kisbolygóról van szó, jelenleg a 10258 Sárneczky nevet viseli. Kulin két évvel később már ténylegesen egy üstököst fedezett fel.

Bár a háború végére ellehetetlenült a csillagászati megfigyelések folytatása, Kulin György 1947-ig maradt a Svábhegyi Csillagvizsgáló alkalmazásában – hamarosan azonban már új célok és szervezetek kötötték le a figyelmét.Ekkora a csillagászat szépsége már végleg rabul ejtette Kulin Györgyöt, aki innentől a tudományos ismeretterjesztésnek szentelte életét. 1943-ban sikerült elérnie, hogy a Magyar Királyi Természettudományi Társulat keretein belül megalakuljon a Műkedvelő Csillagászati Alosztály, amely az amatőrcsillagászatot volt hivatott népszerűsíteni. Mint kiderült, jelentős igény mutatkozott erre tevékenységére, egy éven belül ugyanis már nyolcszáz tagot számlált a szervezet.

A világháború lezárását követően ismét lehetőség nyílt egyesületek alapítására, Kulin György pedig megragadta a lehetőséget. Főként a Műkedvelő Csillagászati Alosztály korábbi munkájára és tagságára alapozva rövid idő alatt számos támogatót szerzett ügyének. A november 11-i alapítás napjáig már közel négyszázan jelezték csatlakozási szándékukat a Magyar Csillagászati Egyesülethez. Köztük volt számos kutató csillagász, művész, közéleti személyiség, és vállalati szakember is. Jelen volt többek között Barsi Ödön, a Magyar Rádió főrendezője, Berkes Zoltán meteorológus, Medgyessy Ferenc szobrászművész, Thury Lajos író, Sanyó Lajos, a Svábhegyi Csillagvizsgáló főműszerésze és Verebély László műegyetemi tanár. Az alapítók közé tartozott Deák András, a Ganz vállalatok igazgatója, aki kapcsolatainak köszönhetően megszervezte az egyesület anyagi hátterét. Többek között ebbéli tevékenységének is köszönhetően a Hitelbank dísztermében összegyűlő alapító tagok elnöknek választották meg őt – Kulin György pedig az ügyvezető elnöki pozíciót töltötte be. A frissen alakult egyesület első székhelye a Svábhegyi Csillagvizsgáló lett.

Megnyitott az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló!

Negyed századdal később így emlékezik vissza Kulin az indulás időszakára: „1945-ben még tele volt a város romokkal. Itt kóboroltam, ezen a vidéken, mint egy álomkergető, hely után kutattam, ahol majd egyszer megépül az ország első népi csillagvizsgálója. Hivatalos támogatást nem sokat remélhettem, hiszen az újjáépítés gondja nehezedett az országra. Én is az újjáépítés érdekében mozgolódtam. Ha újjáépül a város, épüljön újjá az emberek belső világa, szemlélete is. Itt állt a Tabánban a félig lebombázott Czakó utcai iskola két szintje. Kb. ötször nagyobb épület, mint az Uránia. A főváros kérésemre nekem ígérte, de végül mégsem kaphattuk meg. Felkerestem az akkori kultuszminisztert, Dr. Ortutay Gyulát, aki megértette kérésemet, és ideadta ezt a házat, amit egy orvos hagyott a minisztériumra. Vállalták az épület rendbetételét. 1946. november 11-én alakult meg hivatalosan a Magyar Csillagászati Egyesület, és megkaptuk a Belügyminisztérium működési engedélyét. Érdemes az alakuló közgyűlésben kinyilvánított munkatervet felemlíteni, mert abban jóformán szóról szóra az szerepel, amit ma is munkatervünknek vallunk.”

