125 éve született Koch Sándor mineralógus

Csillagvizsgáló Svábhegyi

Mit is jelent valójában a mineralógia? Ez a tudományág az ásványok rendszerezésével és tanulmányozásával foglalkozik, magyar neve éppen ezért ásványtan. Hazánkban a mineralógia már a tudományos forradalom és a Felvilágosodás idején megjelent – fontos alakja például Benkő Ferenc (1745-1816), akinek az első magyar nyelvű ásványtani művet, az 1786-os kolozsvári kiadású Magyar minerologia az az a’ kövek’ ’s értzek’ tudománya című művet köszönhetjük, vagy Kitaibel Pál (1757-1817), aki az erdélyi német Müller Ferenccel párhuzamosan fedezte fel a tellúr nevű elemet.

Ma ünnepeljük Koch Sándor születésének 125. évfordulóját, aki 1896. augusztus 16-án született Kolozsvárott, Koch Ferenc kémikus fiaként. Ha végignézzük a családfát, igazi geológus-dinasztiára bukkanunk: nagybátyja Koch Antal geológus, unokatestvére Koch Nándor földrajztudós volt. A családi hagyományt csak fia, a 2009-ben elhunyt ifjabb Koch Sándor szakította meg, aki virológusnak állt.

Mivel még fiatal volt, mikor édesapját áthelyezték Budapestre, tanulmányait a magyar székesfővárosban végezte. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) természetrajz-kémia szakán folytatta, ahol 1919-ben végzett. Az egyetem befejezésével a világháború miatt csúszott, ugyanis másfél évig az olasz és a keleti fronton szolgált.

1920-ban a Nemzeti Múzeum ásványtárában helyezkedett el, itt jelentette meg publikációit, érdeklődése innentől fogva fokozottan a mineralógia felé irányult, gyakran írt a Kárpát-medence bányáinak ásványairól. 1935-ben jelent meg Vendl Máriával közösen kiadott műve, A drágakövek. Szintén ebben az évben hagyta végül ott az ásványtárat, s a múzeum elnöki hivatalának lett a vezetője.

Koch Sándor fényképe 1953-ból, a Kossuth-díj átvételekor. Forrás:https://archivum.mtva.hu/

1940-ben Szegedre ment, ahol tanszékvezető egyetemi tanári pozíciót kapott, három ízben a Természettudományi Kar dékánja is volt. Itt kezdte el állhatatos szervezői képességével annak az ásványtani gyűjteménynek akkumulálását, mely ma már az ő nevét viseli, és ami szakmai körökben nemzetközileg is ismert. Az egyetemi tanítómunkája során jelent meg két legnagyobb hatású műve, a Magyar ásványtan története (1952) és a Magyarország ásványai (1966). Előbbi műve elérhető a MEK oldalról, innen. Sztrókay Kálmánnal együttműködve írták az Ásványtan című művet (1954).

Nyugdíjazására 1969-ben fél évszázadnyi kutatómunka után került sor. Az egyik legeredményesebb magyar mineralógus munkái ma is alapműnek számítanak a magyar tudósoknak és az érdeklődő laikusoknak. Élete során közel száz tanulmányt, könyvet írt.

Munkásságáért 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló

Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is: 10 éve kutatja Juno a Jupiter titkait