A munkaterv:

  1. a) előadások Budapesten és vidéken
  2. b) bemutatások
  3. c) tanfolyamok (távcsőkészítés, műszerkezelés, megfigyelések)
  4. d) írásos anyagok kiadása
  5. e) Uránia létesítése
  6. f) Kész tükrök és alkatrészek készítése
  7. g) Műkedvelő amatőrök irányítása
  8. h) Szakosztályok létesítése
  9. i) Külföldi kapcsolatok

Az Uránia Csillagvizsgáló főműszere, a 20 cm-es Heyde-refraktor. Forrás: mcse.hu

Az MCSE ambíciózus célokkal és rendkívüli lendülettel vágott neki küldetésének. A hivatali bürokrácia okozta nehézségek ellenére egy éven belül sikerült megnyitni az Uránia Bemutató Csillagvizsgálót (első igazgatója maga Kulin Görgy), ami az országban egyedülálló ismeretterjesztő célú intézmény volt. Az Urániában került elhelyezésre az a 20 cm-es lencseátmérőjű Heyde refraktor, ami még 1908-ból, Konkoly Thege Miklós Ógyallai Csillagvizsgálójából származott, és ami a 20-as évektől a Svábhegyi Csillagvizsgálóban működött. A Budapest-központúság és a kor kommunikációs lehetőségei ellenére is országszerte alakultak meg az egyesület helyi szerveződésű csoportjai, összesen tizenhárom, amelyek összehozták az azonos érdeklődésű embereket. Kiadásra került továbbá az amatőrcsillagászati technikákat és friss kutatási eredményeket egyaránt részletező Csillagok világa című folyóirat, valamint a csillagászati jelenségek előrejelzéseit tartalmazó azonos című évkönyv is.

A Csillagok Világa címlapja 1948. szeptemberéből.

Az MCSE aranykoráról tudósít az alábbi rádióbejegyzés, amely a Magyar Rádió 1947. szeptember 26-i számában jelent meg:

„Ebben a korszakban, amikor arról értesülünk, hogy a rádióhullámok elérik a holdat, és a közeli megvalósítás stádiumába lépett az első űrhajó építése, érthető az emberiség felfokozott kíváncsisága. Van-e a holdnak légköre? Elképzelhető-e élet a Marson? – Ezek a kérdések izgatják ma a laikusokat is. Ilyen előzmények után csak örömmel lehet üdvözölünk az Uránia népi csillagda felállítását, melyet dr. Kulin György lelkesedése, Ortutay Gyula kultuszminiszter megértése és a Székesfőváros áldozatkészsége hozott létre. Ezentúl a dolgozók is komoly méretű távcsövekkel figyelhetik az égitesteket. Az újjáépítés nagy munkájának egyik eredményét látjuk az Uránia Csillagvizsgálóban. Nem lebecsülendő teljesítmény ez egy kis, szegény országban, amelyet a háború alaposan megtépázott.”

Az MCSE aranykora sajnos kérészéletű volt, 1949-re ugyanis az önálló civil kezdeményezéseket már nem tűrte meg az erősödő önkényuralom, így az MCSE-t beolvasztották a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) frissen megalakult Csillagászati Szakosztályába. Bár a ’60-as évek politikai enyhülésével párhuzamosan később megalakulhatott az MCSE-hez hasonló célokkal bíró Csillagászok Baráti Köre (CSBK), a politikai döntések évekkel, ha nem évtizedekkel vetették vissza a hazai amatőrcsillagászatot és ismeretterjesztést. 1949-ben ráadásul nem csak az éppen szárba szökkenő civil szerveződést, de Kulin György személyét is nemtelen támadások érték, többek között asztrológia(!!!) művelésének vádja miatt. Kulint eltávolították az Uránia éléről, sőt, évekig egész Budapesten sem vállalhatott munkát; valamint kizárták a TTIT-ből, ezáltal a szervezett ismeretterjesztői tevékenységekből is.

Bár kutatómunkája is jelentős volt, Kulin György elsősorban elkötelezett ismeretterjesztőként és fáradhatatlan közösségszervezőként vált legendássá.

Azonban az MCSE ellehetetlenítése és személyének lejáratása sem szabott gátat Kulin György elkötelezettségének. Tanári munkákat végzett, amelyek mellett több csillagászati szakkört is tartott iskolásoknak, valamint elsajátította a távcsőtükör-csiszolás technikáját is. 1954-es rehabilitációját követően pedig ismét az Uránia Csillagvizsgáló igazgatójaként folytathatta élete munkáját. Nem sokkal később, 1962-ben pedig végre megvalósult az általa szorgalmazott népligeti planetárium, amelyért már a ’40-es években is sokat küzdött. A Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat keretein belül létrejött Csillagászok Baráti Körének megalapításában is vezető szerepet játszott, az egyesületnek pedig előbb ügyvezető-, majd tiszteletbeli elnökeként tevékenykedett. Az újrainduló folyóirat- és évkönyv-kiadások mellett újdonságok voltak az általa szervezett távcsőcsiszoló szakkörök, amelyek a szerény mennyiségű importáruk mellett a hazai amatőrcsillagászat elsődleges távcsőforrásaivá váltak.

A Kulin által alapított tükörcsiszoló és távcsőkészítő mozgalom több ezer amatőrtávcső születését eredményezhet hazánkban. Az űrverseny korában különösen népszerű, és a média által is propagált csillagászat, a szocializmusban könnyen, baráti alapon elérhető gépműhelyek, és a hobbiért való lelkesedés ontotta magából a házi készítésű tükrös távcsöveket, melyek főtükrét is a készítők csiszolták. Mai szemmel mérve is komoly, 20-30 cm-es tükörátmérőjű, több méteres monstrumok születtek, igen kreatív házi megoldásokkal, a biciklikerékből reszelt tengelyhajtástól kezdve, a konzervdoboz-ellensúlyon át a gémeskút-villába helyezett deszkatubusig. Vállalati összefogással, társadalmi munka keretében bemutató csillagvizsgálók születtek országszerte, grandiózus méretekkel. A Csepeli Munkásotthon tetején épült csillagvizsgáló fűműszere például egy 50 cm-es tükrös távcső volt.

Pompás régi műszer réz tubusban, eltéveszthetetlen eredetű ellensúllyal. Forrás: MCSE:hu

Kulin György 1989. április 22-én, 84 éves korában hunyt el. Még megélhette, hogy ugyanezen év február 11-én újjáalakult a Magyar Csillagászati Egyesület, amely gyakorlatilag ott folytatta működését, ahol négy évtizeddel korábban abbamaradt. Újjáalakultak az MCSE helyi csoportok, folytatódott a havi rendszerességű a Meteor folyóirat szerkesztése és kiadása, 2001 óta pedig újra saját bemutató csillagvizsgálóval rendelkezik az egyesület az óbudai Polaris Csillagvizsgáló képében. Az 1800 taggal rendelkező egyesület tevékenységi köre pedig csak bővült az elmúlt harminc év folyamán (táborok és ifjúsági szakkörök szervezése, online előadások), hogy az amatőrcsillagászat továbbra is hozzájáruljon a természettudományos ismeretterjesztéshez. Vidéki észlelőbázisa, a lovasberényi Csillagtanya saját csillagvizsgálóval rendelkezik.

A Polaris Csillagvizsgáló 20 cm-es lencsés nagytávcsöve. A Polaris lett az Uránia után az MCSE közösségi csillagvizsgálója, éppen akkora műszerrel, amivel az Uránia évtizedeken át szolgálta az ismeretterjesztést. forrás: MCSE

Emléktábla az MCSE Polaris Csillagvizsgáló falán.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az MCSE idén novemberben ünnepli alapításának 75. évfordulóját. Ezen alkalomból ismét átadásra kerül az MCSE Kulin György-díja, amellyel az egyesület a csillagászati ismeretterjesztésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek munkáját ismeri el. A teleszkópot ábrázoló bronzplakettet eddig Kósa-Kiss Attila (2014), Papp Sándor (2016), valamint Újvárosy Antal (2018) kapta meg.

A november 11-i évfordulóra időzített eseménynek a Svábhegyi Csillagvizsgáló ad otthont, ahonnan Kulin György csillagászati szenvedélye és magának az MCSE-nek a gondolata is útjára indult, – hogy később az MCSE által inspirált csillagászok is itt végezhessenek magas színvonalú kutató- és ismeretterjesztő munkát.

Az elsőként átadott 2014-es Kulin György-díj.

Szerző: Dr. Barna Barnabás, Tudományos munkatárs / bemutató csillagász
SZTE TTIK Fizikai Intézet / Szegedi Csillagvizsgáló

📸 A borítókép forrása: mcse.hu